Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-435

435. oreiágos ülés 1890. április 6-án, csütSrtSkSn. 3Q3 eddig, sok oldalról visszaélnek: akkor azt gondolom, hogy azzal a mi irányunk, a szabadelvű politika iránya nem azonosíthatja magát, sőt ennek a szabadelvű politikának elsősorban kötelessége ezen visszaélésekkel szemben állást foglalni, (Helyeslés jobb- és balfelöl.) és keresni az orvoslás ú'ját, a mely útnak megtalálása nem lehet az egyes exkluzív, akár agrár, akár konzervatív pártoknak feladata. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Én ezeknek a bajoknak okát tehát két irányban keresem és találom meg. Az egyik a jogrendszerünkben mutatkozó bizonytalanság, tényleg az a jogi bizonytalanság, a mely ma e téren észlelhető, és a mely kicsúcsosodik a kúriának előbb említett két, homlokegyenest ellenkező határozatában. Ha azt látjuk, t. ház, hogy ezek a különböző határozatok mindig bizonyos jogi alapon, és mindig a független bírói meggyőződés alapján hozatnak, és hogy nem is egy, de száz, sőt ezrekre menő" eseteket tárgyalnak, a mely esetek mindegyikétől ismét exisztencziák függnek: akkor előttem tisztán áll az, hogy itten jogéletünknek ma meglevő rendes eszközeivel a kibontakozást nem birjuk megtalálni; hogy itten jogéletünkben bizonyos hézag, törvényhozásunkban egy hiány, vagy hiba van, a melyet külön, specziális megfelelő intézkedéssel, törvényalkotással kell pótolni. (Helyeslés.) Szükséges, hogy a törvényhozás ezekkel a kérdésekkel külön foglalkozzék, és az életnek ezen új szükségleteit külön, megfelelő törvényekkel szabályozza, (Úgy van!) a mint annak idején tette az uzsorával és a korcsmahitel kérdésével. (Élénk helyeslés.) Ezt kívánja úgy a gazdáknak, mint maguknak a jóhiszemű kereskedőknek is az érdekei; kívánja, hogy egyszer jogilag tisztán, minden kétséget kizárólag szabályoztassék e kérdés. A mi már most ennek a szabályozásnak, hogy úgy mondjam, methodikáját illeti, azt gon dolom, leghelyesebb volna, ha a t. földmfvelésügyi miniszter úr a többi miniszterek képviselőivel és az érdekelt köröknek bizalmi férfiaival egy ankéten vitatná meg a hozandó törvénynek alapelveit. Én ezen törvényt megtárgyalni ma időelőttinek tartom, de jelzek egyet, a mi az én álláspontomat elvileg körülírj;), és ez az, hogy én azt a kisgazdát, a kivel most operálunk, az állami élet olyan kiskorú gyermekének tartom, a ki saját egyéni gyámoltalanságánál fogva külön jogvédelemre szorul, és a kinél épen az a legfőbb baj, hogy az ilyen gabona-elővételek magukbanvéve mindig, eoipso taxatíve egy tőzsdei, egy börzei ügyletet foglalnak magukban, a me« . lyet én ezen kisgazdák végveszedelmének tartok. Az. a kisgazda a magra csekély termésével ne játszBzék olyan árkülönbözeti tőzsdei játékot, a melynek az árkülönbözetei az ő exisztencziájára végzetesek, sőt megsemmisítők lehetnek. Én tehát a hozandó törvénynél feltétlenül szükségesnek tartom, hogy az ilyen árdifferencziális gabonavásárlások, előreeladások a kisgazdák szempontjából abszolúte meg legyenek tiltva, (Helyeslés) Nem ilyen gabonaelővételekre,vagy eladásokra, hanem a várható termésre előlegre, kölcsönre van szüksége a kisgazdának. Itt eszembe jut a magyar kereskedelmi osztály szempontjából egy kis történeti epizód. (Halljuk! Halljuk !) Midőn III. Napóleon a maga uralmának etablirozására elrendelte a plebiszczitumot, egyik kedvencz tábornagya ellene nemmel szavazott, és III. Napóleon azt mondta a nagy krimi győzőnek, hogy: Sire, az ön halhatatlanságának arra a »non« szavazatra nem volt szüksége. Az én meggyőződésem szerint a magyar szolid gabonakereskedelemnek az ilyen gabonaelővételi üzletek fentartására szüksége nincsen. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Áttérve az orvoslás másik irányára, egészen tisztában vagyok azzzal, a mit a földmívelésügyi miniszter úr is jelzett beszédében, s a mihez lelkem egész hevével hozzájárulok, hogy tudnít illik a kisbirtokosok hitelszervezetében rejlő hézagokat ki kell egészíteni a művelt nyugat, sőmondhatnám Oroszország példájára oly agrikolszindikátusok létesítésével, hogy úgy mondjam, a közraktárak deczentrajizácziójával, a mely végső elemzésben odavezet, hogy paraszt-közraktárak fognak a vidéken létesíttetni, a mi által akisegységek összeolvasztalak nagy egységekké, nagy, versenyképes közgazdasági alanyok keletkeznek, a melyek már a nagy mennyiségnél fogva is a mindennapi relácziókat, konjunktúrákat mindig jobban használhatják ki, jobb árakat érhetnek el, (Helyeslés.) a nagyobb mennyiségnél fogva a közlekedésben is a nagy tömegeknek nyújtott és egyedül azok által igénybevehető kedvezményeket szintén igénybe vehetik, s így ennek jótéteményeit a benne résztvevő kisgazdákra is kiterjeszthetik, és pedig két irányban, tudniillik egyrészt azáltal, hogy a bennök összegyűlő anyagra előlegeket, kölesönöket nyújtanak, és pedig remélhetőleg olcsó kamatok mellett, mert fel kell tennünk, hogy egy ilyen intézményt az állam, vagy az állami kedvezményeken nyugvó, privilegizált jegybank olcsó kölcsönökkel fog támogatni; másrészt pedig azáltal, hogy épen azon időben, midőn ma ezek a permissziózusgaboiiavételi ügyletek köttetnek, tavaszszal, még árúhitelben is részesítheti tagjait, a mennyiben bizonyos árúczikkeket, melyekre ilyen időben szüksége van a népnek: vetőmagot, olajat, zsákot, ponyvát, állatokat szintén kölesönkép nyújt a tagoknak, és ezáltal előre eszkomptáíja a termést két irányban: eszkomptáíja a kisgazda