Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-434

278 434. országos ülés 1S99. április 5-én, szerűén. Ezek az okok is nagyon a mellett szólauak, hogy a szőlő mellett a gyümölcstermelést se hanyagolják el. Különösen mivel az ország legnagyobb részén ez a termelési ág parlagon hever, azért mulhatlanúl szükséges először is a népben az érdeklődést felkelteni, a népnek rövid útmutatást adui arra, hogy azt hogyan kezdje meg és hogyan folytassa, és egyszersmind módot és alkalmat ad neki arra, hogy a csemetéket biztos forrásból az előállítási áron beszerezhesse. Ha a t. miniszter úr azokat, a miket én itt röviden előadtam, meg fogja fontolni és egyszersmind követni fogja, én biztosítom, hogy a t. miniszter úr halhatatlan érdemet szerezhet magának, nagyobb érdemet, mint egy hadvezér, a ki ütközeteket, csatákat nyert meg. Nem fogom, t. ház béketűrését sokáig igénybe venni, de ha már abból az elvből indultam ki, hogy vázoljam a kisbirtokos-osztály kétségbeejtő helyzetét és rámutassak arra, hogy hogyan lehet rajta segíteni, mily jövedelmi forrásokról lehet számára gondoskodni, melyek egyikérőlmásikáról röviden beszéltem is: legyen szabad ehhez még valamit hozzáadnom. Itt van még valami, a semminek sem látszó tojástermelés, a mely szintén nagyon Bok jövedelmet adhatna a népnek, és melyből leghamarább pénzelhetne. Ha megnézzük a többi államok tojásexportját, látjuk, hogy az milliókra rug. Miért ne láthatná el Magyarország fél Európát tojással? Üzi ezt a mi népünk, de ezt sem úgy, mint a hogy űzhetné s űznie kellene. Továbbá nagyon jól tudja a t. miniszter úr, hogy Magyarországon óriási teriiletek vannak, lapályos, vizenyős területek, a melyek földje, mivel az altalaj vakszék, egy krajczár jövedelmet sem hoz, hanem csak vizben áll. Itt vannak ilyen infámis területek mindjárt az ország szívében, Budapest alatt. Milyen óriási mértékben lehetne itt az okszerű lúdtenyésztést űzni, s akkor ezek az infámis puszták, vakszékes óriási területek, a melyek ma egy krajczár jövedelmet sem hoznak a népnek, Bzázakat jövedelmeznének a lúdtenyésztésből, feltéve, hogy ezt okszerűen űznék. Mert hát ez így van, hogy ahol evvel a nép foglalkozik, a hol a nép ezt a tojás- és baromfitenyésztést csak félig-meddig okszen en űzi, azok a vidékek igen nagy anyagi jólétnek örvendenek. A t. miniszter úr is fog erről tudni. Ott van Halas vidéke, meg a Kiskunság, a hol rossz terület van, hasznavehetetlen a föld, mégis óriási összegeket vesznek be baromfi-, pulyka- és lúdtenyésztésből, különösen az utóbbi években. Ezt nagyon lehet fejleszteni az országban, és erre nézve is, a mint proponáltam a gyümölcstenyésztésre nézve, fel lehetne ébreszteni a nép érdeklődését rövid szétosztandó brosürök által s egyszersmind rövid útmutatást adni neki, mert hát az ország legnagyobb részében bizony ezt sem űzik okszerűen. De már most azt hiszem, elmondtam mindazt, a mit elmondani akartam, csak azt hozom még elő, t. ház, hogy a mi a földmívelésügyi miniszter úrnak a költségvetését illeti, ez a költségvetés, mint nagy örömmel látom, sokkal jobban van dotálva, mint volt eddigelé. Azt is látom, hogy egyes ágakra, például a lótenyésztésre, a kultúrmérnöki intézményre nagy összegekre fordíttatnak. Nem akarok, t. ház, az ellen beszélni. Elismerema lótenyésztésnek, a kulturinérnökségi intézménynek nagy fontosságát; csak azt teszem hozzá, hogy ebből a szegény embernek, a kisgazdának, a kinek pedig a helyzete a legsúlyosabb, vajmi kevés haszna van. Az a szegény kisgazda bizony nem képes drága lovakat tenyészteni, ahhoz neki pénze, módja nincsen. A szegény kisgazda nem képes a kultúrmérnöki intézmény által nyújtott előnyöket használni. Ez csak a nagybirtokosnak, esetleg még a középbirtokosnak válik hasznára. Elismerem, hogy úgy a nagybirtokos, mint a középbirtokos-osztály elég súlyos helyzetben van; ámde ezek könnyebben segíthetnek magukon. A legkevésbbé segíthet magán az a szegény gyámoltalan és nagy részben tudatlan kisbirtokos; pedig ezeu kell segíteni. Nem szabad elfelejteni, hogy ez a kisbirtokososztály a legszámosabb az országban. Tudjuk, hogy Magyarország népességének 75 százaléka foglalkozik mezőgazdasággal, földmíveléssel; ez képezi az ország zömét. És hogyha ez a kisbirtokos-osztály elpusztul, tönkremegy, mint a hogy alkalmunk van látni és tapasztalni: mi lesz akkor az országból? Mert hiszen ez Magyarországon az államfentartó-osztály. Azért itt nem szabad nekünk fukarkodnunk. Mert az az összeg, a mit itt befektetünk, hogy a kisbirtokos-osztály helyzetén javítsunk, segí sünk, uzsorakamatokkal fog busásan visszatérfílni. Én, ha valamit proponálok, számolni szoktam az adott viszonyokkal és körülményekkel. És mivel tudom azt, hogy államunk pénzügyei bizony nem valami brilliánsak, ezért nem szoktam semmi olyant proponálni, a mi az állam megterheltetését vonná maga után. É^ a mit én ajánlok, az olyan elenyésző kis különbséget tesz a földmívelésügyi táreza budgetjében, hogy alig jöhet számba. Ilyen brosüröknak nyomtatása, egy pár tevékeny embernek alkalmazása, mint a milyen Bezerédj Pál, a kik a nép közé menvén, azt lethargiájából felrázzák stb.: ezek nem drága, de roppant nagyhatású eszközök lennének. És itt újra felemlítem a gödöllői faiskolát, sürgősen ajánlom ezt a t. miniszter úrnak nagybecsű figyelmébe annyival inkább, mert ez az állam megterhelését maga után vonni nem fegja.