Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-435

282 485. országos ülés 1898. április 6-án, esüt8rt5k8n. mazás vádját a büntető törvénykönyv 258. §-a szerint, alapítani lehetne. Mert, t. ház, a büntető törvénykönyv idézett szakasza azt mondja, hogy: »rágalmazás vétségét követi el, a ki valakiről többek jelenlétében, vagy több, habár nem együtt levő személy előtt olyan tényt állit, mely valódisága esetében az ellen, a kiről állíttatott, a büntető eljárás megindításának okát képezné, vagy azt közmegvetésnek tenné ki.« E szerint a rágalmazási vétségnek megállapításához két dolog szük8ges. Először, hogy az illető állításnak valódisága esetében az illetőre büntetőjogi következmények háruljanak, vagy pedig az illetőt közmegvetésnek tegye ki. Lássuk most, mit mondott Mócsy Antal képviselőtársam, és alkalmazzuk reá e két feltételt. Az idézett szavaknak el*ő része, tudniillik »atheisták nem lehetnek a keresztény ifjúság nevelői; a ki a kereszténységet támadja, az a mai társadalom alapját bolygatja meg, a család, a trón, a haza iránti hífséget irtja ki« — mint látjuk nyilván, egyenesen nem vonatkozik Ballagira. A második rész azt mondja: »Hogyan lehetséges mégis, hogy a kereszténységnek nyilt ellenségei, a Kármán-, a Ballagi-, Alexander-, a Pósch-féle emberek az egyetem és középtanodák tanszékein helyet foglalhatnak ?« Ez a rész, t. ház, már Ballagira vonatkozik, a melylyel Mócsy Antal képviselő úr azt állítja róla, hogy ö a kereszténységnek nyilt ellensége. Ez lenne a rágalmazás vétsége Ballagi úr felfogása szerint; erre alapítja vádját. Mindenekelőtt nézzük, t. ház, olyan-e ez az állítás, mely ha valónak bizonyulna, Ballagira nézve büntetőjogi következményeket szülne. Mutassanak nekem a büntető törvénykönyvben egyetlen egy szakaszt, a melyből az derülne ki, hogyha valaki másról azt állítja, hogy a kereszténységnek nyilt ellensége, akkor büntetés alá esik. Ezt semmiféle jogász nem állíthatja, s így azt hiszem, ezen részszel végeztem. Most következik a második rész. Talán Ballagi úr közmegvetés tárgya lesz, ha valódinak bizonyul, hogy a kereszténységnek nyilt ellensége? Lássuk, t. ház, mit foglal magában ez a kifejezés: közmegvetés? Nemde azt, hogy a társadalom, a benne uralkodó felfogások, vélemények és hangulatok szerint az illetőt megbélyegzett embernek tekinti, ki olyasvalamit tesz, a mi a társadalom felfogásával, nézetével, érzületével ellenkezik s azt oly módon követi el, hogy ezáltal bizonyos infámiát követ el, miért a társadalom őt megvetéssel illeti. Már most, t. ház, méltóztassék egészen tárgyilagosan venni, olyannak találja-e a mai társadalom Mócsy Antal képviselő úr állítását? Vájjon, t. ház, nem-e inkább az a sajnos, hogy manapság a vallását mellőző, a vallást gúnyoló, a vallástalansággal kérkedő embert tartják a legfelvilágosodottabbnak, és azokat, kik a vallás kötelességeit lelkiismeretesen teljesitik, jezsuitáknak, bigottaknak, álszenteknek nevezik ? így van a mai társadalom. És nézzük a társadalom intéző tényezőit, melyek úgyszólván a társadalmi közfelfogást az intelligencziában képviselik. Vájjon ők mikép vannak hangolva? Az-e az érzületük, hogy olyan emberről, kiről azt mondják, hogy a kereszténység nyilt ellensége, azt tartsák, hogy az infámiát követ el ? T. ház! Én szeretném, ha ilyen volna a közfelfogás, de nem ilyen. Pedig egy konkrét tény elbírálásánál csak a jelenlegi szituácziót, a mostani hangulatot és közfelfogást kell alapúi venni. Emlékezzünk csak visgza az úgynevezett Pósch-féle esetre, mikor fel lett hozva, hogy Pósch középiskolai tanár egyik könyvében nyilván atheizmust hirdet és akkor a kultuszminiszter úr — ez borzasztó még gondolatnak is —- azt mondta, hogy ő abban nem lát semmit, ha egy tanár atheizmust magán úton, könyvben hirdet, ez nem összeférhetetlen az ő tanári állásával, csak ex cathedra ne hirdesse. Ha a kultúránk egy főtényezője igy vélekedik, akkor van-e valaki, ki azt mondhatja, hogy Mócsy Antal ezen állítása, hogy Ballagi a kereszténység nyilt ellensége, ha valódinak bizonyittatnék is, ezáltal Ballagi í\r infámiába keverednék ? És aztán, t. ház, mikor szavaknak értelmezéséről van szó, akkor tekintetbe kell venni azt a helyzetet és azokat a körülményeket is, a melyek közt az illető azt a kifejezést használta; tekintetbe kell venni az úgynevezett conditió loquentist, a melyből az intencziója is kitetszik. Maga ez a jelentés mondja, hogy az » Alkotmány* czímtí lap közölte azt a beszédet, a melyet Mócsy Antal úr tartott egy katholikus körben, karholikus kongresszuson; beszélt a katholikus nevelésről. Már most, t. ház, ő ott a katholikusok körében arról panaszkodott, hogy a középiskolákban, meg az egyetemeken a katholikus ifjak, -— mert hiszen azokról beszélt, nem pedig más ifjúságról — olyan tanárokkal bírnak, a kik, — mint Ballagi úr, — számtalan esetben kimutatták, hogy a katholikus vallásnak és egyháznak ellenségei, egyelőre ezt aszót használom, hogy: katholikus, miután csakis arról beszélt, nem pedig más keresztény felekezetekről. Ezt már a lapok is régen szellőztették és évek előtt ismételve hoztak olyan állításokat, hogy Ballagi úr előadásai közben megengedi magának azt, hogy a katholiczizmusról, annak intézményéről, a pápáról, a esalatkozkatatlanságról, a keresztény katholikus erkölcstanról becsmérlő megjegyzéseket tegyen a hallgatóság előtt. Ezt az újságokban ismételve olvastuk, t. ház, és akkor Ballagi úr nem látta szüksé-