Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-434

$74 484, országos ülés 1898, ). április 6-én, seerááa, fogyván, főkép, mióta a szőlők pusztulása, a marhatenyésztés apadása és a sertésvész is bekövetkezett, nincsen egyéb jövedelmi forrása, mint csak az, a mit gabonájából bevesz és ez egész évi szükségleteinek fedezésére sem elég. Mert hiszen, mint előbb mondottam, reámegy jövedelme a közterhek fedezésére, úgy hogy ruházkodásra, gyermekeinek nevelésére alig marad valamije. És így mathematikai biztossággal lehet előre kiszámítani, hogy ha még egynéhány rossz év következik, a mitől az Isten mentse meg az országot, akkor ez az osztály menthetetlenül elpusztul és földönfutóvá válik. Nekünk tehát minden igyekezetünket arra keli fordítanunk, hogy ezen a kisbirtokos-osztályon segítsünk. Már most hogyan segítsünk? Van több eszköz és mód, a melylyel ezen osztály bajain segíteni lehet, csak egy kis jóakarat és kitartás kell hozzá. És örömmel konstatálom, hogy a mi a földmívelésägyi miniszter urat illeti, ez a két tulajdonság ő benne megvan, és azért erősen hiszem is, hogy ezeken a bajokon néhány év alatt — mert rögtön nem lehet — segíteni lehet. Már most az a kérdés, hogyan segíthetünk e bajokon? Legbiztosabban akként, ha új jövedelmi forrásokról fogüük gondoskodni. Van több oly jövedelmi foirás, a mely még kellőleg kihasználva nincs. Én nem kívánok most minden ily kérdéssel foglalkozni, mert akkor beszédem nagyon hosszúra nyúlnék, csak egyet-kettőt fogok röviden felhozni. Nagyon szép jövedelmet húzhatna különösen a kisbirtokos-osztály a gyümölcstermelésből, de e kifejezés alatt csak az okszerű gyümölcstermelést értem. Tudjuk, hogy gyümölcsöt termelnek az országnak majdnem minden részében, de olyan hitvány, silány minőségben, hogy azt sem exportálni, sem szállítani nem lehet és az is természetes, hogy a rossz portékának ára sincs. Pedig Magyarország Európa gyümölcsös kertje lehetne, mert túlzás nélkül mondhatom, hogy talán nincs Európában ország, melynek talaja, kevés kivétellel, annyira alkalmas volna a gyümölcstermelésre, mint a mienk. Az is el van ismerve, hogy kevés ország képes oly kitűnő, ízletes gyümölcsöt termelni, mint Magyarország. Ha e jövedelmi forrás kellőleg felhasználtatik, akkor ebből a népnek még több jövedelme lehetne, mint a legfőbb artikulusból, a tiszta búzából. Tegyünk egy rövid összehasonlítást. Tegyük a tiszta búza termését középszerű számítással annyira, hogy egy hold búza termése, levonva a levonandókat, hat métermázsa. Ennek az ára, középszerű számítással számítva, métermázsánként 8 forint, sőt talán kevesebb is. Hatszor nyolcz az negyvennyolcz, tehát egy hold után lehet negyvennyolcz forintot számítani. Megjegyzem, hogy én magyar holdat vettem a számítás alapjául, a melyben, a mint tudjuk, 1200 quadrát öl van; ha tehát egy gyümölcsfára négy quadrátölet számítunk, — mert így elég levegő és világosság éri — akkor egy magyar holdban 300 gyümölcsfát lehet elhelyezni, természetesen nem egyfajút, hanem különfélét, így pl. cseresznyét, kajszin-baraczkot, téli körtét, exportképes téli almát. Már most kérdés, hogy 300 jól kezelt gyümöcsfának termése nem sokkal több-e, mint a tiszta búzáé? A tiszta búzáé 48 forint, míg ha a fák jövedelmét középszámítással teszem fel, 300 fa jövedelme néhány év után 300 frt. Már most mibe kerül egy hold gyümölcsnek a kezelése? Ha az már kellőleg el van ültetve, a fentartás jóformán semmibe sem kerül. Hiszen azok a közök — mert négy quadrátölre volna egyegy fa ültetendő — apró veteménynyel bevetve felhasználhatók; úgyszólván semmi kezelés mellett ez körülbelül 300 forint tiszta jövedelmet adna. Most vegyük azt, hogy egy fertályos embernek negyed telke tíz-tizenkét holdat tesz ki. Ha ez ebből egy holdat gyümölcsre használna, ebből több jövedelmet kapna, mint az egész negyed telek után De nem is muszáj a gyümölcstenyésztést úgy űzni, a hogy én azt előadtam. Tudjuk, hogy népünknek vannak tágas udvarai, kertjei. Mit látunk azokban ? Imitt-amott egy rossz eperfát, rossz almafát, ejry pár rossz gömbölyű szilvafát, mit a hernyók tönkretesznek. Nem volna-e jó, ha a nép ezen haszontalan, termőképességgel nem bíró iákat kihányná és termőképes, exportképes gyümölcsfákat ültetne helyökbe? Mit látunk a szőlőkben? Rendesen azzal a rossz lyceummal vannak bekerítve, holmi elkorcsosodott akáczfákkal s a szőlők közé rossz, elhanyagolt gyümölcsfák vannak dugdosva. Ha ezen szőlők határát beültetnék nemes gyümölcsfákkal, a szőlőközöket pedig nem ültetnék tele, mert az árt a szőlőnek, hanem kellő távolságra az utak mentén termőképes, exportképes gyümölcsfákat ültetnének, minő szép jövedelmet vehetnének be ebből! Olaszországban a legszegényebb parasztembernek is ha van egy hold földje, az gyümölcsfával van beültetve, szőlő-lugasokkal van beszegve. Miért nem teheti ezt a mi népünk? Nem kellene földjét gyümölcsfatermelésre feláldozni, hanem beszeghetné gyümölcsfákkal. Olaszországban a kisbirtokosnak szőlőiből, gyümölcsből több jövedelme van, mint a mennyi jövedelmet ad neki földjének egész termése. Hiszen ezt nálunk époly jó, sőt jobb eredménynyel lehetne űzni, mint Olaszországban. Előbb mondtam, hogy Magyarországon a gyümölcstermesztés, eltekintve uéhány vidéktől, sajnosán, egészen parlagon hever, csak néhány vidéken űzik okszerűen a gyümölcstermesztést. Ott van Kecskemét vidéke, ott a gyümölcsterme-