Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-436

334 486. országos fllés 1899. április 7-én, pénteken. ügynevezett elméleti szakmák a legnagyobb mér­tékben megbecsülteinek, 8 a legnagyobb tekin­télyben állanak. Mert csak a hol azok virágzanak és megbecstiltetnek, ott fekszik maga a praxis is reális alapon, ás pedig azért, mert az elméleti szakmák tudományos szelleme hatja át a gyakor­lati ismereteket, s megakadályozza azt, hogy a gyakorló orvosok rutinékké ne váljanak. Végig­tekintve Franczia-, Angol- és Németország ide­vágó irányain, azt látjuk, hogy a tért azok foglalják el gyakorlatilag is, s azok boldogulnak, kiket a tudományos szellem hat át. így van ez nemcsak a polgári, hanem a katonai körökben is. Nincs a világon a német hadsereg orvosi testületéhez mérhető katonai orvosi testület, mert egyiket sem hatja át annyira a tudományos szellem, a haladás és továbbképzés szeretete. Ott a katonaorvosokat, az úgynevezett Stabs­Artztokat, kik a mi főorvosainknak felelnek meg, szolgálattételre nemcsak a sebészi klinikumokra rendelik ki, hanem minden, az úgynevezett elméleti tanszakokra is, boncztanra, élettanra, higiénére, kórtanra, bakteriológiára stb. Berlinben például Waldeuer tanár, a boncztani intézet világ­hírű igazgatója, ki a magyarok iránt nagy szim­pathiát tanúsít, egyetemünknek két tanárt képezett ki, asszisztenseinek felét, mintegy tizet szolgál­tattak a kirendelt törzsorvosok, a kik legszub­tilisebb kérdésekkel, például embriologiával fárad­hatlan kitartással foglalkoznak. Mások ahigiénai, vagy kórtani intézetekben víz, lég, talajelemzé­sekkel, vagy bakteriológiai vizsgálatokkal, avagy az élettani intézetben a táplálkozás kérdéseivel éveken át foglalkoznak. Dr. Koch Róbert világhírű munkatársai, például Löffler, a difteritisz baczillusának fölfedezője, Gaffky a tífusz baezil­lusának felfedezője, Béhryng a savógyógymódnak feltalálója, ilyen a tanszékekhez kirendelt törzs orvosok voltak. De mikor a német katonaorvosok ilyen lankadatlan erélyt fejtenek ki a tudomá­nyos munkában, tudjuk azt is, hogy a hadsereg­ben való boldogulásnak a kifejtett tudományos munkássággal állnak egyenes arányban. Ebben fekszik az ok, hogy a világ legmagasabb szín­vonalú katonaorvosi testülete épen a német. Nem áll másképen a dolog az angol hadseregben sem. Mr. "Wright, az angol hadsereg egyik főtörzs­orvosa, ez idő szerint Keletindiában van, mint a pestist tanulmányozó bizottság elnöke. Oda 1898 deczember havában indult, a mikor a kérdés lényege már tisztázva volt, de elment oda, hogy néhány függő kérdés, például a pestis gyógyí­tása szérummal, tisztáztassék. Elment azért, mert ha élve visszakerül, bizonyos abban, hogy minden tudományos követelmények s minden arra szol­gáló segédeszköz rendelkezésére fog akkor bocsáj­tatni. Mr. Wright főtörzsorvos, a ki egyike Anglia legjobb bakteriologusainak, kiuek sok J érdeme közül, hogy egyet említsek, megállította — kupirozta —- egyik garnizonban kitört tífuszjár­ványt védőoltások által. Nem áll másképen a dolog a polgári orvosoknál sem. Ninesen Nyugot­Európa három vezető nagy nemzeténél egy kór­házi főorvos, a ki nem tudományos tevékenysége által különbözzék a gyakorló orvosok nagy tömegétől. Innen érthető az a serény tevékeny­ség is, mely Németország klinikumain és labo­ratorumaiban szakadatlanul folyt. Ismétlem, azért, mert az úgynevezett elméleti orvosi tudományok képezik az orvosi tevékenység fundamentumát s egyedül megbízható alapját, ezek azok a gyökér­szálak, melyek táplálják a törzset, a klinikumot, mert az orvosi szellemben való gondolkodást, érvelést csak ezek ápolásával lehet elsajátítani. Nálunk a törzset gondozzák, bár ott is volna kívánni való még igen sok, a gyökerekkel nem törődnek. A háztető építésével kezdik s az alapot utólag akarják megcsinálni. Sajnálatos, hogy a t. miniszter úr által behozott igen üdvös intéz­mény, a tudomány fejlesztése a segédtanári intézményben az elméleti tanszékek nagyon mos­tohán részesülnek. Már a mondottakból kiderül, hogy lehetetlenség az, mikép a kórvegytani, az általános kórtani, a higiénai és a két kórboncz­tani intézet az eddigi siralmas helyzetben tar­tassák. Elsősorban megfelelően kell azokat elhelyezni s ellátni mindazon eszközökkel, mit a tudományos búvárkodás és eredményes mun­kálkodás megkíván. Ennek pedig nélkülözhetlen feltétele a kellő dotáezió. A központi laborató­riumi tudományos kutatásoknál vegyszerekre, állattartásra, festőszerekre, üvegnemüekre, alko­holra stb. szükséges, hogy megfelelő összeg álljon folyó kiadásokra rendelkezésre. Ha ezeket megvonjuk, a tanárok becsukhatják laborató­riumaikat. Ezen viszonyaink feltüntetésére legyen szabad csak egy példát felhoznom. A tübingai egyetem kórboncztani intézete, hol évenkint átlag százhúsz bonczolást végeznek, évi 18.000 márká­val van dotálva, melyet tudományos czélokra felhasználhat. A mi budapesti két kórboncztani intézetünk mindegyike hét-nyolczszáz bonczolást végez évente, s az évi dotácziója 1000 forint, vagyis hatszor annyi bonczolás mellett, tízszer kevesebb a dotácziöjuk. Higiéniai intézetünk nyomorúságos három-négy szobában szorong, pedig az egészség megtartására, a betegségek elkerülésére, a járványok megelőzésére, a halan­dóság csökkentésére ez a tudomány tesz leg­többet. Ezen intézetnek nincsen számbavehető felszerelése, dotácziója, helyisége, de tanára, daczára ezen mostoha elbánásnak, a magyar névnek nagy becsületére válik, mert mindenhol respektálva van a müveit világon. Épígy van­nak kivétel nélkül a külföldön ismerve orvos* tanáraink. Orvosi intézeteik anyagi helyzete

Next

/
Thumbnails
Contents