Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-435

300 435. erszágoi ülés 1899. április 6-án, csütörtökön. nem kimerítlietetlen és ma ott állunk, az én pozitív tudomásom szerint, hogy a szőlöfelújítási kölesönök folyósítása körül nagy lassúság és nehézkesség máris elkeseredett hangulatra adott okot. Nem is kis dologról van szó. Mert ha az a gazda, a ki ezen a télen a földet felfordította, a tavaszra számított kölesönt meg nem kaphatja, azt a kölcsönt igénybe nem veheti, felújítási műveletnél egy, esetleg még egy másik esztendő is késik, akkor gazdaságilag olyan kipótol hatatlan veszteséget szenved, a mely mellett nem képes azt a 15 év alatt körülbelül 13 forintjával törlesztendő annuitást annak a földnek a jövedelméből utólagosan fizetni. Nem akarok ezzel a kérdéssel bővebben foglalkozni, de rámutatok arra, hogy mikor az ország első fundált hitelintézetei, mint például a Magyar Földhitelintézet 4°/o-os zálogleveleit elhelyezni nem képesek, az összes záloglevél-intézetek — a szövetkezeti törvény tárgyalása alkalmával már voltam bátor a t. miniszter ár figyelmét erre felhívni — kénytelenek áttérni a 4i/2°/o-os titre-ekre, akkor a magyar szőlöfelújítási kölcsönnek 4°/o-os zálogleveleitől hogy várja a t. miniszter úr a mai viszonyok között a nyomott, a külföldről mesterségesen is szított hangulat és a rossz pénzpiacz daczára az olyan elhelyezést, a melylyel a magyarországi szőlőfelújító gazdaközönség igényei kielégíthetők legyenek? Ez lehetetlenség, ez képtelenség. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És mert a t. miniszter úr, tudomásom szerint, igen meleg érdeklődéssel viseltetik ezen nagy művelet iránt, a mely egy nagy nemzeti vagyon megmentésére indíttatott, én nagyon kérem., használja fel azt a jóakaratot, a melylyel a t. pénzügyminiszter úr, a miniszter úr imént tett nyilatkozata szerint is, iránta viseltetik, arra, hogy ezeknek a szőlőfelújítási kölcsönöknek még ezen tavaszszal való gyors és helyes lebonyolítása végett a már megkezdeti munkálatok befejezhetése végett, a meglevő pénztári készletekből olyan összeg bocsáttassák a bank rendelkezésére, mely különben is az állam hitelével dolgozik, hogy ott fennakadás ne törtépjék, hanem gyors, sírna lebonyolítás történhessék, mert különben megölik a gazdaközönségben a bizalmat akkor, mikor a szőlőfelújítás elején pedig háromszázezer katasztrális hold újjáalakítása végett alkottuk meg az 1896 : V. törvényezikket Ez az egyik kérdés, a melyet az igen t. miniszter úrnak szives figyelmébe óhajtottam ajánlani. Egy másik kérdés az Í894 : III törvény czikk. Méltóztatnak emlékezni különösen azok a t. képviselőtársaim, a kik abba a szerencsés helyzetben vannak, hogy ármentt-sítő társulatok kötelékébe tartoznak — és azt hiszem, alig van más, — arra, hogy az 1884: XIV. törvényezikk akképen rendelkezett, hogy mederszabályozás, folyóknak hajózhatóvá tétele tisztán állami feladat, de együttesen oldandó meg az úgynevezett ármente-dtési feladatokkal, a melyekre nézve az állam felügyeletet gyakorol. így alakultak meg annak idején — nem akarok hosszadalmas lenni ebben a kérdésben sem — az ármentesítő társulatok. Nem akarok ebben a kérdésben sem rossz vért csinálni most, nem akarok rekriminálni, hogy az ármentesítő társulatok terveinek megalkotása körül mi történt; csak mellékesen említem meg, — az igen t. miniszter úr jól ismeri, de megemlítem, — hogy van olyan társulat is, a melynek egy és félmillió költséget okoztak olyan tervezéssel, a mellett felfelé akarták a vizet levezetni. A legegyszerűbb paraszt észjárása tiltakozott ez ellen, de a magas tanácsnak észjárása szerint kellett ezt megcsinálni, és csak évek hosszú sora után, egy tíz éves kormánybiztosság megszüntetése után lehetett arra rájönni, hogy voltaképen a vizeket lefelé kell kanalizálni, mert ott szoktak lefolyni a vizek, és hogy az alacsonyabban fekvő oly vizeket, a melyekben a medenczének magasabb a vízállása, visszafelé nem szokták irányítani. Csak röviden jegyzem meg, t. képviselőház, hogy az ármentesítő társulatoknak tevékenységi körében, a melyről az igen t. miniszter úr igen helyesen úgy emlékezik meg, hogy alig van kultúrállam, a hol az ármentesítő társulatok tevékenysége ily nagy eredményeket ért volna el, ezen nagy tevékenységgel szemben az állam egy rendkívüli, hogy úgy mondjam, frivol játékot űzött, űz és úgy látszik, szándékozik űzni a jövőben is az ármentesítési társulatok kebelében érdekelt birtokossággal szemben. És ez abban áll, hogy megalkottatott az 1894: III. törvényezikk. E törvényezikk egy szóval sem említi, hogy az 1884 : XIV. tcz. azon rendelkezéseit, melyekre az imént hivatkoztam, hatályon kivűl helyezi, vagy rossznak találja. A törvénynek legalább rendelkező része az 1. és 3. §., a mely a kölcsönről beszél, egyáltalán ilyent nem tartalmaz. Megállapítottunk 17,000.000 frt kölcsönt a szükségletekre, a Tisza-szabályozásra, mellékfolyóinak szabályozási költségére stb. Méltóztassék talán megengedni, hogy ezt a törvényszakaszt, a mely arról szól, szószeritit felolvassam. E törvény azt mondja (olvassa): »A föhimívelésügyi miniszter felhatalmaztatik, hogy a Tisza és Hodrog mellékfolyónak a bemutatott tervek szerint eszköalendö folytatólagos szabályozását, valamint a Ferenczcsatorna tiszai torkolatának áthelyezését 1892. évtől számítandó legfeljebb 12 év alatt végrehajtassa.* Ezen műveletek fel vannak véve a törvény 4. §-ában. Az 1. §-bau körülírt munkálatokra