Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-435

485. országos ülés 1899. április 6*án, esfltOrtSkVn. 301 17,000.000 frt költséget vettünk fel stb. Ez a törvény hosszas vajúdás után keletkezett. A vonatkozó javaslat 1891-ben volt beterjesztve, hosszas vajúdás után létrejött az 1894:111. törvényczikk alakjában, de eltérő stílusban, mint a hogy be volt terjesztve. És én különösen sérelmesnek és veszélyesnek tartom a 3. § t, (Folytonos zaj a jobboldalon.) a mely alkalmazásában már eddig is óriási károkat okozott és ezentúl még jelentékenyebb elkeseredést fog szülni azokban az érdekeltségekben, a melyek exisztencziáját is hosszú időre lekötötték oly munkálatok végrehajtására, amelyeknek végrehajtására jórészt az állam helytelen tervezése szolgáltatott okot. De történt légyen bármi, az kétségtelen, hogy az állam igyekszik áthárítani a belvizek szabályozását a társulatokra, a melyek pedig tisztán csak a területükön összegyűlendő víz bevezetésére, vagy az inundált területekre alakultak, oly kötelezettségeket, a melyek abból származtak, hogy az állam az 1884 : XIV. tcz. és később az 1885. évi tiszai törvényben magára vállalt kötelezettségeit nem teljesítette. Különösen a Tisza felső végénél végrehajtandó munkálatoknál minduntalan előállott azzal, hogy ezen munkálatok, mint a Tisza folyó szabályozási és mint mederrendezési munkálatok az állam által hajtandók ugyan végre, de minthogy a társulat töltései ezáltal szintén védelemben részesülnek, tessék a költségekhez hozzájárulni. Hiszen az igen t. miniszter úr jól tudja ezeket, azért csak röviden érintem ezt. Méltóztassék azonban tájékozást szerezni, és ide élénkbe állítani azt a szakembert, a ki azt fogja mondani, hogyha az állam az 1884. évi törvényben megszabott kötelességeinek eleget tett volna, hogyha végrehajtotta volna a mederrendezési munkálatokat már akkor, mikor azok egyenesen állami költségen végrehajtandóknak lettek jelezve, és teljesítette volna úgy a kötelességét, mint a társulatok a maguk védmúveinek fejlesztésénél ezt tették, vájjon ezek a partmíívek ma, 1898-ban, veszélyeztetve volnáuak-e? Én nem hiszem. Azt hiszem, hogy nem. Nincs könnyebb a világon, mint hogy elrendeli a miniszter, hogy a partvédmüvek melyik része és mikor építendő ki, hogy ezt, vagy azt mederrendezési, vagy partvédelmi munkát mikor végezzék. Nincs könnyebb, mint megvárni, míg a Tisza medre odáig elfajul, hogy a mellette levő, vagy tőle egy mértföldnyire elvonuló és más társulathoz tartozó töltéseket veszélyezteti, s akkor elrendelni, hogy már most a másik társulat járuljon a partvédelmi költségekhez. Ebben a kérdésben ismét azon rendszerrel találkozunk, a mely egész adminisztrácziónkat jellemzi, hogy a legfelsőbb fórum egyszersmind maga a fél is és ez a másik fél a földmívelési miniszter. Micsoda igazságszolgáltatás az, hogy ha ez a másik fél azt mondhatja, hogy én, földmívelési miniszter, elrendelem, hogy ezek és ezek a munkálatok, melyeket a földmívelési kormány elmulasztott teljesíteni, így végrehajtassanak. (Darányi Ignácz főídmívelésügyi miniszter tagadólag int). A miniszter úr azt mondja, hogy nem, pedig így áll; a miniszter azt mondja: én vagyok a legfelsőbb fórum, ezt én így rendelem Darányi Ignácz főídmívelésügyi miniszter: A közigazgatási bíróság a legfőbb fórum! Barta Ödön: Engedelmet kérek, a törvény úgy rendelkezik, ho^ry a miniszter állapítja meg és az én tapasztalásom szerint eddig igenis mindenkor a miniszter állapította meg. Mi történik most? A miniszter kiküldi a maga kerületi felügyelőjét, s az a társulatnak azt mondja: nem volna okos dolog tárgyalni, mert úgyis a miniszter kezében van a társulat, tehát ne okoskodjanak. Nagyon természetesen, képzelhető-e, hogy olyan társulat, a mely az ő égisze alatt működik, rendelkezése, jóváhagyása nélkül egy lépést sem tehet, renitenskedjék, midőn potom 30—40.000 forint hozzájárulásról van szó, mely a társulat exisztencziáját veszélyezteti? Igaz, nem tudhatja, hogy a következő évben, midőu költségvetését összeállítja, nem fog-e ismét arra kényszeríttetni, hogy újra 40.000 forinttal járuljon egy újabb partrendezési munka végrehajtásához. Ezen anomáliákat meg kell szüntetni. (Iíelyeslés a szélső baloldalon.) A t. főídmívelésügyi miniszter úr elismeréssel emlékezett meg azon önfeláldozó tevékenységről, a mit a társulatok kifejtettek; de akkor méltóztassék megszívlelni azt is, hogy az öntevékenység! körben ily messzemenő munkásságot kifejtett társulatok legkevésbbé érdemlik meg azt, hogy utólag a törvénynek homályos, kétértelmű, vagy nem is kétértelmű szövegezése miatt oly terhek viselésére köteleztessenek, melyek exisztencziájukat veszélyeztetik. Ezeket kívántam a t. miniszter úrnak ezúttal szíves figyelmébe ajánlani. Egyébként teljes elismeréssel adózom azon intézkedései iránt, melyeket kilátásba helyezett, s a melyeket tett és remélem, ezen intézkedések megtételére sem fogunk sokáig várakozni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Szivák Imre! Szivák Imre: T. ház! A kisgazdák helyzete, különösen a déli vidéken, legutóbb nagyon súlyossá vált. Az elszegényedés napról-napra szedi áldozatait és ennek nyomán napról-napra terjed az eléguletlenség, kivándorlás és fájdalom, a szocziaüzmus is. (Halljuk! Halljuk!) Ennek okát az érdekelt körök leginkább a gabona-