Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.
Ülésnapok - 1896-434
434. országos ülés 1899. április 5-én, sierdán. 279 Bevégezem, t. ház. Nem untatom sem a t. házat, sem a miniszter urat, hanem szíves, nagybecsű megfontolásukba ajánlom az általam elmondottakat, mert nekünk az államfentartü osztály helyzetén segíteni, javítani múlhatatlan kötelességünk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Minthogy az idő már előrehaladott és minthogy az ülés végén egy interpelláezió is fog előterjesztetni, javaslom a t. háznak, hogy a tárgyalás folytatását most félbeszakítsuk, és a legközelebbi ülés napirendjére halaszszuk. (Helyeslés.) De még mielőtt az interpelláczióra áttérnénk, javaslom a t. háznak, hogy tűzessék ki a legközelebbi ülés holnap délelőtti 10 órára és annak napirendjére mindenekelőtt a mentelmi bizottságnak 12 rendbeli jelentése, úgy mint Molnár Károly, Bartha Miklós, Okolicsányi László, Mócsy Antal, Sima Ferencz, ismét Sima Ferencz, Weisz Berthold, Okolicsányi László, Sima Ferencz, gróf Berthold Arthur és ismét Sima Ferencz képviselő urak mentelmi ügyére vonatkozó jelentések, ezek után pedig a földművelésügyi tárczának költségvetés és amennyiben az idő megengedné, a vallásés közoktatásügyi tárcza költségvetése és ezzel kapcsolatos bizottsági jelentés tűzessék ki. (Helyeslés.) Méltóztatnak-e ebben megállapodni? (Igen!) Ezt tehát határozatképen kijelentem. Következik Kálmán Károly képviselő úr interpellácziója. Kálmán Károly: Az álliberalizrnus törvénytelen, jogtalan, igazságtalan, hosszú uralma alatt arra törekedett, hogy Magyarország keresztény jellegét megrontsa, gyalázza, vagy legalább semmibe se vegye. Ennek egyik bizonysága az, hogy még az olyan mtímtézet is, mint a magyar királyi operaház a kereszténységnek egyik legkiválóbb ünnepét a katbolikus sajtónak évenkint ismételt tiltakozása ellenére a legutóbbi nagycsütörtökön is az »Álarczosbál« czímtí operának előadásával szentségtelenítette meg. Ezen látszólag kicsiny mérvíí dologhoz nagyon sok komoly szó fér. Én a szépmfívészeteket hivatásuk magaslatán nagyon szeretem, sokkal inkább, mint a rút politikát, de nagyon sok szó fér ahhoz, vajjön megfelelnek-e ma hivatásuknak a szépművészetek. Egy szép dalmű a maga helyén, a hol már nem használ sem kép, sem szó, sem tett, összhangzásba hozza a legnagyobb ellentéteket. Az Istenség legszebb szülöttje ez, mindennél igézőbb és jótékonyabb, de ha megromlott, mindennél vészesebb és kártékonyabb. Azt állítom, hogy a vallásgúnyoló és erkölcsrontó színdarabok rosszabbak mint a zsiványok és zsebtolvajok és annyival rosszabbak, a mennyivel magasabb jó a zsebbeli pénznél a tiszta szívbeli erkölcs. Költőkirályunk legszebb látományában énekelte: »Lesz még egyszer ünnep a világon« fényesebb, szebb ünnep alig képzelhető, mint a keresztény világnak az a magasztos ünnepe, a melyen a szenvedő népek isteni üdvözítője oltáraink szentségének alapításával isteníti meg az emberiséget, a midőn a legszélsőbb s ép a mi korunkban legfenyegetőbb társadalmi ellentétek elsimulnak, a mikor a legkiválóbb fejedelmek és királyok egy szent asztal előtt a legszegényebb koldusok lábaihoz omlanak, a mikor a királyi látnók mondja: Egy égi csókban egyesül Az irgalom, igazság ós a béke, A menny leszáll a földre, hogy kegyelmibül A földvilág üdvét megélje végre. Hát ezt a szép ünnepet a szépmü'vészetnek nem profanizálni, hanem előmozdítani volna a hivatásuk. De ha azt előmozdítani nem képesek, legalább tisztelettel hajolnak meg előtte. Ép ezért a világ egyetlen czivilizált országában sem tarnak a királyi, császári é* hasonló jellegű színházakban nagycsütörtökön előadást. Bécsben a múlt nagycsütörtökön egyetlen színházban sem volt előadás, Budapesten pedig valamennyiben. A magyar királyi operaházban pláne az »Álarczos bál« került szinre. Hát ha egy ledér zeugeráj tesz ilyesmit, ezzel azt bizonyítja, hogy nem bir hivatásának tudatával, megsérti a szépművészetek isteni szülőjét, olyan az, mint a romlott gyerkőcz, a ki szülőanyjára emeli szentségtörő kezét. De ha a magyar királyi operaház tesz ilyesmit, az megsérti nemcsak a szépművészet géniuszát, hanem magát a magyar királynak a nevét, a magyar hazának jellegét és becsületét, megsérti a keresztény egyháznak itt immár kilencz százados szent törvényét, jogát és igazságát. (Heyleslés bal felöl.) Mivel pedig a jelenlegi kormány, a törvény, jog és igazság uralmát igérte meg, okunk és jogunk van remélni és kérni, hogy jövőben hasonló kegyeleti sértések elő ne forduljanak. Miért is a következő interpellácziót bátorkodom az igen t. belügyminiszter úrhoz intézni (olvassa): »lnterpelláczió a magyar királyi belügyminisztériumhoz ! Van-e tudomása a t. belügyminiszter úrnak, hogy a budapesti színházak, még a magyar királyi operaház is nagycsütörtökön előadások tartásával sértették a keresztény vallás kegyeletét? Szándékozik-e odahatni, hogy jövőben hasonló kegyeletsértések legalább a magyar királyi névvel ékeskedő intézetekben elő ne forduljanak ?« (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a belügyminiszter úrnak. így, t. báz, miután a legközelebbi ülésnek ideje és napirendje meg van állapítva, a mai ülést bezárom. (M ülés végződik d. u. 1 óra 40 peremkor.)
