Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-434

434. országos ölés 1899. április 8-én, szerdán. S77 nek. Azután lehetne a szükséghez képest mindig terjeszkedni, és így lehetséges volna egy oly faiskola előállítása, a mely az alkarnak tulajdonképen semmi költségébe nem kerülne, és a mely által feleslegessé lenne más vidékeken faiskolákat létesíteni, mert hiszen onnan vasúton el lehet szállítani a csemetéket az ország minden részébe. Itt aztán úgy kellene operálni, hogy a mi a gyümölcscsemetéket illeti, vadonczot nem, hanem csak nemesített csemetét adna az állam a népnek, — nem ingyen, mert ezt az állam nem teheti, hanem az előállítási árban. Mert vegyük azt, t. ház, hogy mibe kerül a csemetéknek, a nemesített oltványoknak előállítása. Ha a kereskedelmi kertészek katalógusait nézzük, látjuk, hogy nemesített szép példányokat 25-— 30 krajczárért adnak el, pedig ebben bennefoglaltatik a faiskola tulajdonosának költsége és nyeresége is. Az államnak természetesen nyereségre reflektálnia nem kellene, nem is volna szabad, hanem csakis az előállítási költségeket veheti meg. Már most, ha egy kereskedelmi kertész ilyen olcsón adhatja a csemetéket, az állam, meg vagyok győződve róla, körülbelül húsz krajczárért adhatná azokat. Azután még abban a kedvezményben is lehetne részesíteni a megrendelőket, hogy az állam az állami vasutakon az állami faiskolákból megrendelt csemetéket ingyen szállíthatná, sőt még azt az eljárást is proponálnám a felállítandó faiskolára nézve, hogy a fajok megválasztását ne is bízzák a megrendelőkre, a népre, mert a nép ritkán tudja, mily fajokat kell választani i, hanem legczélszerübbnek tartanám azon proczedura alkalmazását, hogy a megrendelő azt mondaná, hogy »nekem ennyi cseresznye-, ennyi sárga baraczk-, ennyi körte-, ennyi alma-csemetére van szükségem*, és a faiskola intézősége határozhatná meg vidékenként a fajokat, mert hisz tudjuk, hogy az egyes gyümöcsfajok nem minden vidéken díszlenek, hanem vidékek szerint más és más, és a szegény nép erről még nem bir kellő tudomással. Lehetne ez ügyet még másképen is előmozdítani, mert annyi bizonyos, hogy nagyon sokan vannak az országban a szegény, megszorult kisbirtokosok között, a kik nagyon szívesen vennének gyümölcscsemetéket, de nincsen pénzük. Eszembe jut itten, hogy a t. miniszter úr mily bölcsen intézkedett, a midőn a filloxera által elpusztított szőlők felújítása czéljából az agrárbankkal szerződött, és úgy tudom, hogy az agrárbank már körülbelül 6,000.000 forintnyi kölcsönt engedélyezett az illetőknek. Nem lehetne-e ezen kedvezményben a gyümölcsösöket is részesíteni, úgy, hogy az állam szerződésre lépne egy bankkal, a mely e czélra köícäönöket adna a kisgazdáknak ? Én ugyan, megvallom őszintéu, sokkal jobban szeretem, ha a szegény ember a saját zsebéből fizeti ki a fáit, mintha kölcsönpénzzel ; de némely esetben ez sem rossz, sőt itt lehetne még valami könnyebbséget szerezni a népnek. Hiszen előbb mondtam, hogy számításom szerint az állam körülbelül húsz krajczárban adhatja minden veszteség nélkül a népnek a csemetéket; hiszen még abban a kedvezményben is lehetne részesíteni a népet, hogy az árát ne az első évben, hanem például az első évben az egyik feléi-, a második évben pedig a második felét fizetné meg. Már most még valamire felhívom a t. ház és a t. miniszter úr nagybecsű figyelmét. (Hall' juk! Halljuk! a szélső baloldalon.) A mi a szolőUltetést és a szőlőmívelést illeti, ezen a téren máris örvendetes mozgalom állott be az országban, az elpusztult szőlők nagyjában felújíttatnak és azonkívül, a hol homokos terűletek voltak, a mely semmitsem termelt, s tulajdon képen értéke sem volt, ott most gyönyörű, virágzó szőlőtelepek létesültek és a szőlőmívelésnek nagy jövője van. Azonban én csak rövid párhuzamot akarok vonni a gyümölcstermelés és a szőlőtermelés között. Igen sok tekintetben mondható, hogy az okszerű gyümölcstermelés nagyobb jövedelmet ad a szőlőtnívelésuél, és ennek pedig oka az, hogy a mint tudjuk, a szőlő sem terem minden esztendőben, a gyümölcs se, de meg a búza se, de a szőlőtermelésnek megvan az a nagy hátránya, hogy olyan években, midőn nem terem, azért a drága munkát meg kell a szőlőnek adni, mert az olyan kényes portéka, hogyha annak a magáét meg nem adják, az a következő években sínyli meg tehát, bárha nem terem is, azért meg kell a nagy kötlséggel járó munkát neki adni. Már most, a mi a gyümölcstermelést illeti, hogyha a gyümölcsfák el vannak ültetve kellő gonddal, azoknak gondozása már júformán semmibe sem kerül. Ha egy holdat szánunk gyümölcsösre évenként, a közökben azt be lehet vetni, használni lehet, a fának az a kis megkapáltatása, meghernyolása, bekötözése az jóformán semmibe sem kerül. De a legrosszabb esetet véve is, ha nem terem, költség, kiadás nincsen. Ez az egyik előnye a gyümölcstermelésnek a szőlőtermelés felett, a másik előnye pedig, hogy sokkal kevesebbe kerül egy gyümölcsösnek létesítése, ültetése, mint a szőlőtermelése. Hiszen tudjuk, hogy bizony a szőlőknek a mostani új szisztéma szerint való ültetése sokba kerül, meg kell a földet rigolirozni, azokat ki kell ültetni, a karózás is igen sokba kerül, aztán 4—5 esztendeig meg kell a szőlőt munkálni a nélkül, hogy jövedelem volna, de ha egy hold gyümölcsöt ültetünk, 300 fa kell egy holdra, darabját 20 krajczárjával számítva, a mely árban az állam, különösen hogyha a t. miniszter úr szíves lesz figyelembejvenni azt, a mit proponáltam, igenis adhatja és akkor egy hold gyümölcsösnek az ültetése 60 forintba kerül. Hiszen itt kész és világos nyereség van.