Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-435

298 435. országos ülés 1889. április 6-én, esBtSrtSkSn. dandóknak tartottam. Árra kérem a t. házat, hogyha ezeket helyeselni méltóztatnak, akkor méltóztassanak engemet továbbra is részesíteni mindenkor hálásan tapasztalt támogatásukban. (Általános élénk helyeslés, tetszés és éljenzés.) Molnár Antal jegyző: Barta Ödön! Barta Ödön: T. ház! Távol áll tőlem, hogy külön véleményt nyilvánítva azon hangulattal szemben... (Mozgás. Zaj.) ismétlem, távol áll tőlem még a gondolata ia annak, hogy a t. miniszter úr imént elhangzott beszédének hatását bármi tekintetben lerontani igyekezzem. Teljes mértékben átérzem én is mindazon eszméknek nagy és jelentékeny horderejét, a mely eszméket a t. miniszter úr nemcsak mint a jövő programmját, hanem mint eddigi tevékenységének beszámolóját elmondotr. Azokat az eszméket, melyeket a t. földművelési miniszter úr, mint a jövőben megvalósítandó törekvéseket adta elő, sokká! nagyobb horderejűéknek tartom, mintsem hogy azoknak bírálatába bocsájtkozni most helyesnek és czélszeríínek találnám. A jövőben megoldandó oly feladatokról, a melyeket nem mint tárczaminiszter, hanem mint felemlítette, a tárczájával összefüggő feladataként kezel, a vámtarifáról, a mezőgazdasági hitelről, a miket mondott, a melyeknek megvalósítását, mint mondám, egész országunk jólétére, jövőjére, fenmaradására nagyfontosságúnak ismerőnk el mindnyájan, ezeknek bírálatába bocsájtkozni most nem tartom helyesnek. Nem is azért szólaíok fel, hogy a t. miniszter úrnak a múltban bármily tekintetben elkövetett mulasztásait, hibáit rekrimináezió tárgyává akarjam tenni. Távol áll ez tőlem. Elismerem, hogy Magyarország földművelési tárcsája ügybuzgó, szakavatott kézbe van letéve, oly férfiú kezébe, a kinek törekvései iránt bizalommal viseltetem és kell, hogy viseltessünk mindnyájan oly országban, a melynek mezőgazdasági jellege semmi körülmények közt el nem vitatható, és a melyben a legélénkebb visszhangot mindig azok a törekvések keltik, a melyek mezőgazdaságunk emelésére irányozvák. Ez kétségtelen, e fölött vitatkozni nem lehet. A baj csak az lenne, ha akadna kormány, mely nem azt tartaná föladatának, hogy elsősorban megvédje a meglevőt, és csak másodsorban alkosson újat. Én tehát, mint mondám, a miniszter úrnak sem a jövőben való programmjával, sem a múltban tett intézkedéseivel most foglalkozni nem akarok; de kénytelen vagyok a t. miniszter úrnak elhangzott beszédében nélkülözött thémával foglalkozni és ezt elsősorban azért teszem, mert igen fontos közgazdasági érdeket érint, melyet a t. miniszter úr csak per tangentem volt szíves a szőlők rekomtrukcziója czímén megemlíteni. Azt mondta a t. miniszter úr, hogy a szőlők rekonstrukcziója szépen halad és 76.000 katasztrális holdról számol be, mint olyanról, mely 1897. év végéig betelepíttetett. Ezt a csoportosított adatot nem tartom sem helyesnek, sem elfogadhatónak, sem a tényekkel összhangba hozhatónak. Téved a t, miniszter ur, ha a betelepítés kérdését így kummulative hozza fel. Nem az a kérdés, hogy bizonyos egészségtelen, mondhatnám, nem is versenyképes, nem u kívánatos homoktelepítési mozgalmakat hozzon kapcsolatba azzal a telepítéssel, a mely ez ország törvényhozását oly közelről érdekelte a múltban és érdekli a jövőre nézve is. Magyarország törvényhozása oly óriási áldozatokba ment bele és igen nagy áldozatkészséget tanúsított, mikor belement az 1896 : V. törvényczikk megalkotásába. Minket tehát az igen tisztelt miniszter úr prograininja szempontjából is, de közgazdasági szempontból is, a me lyct a pénzügyi politikai szempont is nagyon közelről érint ezen törvény kapcsán, közelebbről az érdekel, hogy hány hold új telepítés van a hegyvidéken, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) azon, a melyet az igen tisztelt miniszter úr az elődjétől átvett javaslat benyújtásakor úgy jellemzett, hogy 482.000 katasztrális hold begyvidéki szőlőterület van Magyarországon elpusztulóban, ebből 300.000 hold az elsősorban figyelemre méltatandó elsőrendű hegyvidék és ebből már 220.000 holdat elpusztultnak jelzett akkor és 80.000 holdat elpusztuló félben levőnek. Pozitive tudom, hogy az a 80.000 is az elpusztultak közé tartozik, és így arról van szó, hogy a hegyvidéki 300.000 katasztrális hold szőlőnek, a melyben egy nemzeti vagyon veszett el, a rekonstrukcziójával mi történt. Ez érdekelte volna inkább az ország gazdaközönségét és a törvényhozási. Nos hát, t. miniszter úr, kegyes engedelmével én ki fogom egészíteni ezen adatok hiányosságát. Nekem tudomásom van arról, hogy mi újíttatott fel és pedig csak annyiban, a menynyiben azon eszközzel lett felújítva, a mely az igen tisztelt miniszter úr kezdeményezése folytán egy nagy harcz után, .és ezen oldal nagy ellenzése daczára megalkottatott. Tudvalevőleg az 1896 :V. törvényczikk két ré>zbőí áll. Az egyik része tárgyalja azon intézkedéseket, a melyeket a törvényhozás szükségeseknek tartott a végből, hogy a szőlő felújításával járó koczkázat kisebbedjék azáltal, hogy a munkások kiképzése, a telepek létesítése állami kezdeményezéssel történjék. Ez volt az első része, a melyek végrehajtására az igen tisztelt miniszter urnak 200.000 forint volt maximálisan rendelkezésére bocsájtva, de ez nem is egészen maximális összeg, mert hiszen bizonyos határidőn belül nagyobb összeg igénybevétele nincsen kizárva. De sokkal fontosabb a második rész, az,;-a mely a szőlőfelújítási kölcsönök czíme alatt egy