Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.
Ülésnapok - 1896-436
3g@ 486. országos filés 1899. április 7-én, pénteken. helyén, távol a többi szakmáktól, feltétlen megkívánja, hogy áthelyeztessék, úgy akkor legalkalmasabb erre a botanikuskertnek a klinikai épületek után fenmaradó területének felhasználása, mely elég nagy arra, hogy az elméleti tanszékeket, azaz a kutató orvosi szakmákat egyöntettíleg ott helyezzék el. így élettan, közegészségtan, általános kórtan, kórvegytan, Pasteur-intézet és kórboncztan nyernének egyöntetű elhelyezést, melyből ezen tudományszakok sikeres együttműködésével nagy előny háramolnék; mely míg egyrészről a gyakorlóorvosi karnak tudományos kiképzését nagyban elősegítené, másrészről a kutató orvosi tudomány terén a magyar névnek még hatványozottabb mérvben szerezhetnének tiszteletet és becsületet. De indokolja ezen szétosztását, a parallel tanszékeknek a tanulóság elosztása, higiénikus követelmények, a botanikuskertnek előnyös fekvése, az elméleti tanszékek közelsége és a gyermekkórház szomszédsága, továbbá az ambulancziának helyesebb megoszlása is. Áz általam röviden előadottak után bizalommal fordulok a t. miniszter úrhoz a tizenkettedik órában, terelje helyes útra az orvosegyetem fejlődését, és szanálja a múlt nagy mulasztásait, s az eléggé el nem bírálható rövidlátást, mely egyetemi építkezéseinket a múltban jellemzi. Mert ha már a második sebészeti klinika a tervezett helyen felépült, az egészséges megoldás lehetetlen, s csak tetézve lesznek az eléggé nem kárhoztatható tévedések. E kérdésnél nem képzelhetem, hogy az érdekelt szaktanár ellenvéleményével ezen egészséges különválasztás találkozhatnék, s még ha találkoznék is, mit előre kizártnak jelzek, sokkal nagyobb és messzebb kiható kérdése ez az orvosegyetem fejlődésének, mintsem hogy egyéni érdek, ha volna is, ennek útját állhatná. Nem hagyhatom szó nélkül még, hogy a t. miniszter úr különös figyelmét felhívjam azon visszás helyzetre, mely sajnosán tapasztalható, mikép egyes tanszékek éveken át be nem töltettek. így már 1884 óta Kolozsvárott a gyógyszertani tanszék helyettesítéssel van betöltve. A budapesti egyetemen a bőr- és bujakórtannak nincs tanszéke, s a mi legszembeszökőbb, de másrészt igen méltánytalan is, a gyermekgyógyászati, mint egyik legfontosabb tanszék, nincs rendszeresítve. Pedig ezen szakmában, lehet mondani, az egész művelt világban ismert erővel rendelkezünk, ki évek hosszú során át mint magántanár s tiszteletbeli rendkívüli tanár, Bokay János, úgy a tudomány, mint az orvosképzés terén eléggé meg nem becsülhető érdemeket szerzett. Tehát mi sem gátolhatja ezen tanszéknek betöltését, illetve rendszeresítését. De követeli ezt a tudomány becsülése, az egyetem tekintélye, a tett szolgálatok megfizethetetlen becse és értéke. Az általam felhozott és teljes tárgyilagossággal méltatott fontos kérdéseket ajánlom a t. miniszter úr különös figyelmébe, bízva azon nagy látkörben, melylyel a magyar tudományos fejlődést kezeli és istápolja. T. ház! Felszólalásom másik főrészét az orvosi működés terén azon tarthatatlan állapotok képezik, melyek az egyetemes orvosi gräduson kivíü a tiszti orvosi és törvényszéki orvosi vizsgák behozatala folytán előálltak. Az í 883:1. törvényczikk szerencsétlen konczepcziói 9, §-a alapján megcsinált és szerencsétlen kézzel behozott, sehol párját nem találó tiszti-orvosi és törvényszéki-orvosi vizsgákat kell, hogy bírálatom tárgyává tegyem. S azoknak eltörlését és. az orvosi szigorlattal karöltve való megoldását sürgessem. Az említett tiszti és törvényszéki orvosi vizsgák a jelen alakjukban és nyilvánúlásukban míg egyrészt a magyar orvosi rend teljes elítélésével találkozik, másrészt a tudományos képesítések illuzórikus voltát, 8 így az orvosi grádusnak úgyszólva megszégyenítését involválják. Mely vizsgák csak arra jók, hogy a vizsgára jelentkező gyakorló orvosok idejöket veszítsék és nagy áldozatokat hozzanak, melynek ellenértéke egy diploma, mely azonban, minthogy nem gyakorlati képzés eredménye, tulajdonképen csak szemfényvesztés. Mert mivé zsugorodtak össze ezen vizsgák, többnyire az úgynevezett »Pauk«kurzu^okká — vizsgára betanító kurzusok, — hol az orvosi grádus nagyobb dicsőségére még szolgától vett kurzus is szerepel. Nem akarok méltó szót használni ezen korcs intézményre. De, hogy a t. ház tisztán lásson ezen fontos, nemcsak az igazságszolgáltatás, de az adminisztrácziót is nagyfokban érdeklő ügyben, keik hogy egyrészt teljes világításba helyezzem ezen intézményeket, másrészt kijelöljem a követő irányt és utat, mely nemcsak a papiroson, de a gyakorlatban is a kívánt eredményhez vezet. Nézzük és hasonlítsuk össze a mi orvosi képesítésünket a velünk leginkább összeköttetésben álló szomszédainkkal. De mielőtt ezt tenném, azon kérdésre kell feleletet adni, vájjon a tudorképzés s a tudori oklevelek adományozásának feltételei fedezik-e az életben a gyakorlati közszükségletet ? A német birodalomban erre a felelet tagadó, mert 26 egyetemén sokféle szerkezet és autonómiával egyenlőtlen tanúimányi és vizsgarendszerrel az orvosgyakorlatra való jogosítás lehetetlenné vált, 8 így előtérbe lépett az állam követelő szereplése, a gyakorlati vizsgával, úgynevezett: StaatsPrüfunggal, elvűi tűzvén ki azon felfogást, hogy az egyetemek fejlődjenek szabadon s fejleszszék a tudományt tovább, az állam pedig adja bőven a szükséges eszközöket arra, fentartván azonban a jogot a gyakorlati képesítésre. Tehát Németországon a doktori diploma akadémiai grádus,
