Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-436

322 * S6 « országos ülés 1899. április 7-én, pénteken. készített tankönyvekről is gondoskodni, mert az mégsem lehetséges, hogy tisztán polgári és közép­iskolai tankönyvek álljanak rendelkezésre. Van aztán egy égető kérdés, és ez a tanítóképző-inté­zetek tanárainak képzése és képesítése. Ezen a téren, azt hiszem, rövid idő alatt már közzététet­hetem a munkálatot, a melynek alapján azután, ha pénzügyi helyzet megengedi, be fogom illesz­teni talán már a jövő évi budget keretében erre vonatkozó tervemet. Áttérek a kereskedelmi oktatásra. (Halljuk! Halljuk!) Elhangzik szórványosan a kívánság, hogy a kereskedelmi iskolák a vallás- és köz­oktatásügyi miniszter köréből vétessenek ki, és a kereskedelmi miniszter hatáskörébe utaltassa­nak. Én ezt elvi szempontból ellenzem, mert a közoktatás egységét látom ezzel veszélyeztetve. (Helyeslés.) Ha így daraboljuk fel a közoktatást, méltóztassanak akkor a jogi fakultást az igaz­ságügyi miniszter úrhoz, az orvosit a belügy­miniszter úrhoz adni. Én ezt azért hozom fel, hogy a kereskedelmi igkolák tanárai tudják, hogy ez a terv, ez a szándék nem forog fenn. Fel vagyok hatalmazva annak kijelentésére, hogy a jelenlegi kereskedelmi miniszter úrnak nincs is az a szándéka, hogy ezeket az iskolákat kérje a vallás- és közoktatásügyi minisztertől. Hanem az bizonyos, hogy az új iskolák itt feleslegesek, mert 37 közül 27-et az állam tart fenn, illetőleg segélyez, 5000—6000 tanulóval. Új kereskedelmi iskolákra nekünk ma szük­ségünk nincs, mert a kereskedelmi iskolákba jórészben nem annyira a kereskedelmi érdek vezeti az ifjakat, hanem az egyévi önkéntesség. (Igán! Úgy van!) Ha majd sikerülni fog a pol­gári iskolák reformja az egyévi önkéntességgel, a polgári iskola lesz a levezető csatorna, és a kereskedelmi iskolákat intenzivebbekké, erőtelje­sebbekké, jobbakká tehetjük. (Helyeslés.) De az intenzív fejlesztésről most sem mondok le. A szak­felügyelet biztosítására külön főigazgató kreálását tervezem, a kereskedelmi iskolák részére, mert lehetetlen, az a mi most van, hogy a 37 iskolát egy műegyetemi tanár jóformán szívességből vállalja el, kinek igazán itt kell nyilvánosan köszönetet mondanom, mert az csak nem tekint­hető díjazásnak, a miért ezt a terhet König tanár úr magára vállalni szives volt. Az 1895-iki szervezet és tantervre nézve belátom, hogy sok tekintetben hiányos és ezen tanterven, ezen szervezeten változtatni is fogok. Most a kereskedelmi szakiskolai tanárok országos egyesülete az, a mely ezen kérdéssel igen be­hatóan foglalkozik. Itt meghonosítottam egy intézményt, a tanár­jelölteknek egyetemi oktatását kiegészítő gyakor­lati irányú képzést, egyetemi tanárok közreműkö­dése mellett, az V. kerületi kereskedelmi iskolánál. Ez specziális gyakorlati tanárképző intézmény. Szünidei kurzust tartatok ott a tanárok és a szaktárgyakból tanári vizsgálatra készülő jelöltek számára. Tavaly is negyvenen voltak Késmárkon. Ezzel akarom a tanároknak intenzivebb tudását biztosítani, különösen a kereskedelmi szaktár­gyakban. A kereskedelmi szakoktatás fejlődésére igen nagy jelentőségű lesz az V. kerületi iskolánál tervezett főiskolai fokozatra való kifejlesztés, 200.000 forintot ajánlottak fel a kereskedelmi iskola fentartói; én tárgyalásokba bocsátkoztam a kereskedelmi miniszter úrral, és ha itt például a tanárképző praktikumot és a keleti keres­kedelmi akadémiát összesíthetem, egy ilyen fő­iskolának a szervezetét én a magam részéről igen jónak és hasznosnak tartom. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Meg kell emlékeznem itt a rendes tanárok kedvezőtlen fizetési helyzetéről, mert tizenhárom­nak van Í400, egynek 1300, negyvennégynek 1200 forint fizetése. A VIII. és IX. fizetési osz­tályba egyenlően kellene ezeket beosztani, és én rajta leszek, hogy, a mennyire lehetséges lesz, ezen az anomálián segítsek. (Helyeslés.) A keleti kereskedelmi tanfolyamról is kell szólnom, melynek nagy fontosságot tulajdonítok és a mely már nyolcz éve, hogy fennáll. Ennek számára egy új szervezeti szabályzatot és tantervet dol­goztattam ki és küldtem a kereskedelmi miniszter úrhoz, a ki e tárgyra még nem válaszolt, de remélem, hogy rövid idő múlva abban a hely­zetben leszek, hogy az új szervezeti szabályzatot kiadhatom. Én itt egy új keleti kereskedelmi akadémiát akarok szervezni; ennek életképességét bizonyítja az, hogy a tavaly innen kikerült nö­vendékeket mind alkalmazták a kereskedelmi múzeum kirendeltségeinél és a magyar folyam­os tengerhajózási részvénytársaságnál. Hanem az a sajátszerű, hogy annyira megvan a magyar emberben a funkezionárizmus és a hivatal utáni vágyakozás hibája, hogy ezek is mindig csak a keleti kereskedelmi múzeum kirendeltségeinél, vagy a magyar folyam- és tengerhajózási részvény­társaságnál keresnek alkalmazást, de a keres­kedelmi pályára nem igen hajlandók lépni és ezért önálló kereskedelmi czégeknél nem vál­lalnak hivatalt. (Úgy van! jobbfelöl.) Hogy a czé­geknél is alkalmazzák őket, erre nézve meg­kerestem a kereskedelmi minisztert. Azért foglal­kozom ezzel, — mindennek megvan a maga oka, —- mert erre a dologra nézve nagyobb­szabású hírlapi mozgalom is megindult, hangoz­tatva, hogy nincs gondoskodva arról, hogy ezek, ha elvégezték a kereskedelmi iskolát, hol nyer­jenek alkalmazást. Nohát mondhatom, a világon sehol sincs úgy gondoskodva e tekintetben, mint nálunk, mert hisz mi közbejárunk ezek érdekében j

Next

/
Thumbnails
Contents