Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.
Ülésnapok - 1896-436
320 *" 6, országos ülés 1999. április 7-én, pénteken. csak kiszakított részleteket halljanak az egyetemi előadásokból és teljes összefüggésében a tárgyat magát nem látják, a melyet egész életükön át tanítani lesznek hivatva. Hisz a bölcsészeti hallgatóknak 98°/o-a, a kik tanári pályára készülnek, tehát okvetlenül szükséges, hogy az egyetemi előadások jórésze feleljen meg ezen tanárképzés követelményeinek is. Egy netáni félreértés ellen azonban eleve tiltakoznom kell. Távol áll tőlem az egyetem tanítási szabadságának e tekintetben való korlátozása. Én a nélkül, hogy az egyetem tanítási szabadságát korlátoznám, keresztül tudom ezt vinni bizonyos önkéntes vállalkozásokkal is, de azt kijelentem, hogy rendszert óhajtok e téren, és azt is, hogy minden körülmények között keresztül is viszem ezt a tanárképzési reformot. (Helyeslés.) T. képviselőház! Minthogy egy új intézményről szól a budgetem, az úgynevezett egyetem kiterjesztéséiül: university extension, erre nézve akarnék néhány kijelentést tenni. Hiszen ha szabad igen röviden megmondanom, az egész intézmény nem olyan régi. 1873-ban Angolországból indult, és ha fejlődési fokát röviden jelezni akarnám azt mondhatnám, hogy eleinte azok számára rendezték, a kik nem hallgathattak egyetemi előadásokat, tehát arisztokratikus vonalról indult meg, később demokratikusabb lett az intézmény, mert a középiskolai színvonal volt az, a mit kerestek. Ma már leginkább a munkásosztály az, a mire Anglia súlyt fektet. Ez az university extension kérdése. Cambridgeben 25 év alatt félmillió hallgatta és 40.000 bizonyítványt állítottak ki ilyen munkás és egyéb iparral foglalkozó embereknek, a kik az unversity extensionban részesíttettek. A Soeieté des amis de l'université fejt ki e téren nagy tevékenységet. Bécsben is, ha méltóztatnak körültekinteni, a plakátokon ott vannak az university extension előadásai majdnem minden utczasarkon, és pedig előkelő és jeles professzorok előadásáról van szó. Nálunk két intézmény van: a Szabad Liczeum és az országos Nemzeti Szövetség. Én nem kivánok itt utánozni egy külföldi intézményt sem. Nagyon kicsi az összeg, a mely rendelkezésemre áll, de a szerves kapcsolatot keresem a Szabad Líceumban. A fősúlyt arra szeretném fektetni az én inicziativámban, hogy a vidékre is kiterjesztessék ez az university extension. Mert megint csak visszatérek az egyik vezérlő elvemhez, a mitől sohasem fogok tágítani, a kulturális deczentralizáczió elvéhez. Nekünk szükségünk van arra, hogy kulturális intézményünket lehetőleg a vidéki központokban szaporítsuk. (Helyeslés.) T. képviselőház! A középiskolákra térek át és elmondom, a mit szükségesnek tartok még itt is a t. képviselőház előtt felfedni. Értem a gimnáziumokat és reáliskolákat. A számuk is növekedik ezeknek az iskoláknak. A polgári és szakiskolák is szaporodnak, de azért mindig a gimnázium a legkeresettebb. Természetes dolog, mert a legtöbbre képesít. Egyébiránt egy kis tévedés is van a dologban, sokan azt hiszik, még pedig igen előkelő körökben is, hogy a gimnázium csak jogászokat képesít és nevel. Hiszen a politechnikumra több gimnazista van beiratkozva, . . . Major Ferencz: És a java! Wlassics Gyula vallás ésközoktatásügyi miniszter:. • • mint reálista, és igaza van a közbeszóló t. képviselő úrnak, a tanárurak azt állítják, hogy a gimnáziumból kikerültek igen jól beválnak. De íme egy kis statisztika: 1897—-1898-ban az első évre 475 volt beiratkozva, és ezek közül 253 gimnazista volt, 222 pedig reálista. Fájdalom, t. ház, hogy nálunk az úgynevezett szabad pályák iránt, így fejezem röviden ki magam, nem igen nagy előszeretet mutatkozik. Nálunk a hivatali és funkczioiiális pálya iránt van a társadalomban igen nagy előszeretet. Igazán szeretném, ha szavamat meghallgatnák sokan a szülők közül hogy szabad pályákra adnák gyermekeiket, melyek biztos kenyeret és talán jobb életmódot is biztosíthatnak, mint sokszor a hivatali funkczionárius pálya, mely sok küzdelemmel jár. Én a polgári iskoláktól, megvallom, hogy sokat várok e tekintetben. De azért mégis kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a gimnáziumok eddigi száma ma még nem állapodhatik meg, daczára annak, hogy az abszolút szám nagy, de a territoriális elhelyezés nem felel meg és így erősebb művelődési góczpontokon különösen a megyék székhelyén, ott, hol központok vannak, a gimnáziumok felállításától tartózkodni nem fogok, bármennyire óhajtom is, hogy a szabad pályákon keressék meg ifjaink a megélhetési módot. A középiskolák beléletének fejlesztésére kiváló gondot fordítok. A középiskolai tantervet el is készítettem, a hol az az eszme lebegett előttem, hogy az európai színvonal meglegyen, de magán viselje a nemzeti karaktert is. E czélból a tananyagot bővítem. A nagy faji és nyelvi egységet képező nemzeteknél is a tanterv revíziója alkalmával a nemzeti irányra fektették a fősúlyt, hát ott, hol annyi poliglott részből áll az ország, mint nálunk, az állam jellegét képező nemzeti irányra ne fektessünk súlyt? Ne fektessünk súlyt akkor, mikor nagy, egységes nemzetek is erre a szempontra helyezkednek? (Élénk helyeslés. Ügy van! Úgy van!) Természetes dolog, hogy nekünk sem szabad ettől elmaradni és ezen a téren örvendetes reformot képez a tanterv revíziójának kérdése. Nem szabad ezt kicsinyelni; mert a tanterv fogyatékosságát 50.000 tanuló érzi meg, és ha
