Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-434

276 434. ersiágos ülés 1899. Április 5-én, szerdán. fákat legalább az első években hogyan kell kezelni. De még azon kivűl, t. ház, a mi szegény népünk azt sem tudja, hogyan szerezze be a csemetéket és azt sem tudja a mi szegény népünk, — igen kevés vidék van, a mely tudja, — hogy mily fajokat kell tenyészteni, mily fajok bőtermésűek és mily fajok exportképesek. Rövid utasítást kellene adni, hogy hogyan szerezze be és milyen fajokat ültessen. Már mostan, ha veszszük azt, hogyha a népben az érdeklődést — a miben én nem kételkedem — ekképen fel lehetne ébreszteni és fel lehetne ébreszteni aránylag rövid idő alatt, akkor a nép tömeges megrendelésekkel fog a kormányhoz fordulni. Már mostan, t. ház, vannak ugyan, mint tudjuk mindnyájan, községi faiskolák is, de tudjuk, hogy ezeket a községi faiskolákat milyen gyarló módon kezelik. Eltekintve egynéhány kivételtől, ezek megbízhatatlanok. Én magam is foglalkoztam évek óta a gyümölcstenyésztéssel ésgyümölcsfacsemetéimet igen gyakran községi faiskolákból szereztem be. Ámde, t. ház, mit tapasztaltam? Vártam több esztendeig, míg a gyümölcscsemerék felnőnek, gyümölcsöt hoznak és azt tapasztaltam, hogy minden fajt kaptam, csak azt nem, a melyet megrendeltem. Egyik birtokostársam, ki szintén foglalkozik a gyümölcstermesztéssel, egy községi faiskolákból hozott fákat átadta kertészének kiültetés végett. Az ő kertésze fel se tételezte, hogy vad csemetét fog kapni nemes csemeték helyett és bona fide elültette azokat. Aztán várt az illető 5—6 esztendeig, akkor azt kellett tapasztalnia, hogy vad csemetét kapott. Én ismerek községi faiskolákat, melyek évek óta mindenre használtattak, csak facsemeték nevelésére nem, Biró ura ni ék bevetették azokat krumplival, kukoric/ával, Isten tudja mivel. Végre mikor az adományozó kisbirtokos erélyesen fellépett és sürgette, hogy arra a czélra használják a faiskolákat, a mire használni kell, nagynenezen nekiláttak és szerez'ek csemetéket és azokat beoltogatták. De uii történt egyszer egy igen szép faiskolával? Őszi idő volt. A kertész elment a biróhoz és megkérte, hogy adjou néhány forintot nádra vagy kukoriczaszálra, a mivel a csemetéket bekösse a nyulak kártételei ellen. A község nem adott, mert pénz nem volt. Biró urauiék a kertészt elutasították azzal, hogy nincs pénz a kasszában és azután az történt, hogy beállott a tél, jöttek a nyulak és a községi faiskolát tönkretették. ^ Itt vagyunk, t. ház, az ország legnagyobb részében a községi faiskolákkal. Vannak ugyan szabályrendeletek, de azt nagyon jól tudjuk, hogy igen sok szabályrendelet van, de azoknak csak legkevesebb részét hajtják végre és ha végre is hajtják, rosszul hajtják végre, vagy nem úgy, a mint kellene. Ha már motst, t. ház, mi a faiskolák reformjával foglalkozunk, csak évek múlva érnffk el czélunkat. Ennélfogva az én véleményem és nézetem az, hogy legyenek faiskolák és javítsák azokat, de azok még nincsenek azon helyzetben, hogy azokban bizni lehetne. Proponálok másvalamit: az államnak kell ezt a kezébe venni. Én ugyan nem vagyok híve a minden áron való államosításnak, de ebben az esetben híve vagyok, mert tudom, hogy így fog a nép abba a helyzetbe jutni, hogy megbízható csemetéket kapjon. Nagy örömmel látom a miniszter úr áldásos működését e téren, örömmel látom, hogy a nép között csemetéket oszt ki; vadonczokat is oszt ki, habár én ezzel nem értek egyet, mert a nép közt egy-két ember ért a dologhoz, de száz meg száz nem ért, és ez így inkább arra szolgál, hogy a gyümölcstenyésztés passzióját a népből kiölje. Tudom, azt sem lehet az államtól kívánni, mert pénzügyi tekintetben különben is nagyon igénybe van véve, hogy ingyen osztogassa ezeket a csemetéket. Hanem oly dolgot fogok proponálni a t. miniszter úrnak, a mi az ő budgetjét nem fogja megterhelni, másrészről a népnek módot és alkalmat fog nyftjtani arra, hogy bőven termő csemetékhez juason. Az államnak vannak már faiskolái, még pedig igen jól kezelt faiskolái. De bizvást hiszem azt, hogyha ezt a dolgot a t. miniszter úr fel fogja karolni, a mint azt előbb említettem s a nép érdeklődését fel fogja kelteni, akkor a megrendelések oly tömegesen fognak érkezni az állami faiskolákhoz, hogy azoknak csak részben fognak megfelelni tudni. Itt vau a nagy lucrum cessans, és azért minél előbb abba a helyzetbe kell hozni az államot, hogy ezt megtegye. Előállók az én propozicziómmal. Itt van az ország szivében a gödöllői koronauradalom, a melynek pompás vasúti összeköttetése, távirdaállomása van, az Saját házi kezelés alatt áll. O't leherne egy nagyméretű faiskolát létesíteni S a gödöllői uradalomban mindenféle talajnem van; van ott homokos talaj és kötött talaj is. Hisz tudja az igen tisztelt miniszter úr, hogy a tenyésztésben nagy faktort képez az, hogy a homokos földben termelt csemete homokos tal jba, a kötött földben termelt csemete pedig kötött talajba ültettessék, ott pedig lehetne úgy kötött, mint homokos talajú faiskolát létesíteni. Es mity könnyen lehetne azon faiskola felett a szükséges ellenőrzést is gyakorolni. Hiszen itt van rövid távolságra a fővárostól. És ott földterületet venni nem szükséges, nem is lehet, hiszen az az uradalom házi kezelés alatt van; van ott személyzet, van ott minden, csak ki kellene hasítanunk egy pár alkalmas helyet, és azokat még az idén, az ö8zszel vadcsemetékkel be kell ültetni és intézkedni kell, hogy azok minél előbb oemesíttesse-