Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-435

302 436. országos ölés 1898. április fí-áiij ciütSrtSkon. elővásárlási ügyletekben találják, melyeknek elfajulását élénken és kimerítőn vázolják azon emlékiratok, melyeket szerencsém volt az illető küldöttségek útján a kormány tagjainak bemutatni, nemkülönben a t. ház tagjainak is szétküldeni. Ezek szerint tény, hogy főkép tavaszi időben, mikor a népnek téli készlete kifogyóban van és a mezei munkák még nem kezdődtek meg, felkeresik az ügynökök a kisgazdákat és velük áruszállítási ügyleteket kötnek. A várható gabonatermést minimális áron, átlag négy-öt forintért métermázsánkint megveszik. Az ügyletről rendes áruszállítási körlevél állíttatik ki, sőt külön és pedig kitöltetlen váltók kiállításával fedezik és biztosítják magukat. Addig, mig jobb termések voltak, a baj nem volt nagy, mert a mit a gazda elvállalt, annak meg is tudott felelni. Kétségbeejtővé vált azonban a helyzetök az utóbbi időben, mikor a gazda kétszeresen lett sújtva, először a rossztermés által exisztencziája szempontjából, és másodszor azáltal, hogy súlyosan nehezedett rá a szállítási kötelezettség oly időben, mikor a kisebb kínálat folytán a gabonaárak igen magasra, őszszel 12 — 13, sőt egy időben 16 forintra is emelkedtek métermázsánként. Mi történt ilyenkor, a szállítási körlevelek bepereltettek, a váltók kitöltettek és pedig a horribilis árkülönbözetek, a szállítási árdiíferencziák és költségek erejéig és így lettek prezentálva. A bíróságok, úgy a polgári, mint a tőzsdei bíróság, rendszerint a formai jog alapján ezeknek a követeléseknek helyt is adtak és a gazdákat marasztalták. Azután százával következtek be egyes községekben a végrehajtások. Nagyon természetes, ennek következménye más nem lehetett, mint a mire már utalni bátorkodtam; jött az általános elszegényedés, a tömeges végrehajtás mellett a kivándorlás és sokszor, sajnos, ez olyan kötlevelek és váltók alapján történt, a melynek a nyelvét azok a kiállító kisgazdák nem is értették és sajnos, a végrehajtások mindig a magyar állam jogrendszerének nevében történtek, aminek, hogy mi a jelentősége a mi szempontunkból, főképen nemzetiségi vidékeken és a szocziális agitátorok kezében, azt, gondolom, itt nem kell bővebben elemezni. (Általános helyeslés.) Más bíróságok nem mentek el ennyire; megelégedtek azzal, hogy marasztalták a gazdát csupán a tényleg kapott összegben és annak kamatában, vagyis a többletet, a szállítási árkülönbözetet, turpis causanak vették és nem ítélték meg. Ismét jött még egy másik visszahatás; ezek a gazdák, a kik tényleg exisztencziájukban lettek megtámadva, feljajdultak és arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az ilyen árúszállítási kötések, ezek a gabona-elővásárlások sajátképen burkolt uzsorát képeznek, a mennyiben az árban való aránytalanság, a kötőgazdának megszorult helyzete és az eladóval szemben való kisebb intelligencziája, a szakértelemnek mondhatni teljes hiánya, megállapítják az uzsora alkotó elemeit. Ez a felfogás vezette a délvidéki megyék közigazgatási bizottságait, a mikor felírtak az igazságügyminiszterhez, hogy a tömeges uzsora jelei mutatkozván, rendelje el annak hivatalból való üldözését. (Általános helyeslés.) Ez meg is történt; egyes bíróságok tényleg bűnvádi eljárás alá helyezték ezeket a kereskedőket, vagy ezeknek közvetítő ügynökeit, a vége azonban, a mint méltóztattak a judikaturának ezen divergencziáiból látni, az lett, hogy még a kúria sem birt ebbe a zűrzavarba jogegységet behozni, mert az történt, hogy a kúria polg iri tanácsa ezeket a jogügyleteket teljes érvényükben fennállóknak, a polgári jog minden eszközeivel érvényesíthetőknek kvalifikálta, sőt azt mondta ki, hogy ezek az elővételek a közszükségleteknek felelnek meg, . . . Polónyi Géza: Handlé-tanács! Szivák Imre: , . . niíg ugyancsak a kúria büntető tanácsa ezekben az elővételi ügyletekben büntető cselekvényt látván, azok elkövetői, az ügynökök ellen a bűnvádi eljárást rendelte el. (Mozgás) T. ház! Én teljes tudatában vagyok annak, hogy azok az érdekek, a melyek az adósok két nagy rétegét: a kereskedői és gazdaosztályt úgyszólván lételükben érintik, felette kényesek, fontosak és tárgyalásuk teljes elfogulatlanságot és teljes tárgyilagosságot tesz itt szükségessé, főképen akkor, a mikor kint úgyis már a szenvedély fogta hatalmába az érdekelt köröket, mikor oly szenvedély lyel tárgyalják ez ügyet, amely mellett nagyon nehéz felismerni a baj okait és az orvoslásra vezető eszközöket. Ha mégis ennél a tárczánál szólalok fel, a t. ház és a kormány figyelmét ezekre a kérdésekre irányozom, teszem főképen azon szempontból, mert először is azt gondolom, hogy az érdekelt gazdaközönség ilyetén bajának felismerésére és egyetemes szempontokból való orvoslására elsősorban a földmívelésügyi miniszter van hivatva. A kereskedelemügyi és igazságügyminiszter urak szakszempontból lehetnek hajlandók arra, hogy törvényjavaslattal inieziálják az orvoslást; hajlandó lehet az igazságügyminiszter úr például a kereskedelmi törvény revíziójára, de nézetem szerint csak akkor, ha a szükségesség kérdésében elsősorban már maga a földmívelésügyi miniszter döntött, (Helyeslés.) az a földmívelésügyi miniszter, a ki különben a múlt évben, már idézett 3713. számú körrendeletében elsőnek hívta fel az érdekelt körök figyelmét az e téren mutatkozó visszaélésekre. És, t. ház, ha én azt látom, hogy a magyar államnak szabadelvű intézményeivel visszaélés történik; hogy jogrendszerünkkel, a mely teljesen szabadelvű alapokon nyugszik és nyugodott