Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-434

4M. országos ülés 1899, április ó-én, szerdán. cg 7 5 lést meglehetősen okszerűen űzik. Kecskemét népe nagy jólétnek örvend; legnagyobb szükségét a gyümölcsből fedezi, s azok a nyomorúságok, mizériák, melyek az ország legnagyobb részében fenforognak, ott teljesen ismeretlenek. Én magam is mint képviselő ismerem az ország igen nagy részét, megfordulok oly vidékeken, hol a szőlő- és gytimölcsmívelést okszerűen ífzJk. Ott nincs nyomorúság, hanem van anyagi jólét. De, sajnos, nagyon kevés vidéken űzik a gyümölcstermesztést okszerűen. Népünknek arról nincs fogalma, minő fajokat ültessen, alig tudja, honnan szerezze be azokat. Félig vad csemetéket vesz községi faiskolákból, azt kezdi megnemesíteni; de tudjuk, hogy a gyümölcsnemesítéshez a nép közül csak nagyon kevesen értenek ; és azután az a szegény ember megpróbálja a gyttmölcsnemesítést, rendesen nem sikerül az neki, úgy, hogy még kedvét is elveszti a gyümölcstermeléstől. Ha végre azután néha mégis vesz pár csemetét a rossz községi faiskolából, hogyan ülteti el azokat a fákat? Ás egy piczike gödröcskét, beleteszi a fát, begázolja és a többit az úristenre bízza. Hogy a fát be kell kötni, hogy a nyálak ellen védekezni kell, hogy le kell hernyózni, tisztán kell tartani a fát, arról a legtöbb embernek fogalma sincs. így azután a fák elpusztulnak, tönkremennek, és így a népnek fogalma sincs arról, hogy ebből najry jövedelme lehetne ; elesik tehát ettől az előnytől. Mit kell már most tenni, hogy a gyümölcstenyésztés az országban nagyban és okszerűen űzessék? Ha nem untatom a t. házat és a t. miniszter urat, (Halljuk! Halljuk!) erre vonatkozó nézeteimet leszek bátor röviden előadni, mert én ezzel a kérdéssel sokáig és behatóan foglalkoztam. (Halljuk,!) A legnagyobb baj az, hogy népünk nem érdeklődik az okszerű gyümölcstermelés iránt. Legelső teendő tehát az volna, hogy felkeltsük, felébreszszük, a nép érdeklődését eziránt. Ez — eiismerem — nem könnyű feladat, mert a mi népünk bizony nagyon konzervatív természetű és nem örömest tanul. Azonban a szükség rá fogja vinni, rá fogja kényszeríteni népünket erre is. Csak egy példát hozok fel: a selyemtenyésztés ügyét. Tudjuk mindnyájan, hogy a selyemtenyésztés még sokkal inkább terra incognita volt az országban, mint a gyümölestenyésztés. A népnek itt fogalma sem volt róla, azt sem tudta, mire való a selyem, hogyan lehet azt termelni, hogyan és hol lehet azt eladni. És egy lelkes férfiú állott az ügynek élére, Bezerédj Pál. (Élénk éljenzés.) Ez az egy ember ernyedetlen szorgalommal odavitte a dolgot, hogy ma már az ország sok vidékén virágzásnak indáit a selyemtenyésztés. Nem lehetne-e tehát a nép érdeklődését még sokkal nagyobb mérvben a gyümölcstenyésztésre felhívni ? De már most itt egy kéréssel fordulok t. képviselőtársaimhoz. (Halljuk! Halljuk!) Ki volna az, a ki a népben a gyümölcstenyésztés iránt az érdeklődést felkelthetné? Sajnos, tudjuk, a nép elöljáróira, jegyzőire bizony nem nagyon hallgat. Vannak a jegyzői osztálynak nagyon derék, nagyon jeles tagjai, de nagyon sok haszontalan fráter is van köztük, a kik a népet csak szívják, húzzák és így aztán a nép a jegyzők iránt bizalmatlansággal viseltetik, és a jegyző szavára egyáltalában nem hallgat. Hasonlóképen vagyunk a tanítókkal is. A tanítóknak volna a hivatásuk a népet a gyümölcstenyésztésre oktatni, érdeklődését erre felhívni. Ámde népünk előtt a tanítóknak — pedig ez nagyon sajnos — nagyon kevés respektusa vau: a nép a tanítók szavára egyáltalában nem szokott semmitsem adni. De, t. képviselőtársaim, mireánk a nép még mindig hallgat. Már most milyen szép feladat jutna t. képviselőtársaimra, ha mindenki a kerületében propagandát csinálna ennek az ügynek! A nép ezt nagyon meghálálná és nagy köszönettel venné. Én részemről nem fogok arra nézni, vájjon t. képviselőtársaim követni fogják-e tanácsomat vagy nem, hanem, a mint a nyári szünidők be fognak állani, én a kerületembe fogok menni, és ott bizony a népet fel fogom rázni lethargiájából. (Helyeslés és éljenzés.) Azt hiszem, ezzel kerületemben tényleg nagy mozgalmat fogok felkelteni. (Élénk helyeslés.) Azonkívül, t. ház, még kell valami, mert itt nem elég a mi közbelépésünk, hogy felolvasásokat tartsunk a népnek, hogy felrázzuk azt lethargiájából, hanem azt proponálom a miniszter úrnak, hogy nagyon rövid brosürtkellene szerkeszteni és kinyomatni. De annak abrosürnek a fősajátossága az legyen, hogy minél több példányban ingyen terjesztessék, hogy csak nagyon rövid legyen és úgy legyen megírua, úgy legyen megszerkesztve, hogy azt a legegyszerűbb ember is könnyen megérthesse. Egy példánynak nyomtatása nem kerülne többe egy krajczárnál; ha már most például egy félmillió példányban nyomattatnék ki ez a kis brosür, — és azt hiszem ez untig elég volna, — az összes kiadás 5000 forintot tenne ki. Ez nem rontaná meg az igen tisztelt földmíveíési miniszter úr költségvetését és ez busás kamatokat hozna. De még valami kell ehhez. Előbb említettem, hogy a mi szegény népünknek az ország legnagyobb részében fogalma sincs arról, hogy a fákat hogyan kell ültetni, hogyan kell kezelni; ebben a kis brosürben, melynek czélja volna a népet felkelteni, egy nagyon rövid, egyelőre nagyon rövid útmutatást is kellene adni, hogyan kell a fákat elültetni és az elültetett 35*