Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-435

304 im- ora*gtt ölés lg98. április 6-áu, esütSrtSkSn. termését pénzben, és eszkomptálja egyúttal a megfelelő szükségleti árúezikkekben is. E hitelszervezet azután harmonikusan kiegészítve a most már életben lévő hitelszövetkezetekkel, melyek ismét a gazda személyi hitelét lesznek hivatva kultiválni: ez megint oly feladat, melylyel a törvényhozásnak külön kell foglalkoznia. Ezzel rámutatni kívántam azon vidéknek és az ahhoz közel fekvő más vidékek kisgazdáinak a bajaira. A törvényhozás és a kormány figyelmét kívántam ezekre felhívni, és azzal végezem be felszólalásomat, hogy részemről, a mint mindig a szabadelvű politika alapján állottam, állok ma is annak az alapján, és arra az alapra kívánok helyezni minden állami intézményt. Tisztában vagyok azzal, hogy a mint a 48-iki szabadelvűség proklamálta a törvény előtti egyeidőséget, úgy a modern Bzabadelvtíségnek proklamálni kell egy más egyenlőséget, tudniillik a törvényekben és törvényes intézményeklen való egyenlőséget, azt, hogy a mely intézményeket jónak látott a törvényhozás a magasabb társadalmi osztályok érdekében életbe léptetni, és pedig legtöbbször állami kedvezmények nyújtásával, ugyanazon intézményeket léptesse életbe azon osztályok javára is, a melyek e házban vagy kevéssé, vagy épen nem, vagy csak nagyon közvetett képviseletben részesülnek. Ezeket ajánlom az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter úr figyelmébe. (Általános helyeslés.) Molnár Antal jegyző: Marjai Péter ! Marjai Péter: T. képviselőház! A vita ilyen előrehaladott stádiumában szinte merénylet számba megy szót kérni. Minthogy azonban én öt perez alatt bevégzem mondőkámat, — a miniszter úr nyilatkozata után igen kevés a mondani valóm — legyen szabad mégis pár pereznyi türelmet kérnem. A miniszter úr igen részletes előterjesztést tett. A szónokok kérdéseire kellően reflektált, de nem reflektált azon nagyfontosságú kérdésre, mi szerintem a mezőgazdákat legnagyobb mértékben érdekli. Nevezetesen Papp Elek tegnap előhozta a gabona-ringelők működését. Erre nézve a miniszter úr ne na szólt, pedig tudvalevő dolog, hogy (Ralijuk! Halljuk!) Budapesten egy internaczionális lerakodóhelyet létesítettek, és mesterséges úton-módon akarják a gabonát egészen a minimumig leszorítani. Ha a naponkénti 20—25 krajezárnyi áresés így folytatódik, ez lesz a legnagyobb veszedelme a magyar gazdának a közel jövőben. Én ebben a kérdésben vagyok bátor a miniszter urat kérdezni, vájjon van-e módja, van-e alkalma, van-e akarata arra nézve, hogy ennek útját állja, mert attól a minisztertől, a ki olyan jóakarattal, olyan erélylyel volt képes fellépni a borhamisítók ellenében, és a ki ezt az akcziót olyan sikerrel vezeti, el lehet' várni azt is, hogy azokkal szemben is fog valami orvosszerről gondoskodni, a kik a kenyeret akarják meghamisítani és megroutani, kikészített búzával és az ország lakosságának 80°/o-át tevő földmíves osztályt akarják kivégezni. Vagy, azt mondják, a szabad kereskedelem hangzatos jelszavával akarják eltussolni. A késre is szükség van, a tíízre is. Csak azt kérdezem, vájjon az okos ember kezében hagyj a-e a kést annak a gyermeknek, a ki magát, vagy gyermektársát megsebzi vele, avagy a tüzet nem oltják-e el akkor, a mikor egész környéket, egész területeket pusztítani akar. Olyan veszedelmes kés, olyan veszedelmes tűz ez, a mely pusztítást idéz elő minden téren a magyar mezőgazdaság életében. Igen kérem a miniszter urat, a közvélemény nehezen várja a feleletét, hogy ebben az irányban megnyugtató feleletet adni szíveskedjék. Több mondanivalóm lett volna a munkás kérdésre nézve, azonban megnyugszom azokban, miket a miniszter úr mondott, és látom intézkedéseit, hogy a munkások felvilágosítására — igen kitűnően fejezte ki magát — az agitátorokkal való versenyzés terén kell továbbhaladni a kormányzatnak és mindnyájunknak. Hanem én azt tartom, hogy igen nagy feladat vár e tekintetben a birtokososztályra, mert hogyha a "birtokososztály munkásait nem tekinti embernek, hanem csak igavonó állatoknak, hogyha a bérlők kiszorítják saját határukról a muukásokat, akkor az elégedetlenség és békétlenség örök, végtelen lesz. Hanem a munkásokkal bánni kell tudni, azok sorsát szivünkön kell viselni, mert a munkások most is nem a szurouytól és golyótól csillapodtak le, hanem azért, mert látták, hogy irányadó körök és legközelebb álló gazdák, birtokosok és bérlőik az ő ügyüket figyelmükre méltatták és ő velük foglalkozni kezdtek. T. ház! A munkásokkal foglalkozni kell ezután is. Még pedig igen helyes elv az, a mit méltóztatott a t. miniszter úr mondani, hogy a munkaképtelenekké váló munkások jövő sorsáról is gondoskodva lesz; mert akkor, mikor a munkás kezéből kiesik a munka eszköze, mikor az egy egész életet a munkában verejtékezve töltött el, akkor kidobni azt a koldulás szerencsétlen és szánalmas útjára, ez embertelenség volt idáig is, és ebben a tekintetben a társadalomnak helyre kell hoznia nagy kötelességmulasztását azzal, hogy igenis segélyezni kell a munkásokat istápoló községi alapokat, vagy pedig ilyeneket teremteni kell, ha nincsenek. Többet akartam beszélni a gazdasági szakoktatásról ; de elállók ettől, majd lesz még ebben az évben alkalmam erre a költségvetés tárgyalása alkalmával. Csak egyet hozok fel. Olvastam, hallottam, hogy a t. miniszter úr a debreczeni földmívesiskolát beszünteti. Ha jónak látja, ám