Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.
Ülésnapok - 1896-434
484. oruágos ülés 1899. április 5-én, szerdán. 273 fajtája, a mit a német »Schlag«-nak nevez. így a katonai lóvásárló bizottság, vagy külföldi vevő mindig tájékozva lenne arról, hogy melyik vidéken körülbelül mily fajta, mily külemmel bíró iőanyagra számíthat, és nem találna, mint eddig, évente majdnem mindig másformájá lovat, ha lovak bevásárlása végett megint ugyanarra a vidékre jut, mert az állami apalovak évente változnak és velük együtt a vidékek lóanyagának évfolyamata. Miután továbbá hazánk több megyéjében, főleg az Ausztriával éB Stájerrel határos megyékben a földnek minden legkisebb része is ki van használva, a könnyű fajta lovak tenyésztése itt majdnem lehetetlenné vált legelők hiányában, az ipar is kifejlettebb, sok a gyár, és igy a fuvarozás, ezenkívül az osztrák lókereskedő is csak nehéz, erős fuvaroslovat keres itt megvételre, mely ló butorszállító kocsiba, sörgyári kocsiba alkalmas, czélszertí lenne ezen megyékbe, minden állami ménállomásra legalább is egy móri fajta ménlovat állítani, mert eddig ezen Ausztriával, vagy Stájerrel határos megyéinkből parasztgazdáink, fedeztetésre szánt kanczáil<kal inkább átmentek a batáron oly ménállomásokra, bol nehézfajta apalovak álltak, semhogy kanczáik számára azt a hazai ménállomást vették volna igénybe, mely falujukhoz legközelebb esik, és pedig azért, mert itt csak könnyűvértí mének voltak, melyek ivadékait nem használhatják ottani vidékükön, és nem is értékesíthetik elég előnyösen. Ezáltal nemcsak hogy anyagi kár is származik a mi ottani ménállomásainkra, de intézményünk még elégedetlenséget is szül az ottani parasztgazdák között a kormány ellen. Mezőgazdaságunk szinte fontos tényezője a szarvasmarhatenyésztés ; van megye, mint példának okáért Vas-, vagy Sopronmegye, hol az már valóban magas fokon áll, de van sok megyénk, hol a szarvasmarhának még egyetlenegy szép példányát sem találja az ember; a kormány sokut tett és tesz a szarvasmarhatenyésztés érdekében, de mindent ne követeljünk csakis tőle, hanem megyéink maguk is igyekezzenek gazdasági egyesületek szervezése által e téren működni, (Helyeslés jobbfelől.) silány tenyészbikák kiselejtezése, tenyészállatdíjazások, a szarvasmarhatenyésztés érdekében tartandó népszerű felolvasások, ezek azon eszközök, melyek által idő vei elérhetőnek vélem, (Halljuk! Halljuk!) hogy népünk érdeklődni kezdene a szép szarvasmarhák tenyésztése iránt, kivált ha Szép példányaik után díjat nyer. A kormány becses figyelmébe ajánlom még az állami állatbiztosítás intézményét, a tuberkulózis elleni védoltás szigorú ellenőrzését és e végből a járási állatorvosok szaporítását. KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901, XXI. KÖTET. Bízván a kormány jóindulatában, melylyel mezőgazdaságunk iránt van, bizalommal a jelenlegi földmívelésügyi miniszter ár kiváló tulajdonságai iránt, a költségvetést elfogadom. (Éljenzés jobbfelől.) Elnök • Öt perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet után.) Elnök: Az ülést folytatjuk. Ki következik szólásra? Molnár Antal jegyző: Gróf Benyovszky Sándor! Gr. Benyovszky Sándor: T. ház! Mint tudva van, Magyarországnak legnagyobb része, 75 százaláka mezőgazdasággal, földiníveléssel foglalkozik, mezőgazdaságunk pedig válságos helyzetbe jutott, s innen van az, hogy már most az ország népességének túlnyomó része is szintén súlyos helyzetben van. Különösen súlyos helyzetbe jutott pedig a kisbirtokos-osztály; pedig ez az osztály képezi ( most tulajdonképen az államfentartó osztályt. U^y áll most a dolog, hogy eltekintve néhány szerencsés talajjal bíró vidéktől, az ország legnagyobb részében, mikor a kisbirtokos learatja, elcsépeli, eladja a terményét és abból kifizeti állami adóját, megyei adóját, községi pótadóját, fogyasztási adóját, útadóját, egyházi és iskolai adóját, kifizeti jelzálogos és váltóterheiuek kamatját és l törlesztését, azt veszi észre, hogy még megélhetésre, ruházkodásra, gyermekei nevelésére alig marad neki valamije. De hiszen nem csoda, ha ez a szegény kisbirtokos-osztály ilyen válságos helyzetbe jutott. Hiszen az egyre-másra következő rossz évek és a velük párhuzamosan járó rossz árak, a marhavész, sertésvész és különösen a szőlők pusztulása rendkívül megrontották a kisbirtokososztály helyzetét. És ma még ezenkívül helyzetét még az a körülmény is rendkivííl súlyosbítja, hogy midőn a legelőket felosztották, az a szegény kisbirtokos a közös legelőből neki jutott részt is bevetette, a minek az lett az eredménye, hogy a marhatenyésztés, a jószágtenyésztés csökkent. Mert úgy okoskodott a szegény kisbirtokos, hogy abból a felosztott közös legelőből neki járó részt, ha legelőnek használja, kevesebb jövedelme lesz belőle, mint ha azt felszántja és beveti. így történt az, hogyha a jószágállomány az egész országban csökkent és ezzel együtt csökkent a földnek termőképessége is. Mert tudjuk mindnyájan, hogyha a földet mindig bevetjük és vissza nem adjuk neki azt, a mit kiveszünk belőle, úgy annak a termőképessége évről-évre csökken. Ezzel együtt járt az is, hogy a szegény kisbirtokos-osztály egyoldalúlag gazdálkodván, termése pedig a rossz évek alatt 36
