Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-436

8. országos llés 1898, április 7«én, pénteken. 335 azonban a mai dotáczió mellett teljesen tarthatatlan, el vannak adósodva s tudományos működésükben meg vannak bénítva. Van összesen tíz ilyen intézet, két boncztan, két kórboncztan, egy élettan, egy kórtan, egy kórvegytan, egy gyógyszertan, egy higiéné, egy törvényszéki orvostan. A minimum, a melylyel ezek dotácziója emelendő, egyenkint 1000—1500 forinttal, a mi összesen 12.000 forintot tenne ki. Ezzel az aránylag csekély összeggel a laboratóriumi tudományos munkásságot meg lehetne kettőzni. T. képviselőház! Nem tudja, hogy ezek a laboratóriumok mit tesznek a magyar nemzeti becsületért. Valódi aktív hazafiság az ő munkájuk, mert az ő, vagy tanítványaik munkáinak megjelenése akülf öld, különösenNémet-és Francziaország elsőrangú tudományos folyóirataiban tanúságtétel arra nézve, hogy itt a tudományt önállóan ápolják, hogy Magyarország orvostudósai is részt vesznek abban a lázas munkában, mely az orvostudományoknak az utolsó ötven év alatt nagyobb haladást biztosított, mint a minőt a megelőző évezredek együttesen értek el. Ott, a hol minden kultúrnép tevékeny, mi sem maradhatunk el, nem szabad tehát a kormánynak ez irányban szűkkeblűnek lenni. Ez a nemzeti becsület kérdése, de másrészt leghatalmasabban fog hozzájárulni ahhoz, hogy a mi gyakorló orvosaink mindjobban át legyenek hatva az igazi orvostudomány szellemétől, miáltal az úgynevezett rutiniék mindjobban tért veszítenek. Szólnom kell, t. ház, az orvoskari építkezésekről. Tagadhatatlan, hogy elszomorító és fejvesztett kapkodás, a mit évtizedek óta látunk, a miből ab ovo hiányzott az egységes konczepezió. Terv nélkül történt itt a múltban minden. így volt ez a múzeum-körúti, mint az üllői-uti orvosegyetemi telepen. Minden előre egységesen kidolgozott és elhatározott terv nélkül épült a múzeum-körúti drága telekre, a legzajosabb közlekedési helyre, ezen telep közepére a vegytani intézet, mely később útját állta a telek czélszerű kihasználásának, s így egymásután — lehet mondani — ötletszerűen épült az élettan, ásványtan, állattan, fizika satöbbi. Ép ilyen ötletszerűen épült az üllői-uti orvosi egyetem, minden megállapított terv hiányával. Mi okozta, hogy a klinikák közé a boncztan került, melynek csakhamar más helyet kellett keresni, mely helynek megválasztása ismét a legszerencsétlenebb, mennyiben teljesen háztömb közé épült, mi magában nagy közegészségügyi kifogás alá esik. Eltekintve magától az épülettől és berendezéstől, mely tagadhatatlan, ritkítja párját, a mi mindenesetre a szaktanárok nagy világlátottsága és az egész tudományos világban elismert nagy szaktudományáról tanúskodik. Jelenleg az üllői-uti orvosi telepen elhelyezést nyert két belgyógyászati klinika, egy sebészeti, egy szülészeti és nőgyógyászati és szemészeti klinikák, s mikép tudjuk, oda van tervezve a második sebészeti klinika is, s épen ezen klinikának hováépítése nagyfontosságú az orvosi egyetem jövő fejlődése szempontjából. S ép ezért szólalok fel ezen fontos ügyben, hogy atizenkettedik órában figyelmébe ajánljam az igen tisztelt minisz ter úrnakaz általam elmondottakat, ismerve tágkörű és előrelátó gondolkodását, s ismerve tudományszeretetét, habár megkésve is, de még jókor adjon egészséges fejlődési irányt az orvosi egyetemnek. Megjegyzéseim a következők: a budapesti orvosi egyetem tulajdonkép két egyetem, mennyiben úgy az elméleti, mint a klinikai tárgyak alig kivétellel parallel tanszékkel birnak. Mi természetesebb tehát, hogy az egészséges fejlődés és egészséges verseny szempontjából, hogy bizonyos csoportosítással két egymástól elkülönített orvosegyetemi összműködés létesíttessék. Mert nem tartok szerencsétlenebb megoldást, mintjegymás hátára egy kis területre minden rendszer nélkül parallel intézeteket összehalmozni. Ezeken hatalmában van segíteni a t. miniszter úrnak, melyért az orvosegyetemet örök hálára fogja kötelezni. Az orvosegyetem fejlődésének helyes megoldása tehát azon fordul meg, hogy a második sebészeti klinika ezen telepen épül-e fel, hova jelenleg tervezve van, vagy pedig ki lesz vive a botanikuskertbe, miként feltétlen kivánatos, a második nőgyógyászati klinika mellé, mely intézkedéssel a botanikuskert lesz központja a parallel klinikák és az odahelyezendő többi elméleti szakoknak. Az ezen ajánlott megoldási tervnek, mint minden jónak, lesznek ellenségei, bár már ezen tervről több egyetemi tanár igen kedvezőleg nyilatkozott. De előállhatnak azzal az érveléssel, hogy már a régi telepen van a második belgyógyászati klinika. Ezen ellenvetéssel hamar leszámolhatunk, a mennyiben ezen klinikát elfoglalhatja a még hajléktalan elmekór és gyógytan tanszéke. Nemkülönben azon területen, melyre most a második sebészeti klinika van szánva, fel lehetne építeni egy klinikát, hol az annyira szükséges bor- és bujakor tanszéke, nemkülönben fül- gége- és foggyógyászat stb. találnának otthonra, az orvosi képzés kiszámíthatatlan előnyére. így ezen régi telep klinikai egységével s az egyik kórboncztannal, melyet a klinikusok nem nélkülözhetnek, egy komplet egyetem volna a mostani telepen. A füvészkertben pedig a nőgyógyászati klinika szomszédságába kellene felépíteni a tervezett második sebészeti és kihelyezéssel a második belgyógyászati klinikát. Nemkülönben egy második szemészeti klinikát, melynek jelen térviszonyai úgy a beteganyag nagysága, mint a hallgatóság nagyságának meg nem felelhet. Most ha hozzáveszem, hogy az élettan és egészségtan a mostani