Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-439

410 439. országos ttlcs 1899. április 12-én, seerdán. szék és ezek helyettesei, hanem a nagyszámú ügyészi megbízottak kiszemelése is. Nem hallgathatom el itt, t. ház, hogy a bűnvádi perrendtartás életbeléptetése nagy költ­séggel fogja terhelni a jövő évi költségvetést. Biztos számítás még nem tehető; lehet, hogy 800.000 forintra, lehet, hogy egy millióra fog rúgni ez a költségtöbblet; én mindenesetre igye­kezni fogok, hogy amennyiben ez a czélt meg nem hiusítja, a lehető legnagyobb takarékosság­gal járjak el. A büntető perrendtartás életbeléptetésével kapcsolatosan megkell emiítenem a büntető no eellát, a melynek megalkotása épen a büntető perrendtartás életbeléptese folytán sürgőssé vált. Tudvalevő, hogy a büntető törvénykönyv életbe­léptetése óta a gyakorlatban kiderült, — fejlődő viszonyaink következtében is, — hogy az nem mindenben felel meg a kívánalmaknak. Ehhez járult a tudomány haladása, továbbá külföldi törvényhozások sikeres példája, melyek szintén azt mutatják, hogy büntető törvényünk egy- és más irányban pótlásra, kiegészítésre szorul. (Igazi Úgy van!) Ez a munkálat már 1889 óta folyik, s most sürgőssé vällt, különösen azért, mert attól lehet tartani, hogy az új bűnvádi perrend­tartás jogorvoslati rendszere alig leküzdhető ter­het fog róni a felső bíróságokra. A büntető tör­vény némely intézkedésének módosítása ezt a bajt mindenesetre enyhítőid fogja. Némely bün­tettek, és pedig gyakran előforduló bűntettek büntetése a gyakorlatban különben is tálszigo­rúnak mutatkozván, az leszállítandó lesz, (He­lyeslés,) s így ezek vétségeknek lesznek minő­sítendők, mi által a járásbíróságok hatáskörébe utaltatván, (Élénk helyeslés. Egy hang halfelöl: A csalás büntetését szigorítani kell!) a felső bíró­ságok munkatérben enyhíteni fogunk. (Élénk he­lyeslés.) Ide tartoznak különösen a lopás némely enyhébb esetei, a hatóság elleni erőszak enyhébb esetei. (Élénk helyeslés.) Úgyszintén csökkenteni fogja a felsőbb bíró­ságok munkaterhét a feltételes elítélés intéz­ményének életbeléptetése, (Élénk helyeslés.) a mely külföldi példák nyomán különben is felette kívá­natos, ég a mely a jogászkörökben közóhäjt képez. (Ügy van! Úgy van!) Á nagy kodifikáczionális munkálatok mel­lett, véleményem szerint, az igazságügyi kor­mánynak nem szabad szemet hunynia azon kö­vetelmények előtt seoi, a melyekkel a minden­napi gyakorlati élet, különösen a gazdasági élet joggal léphet a törvényhozás elé. Az életben előforduló bajok orvoslását nem lehet az én né­zetem szerint azon alapon — mert kódexeket ter­vezünk, a melyek majd évek múlva ezeket a bajokat orvosolni fogják, — elhalasztani, mert az élet szükségleteit nem lehet tervezetekkel és ígé­retekkel kielégíteni, hanem csak közvetlenül a dolog lényegét találó intézkedésekkel, és én feladatomnak fogom ismerni, hogy ott, a hol ilyen bnjok vannak, és a hol ezek törvényhozási in­tézkedéssel orvoslandók, nevezetesen tehát a hol adminisztraczionális és rendeleti úton nem lehet azokon segíteni; a hol nem lehet elvárni azt, hogy a judikatúra a létező törvények keretében orvosolhatja azokat: hogy mondom, ezek tekin­tetében a törvényhozás elé megfelelő törvény­javaslatokkal lépjek. E feladatok között különösen megemlítem a telekkönyvek berendezését. (Helyeslés.) Tudvalevő, t. ház, hogy a telekkönyvek ren­dezése két irányban folyik: egyrészt a betét­szerkeztés, másrészt a helyesbítés útján. A betét­szerkesztés tizenegy éve van folyamatban, és 737 községben s önálló pusztában vezetett eddig eredményre a telekönyvek rendezése. A helyes­bítés 1893. óta, tehát hat éve folyik, és körfíl­belfíl 600 községben vezetett eredményre. Itt különben meg kell említenem, hogy nem konsta­tálható az, hogy a helyesbítési törvény mennyire vol üdvös hatással a részletes helyesbítés által, különösen kapcsolatban az örökésödési törvény­nyel, mert ha ingatlan tartozik a hagyatékhoz, ekkor hivatalból indítandó meg az eljárás, és ezen eljárás folyamában a tényleges birtoknak megfelelő helyesbítés is hivatalból viendő keresz­tül. A betétszerkesztés eredménye mindenesetre sem exteuzivenem mutatkozik kielégítőnek, (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) sem a reá fordított költség gel, nézetem szerint, nem áll arányban, (Úgy van! Úgy van!) De az általános helyesbítés ered­ménye sem mutatkozik kielégítőnek, különösen a mi az intenzívitást illeti, mert azt tapasztal­tam, hogy a kimutatások szerint, a melyek a helyesbítésekről készülnek, a létező eltérések a tényleges és a telekkönyvi állapot között nem orvosoltattak mindenütt. Én most itt nem aka­rom ezeknek a bajoknak az okait kifejteni, vala­mint az orvoslásra nézve igénybe veendő esz­közöket sem akarom itt bővebben fejtegetni, csak jelezni kívánom, hogy a telekkönyvek rendezése különös gondoskodásom tárgyát fogja képezni. (Helyeslés) Egyéb alkotások közé, melyek nézetem sze­rint még sürgősek volnának, tartozik nevezete­sen a kereskedelmi miniszter t. kollégám által is felemlített törvényjavaslat a biztosítási válla­latok felügyeletéről, (Helyeslés.) és némely kap­csolatos kérdésekről; továbbá ide tartozik az árúrészletügyletnek szabályozása. Tudvalevő do­log, hogy az áruknak részletfizetésre, részletívek mellett való eladásával milyen sok visszaélés követtetik el. (Igaz! Ügy van!) En különösen nagy súlyt helyezek arra, hogy az utóbbi tör­vény megalkotása a nagyközönség, különösen a

Next

/
Thumbnails
Contents