Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-424

424. országos ülés 1899. márczius 13-án, hétffin. íi többség, értve tehát a nemzeti párt nélkül, — és ezt hangsúlyozni kívánom, — csak a maga régi többségében nem birja azt a mandátumot, hogy a nemzetet képviselje, nem birja a mandátumot, hogy alkotmányosan tehessen valamit a nemzet nevében; csak vindikálja azon jogokat. Már ezen országgyűlés összeülése alkalmával, már 1896. deczember 7-én épen én voltam az, a ki itt egész határozottan kijelentettem, hogy ez a parlament nem a nemzet akaratának kifejezője; ez a parlament gyakorolhatja ugyan azon jogokat, a melyeket a törvény a parlamentnek megad, de ennek a parlamerdnek, a mely nem a nemzeti akaratnak kifejezője, tekintélye nincsen. Ennek nincs joga tekintélyre. Azzal, hogy a nemzeti párt most e többséghez, a mely törvénytelen alapon alakúit meg, hozzáállt, nem változtathatta át a többség törvénytelen alakulását törvényessé, és nem idézhette elő, hogy az már most a nemzeti akarat kifejezésének tekintessék. Ha ez igaz, mint a hogy igaznak kell lennie, akkor a többségnek azt a részét, a mely az általános választásoknál ideállott és azt mondta: a nemzettől mandátumom van, valódi, igaz mandatáriusnak elismerni nem szabad. Eddig is alkotott ugyan ez a többség, de az én felfogásom szerint és azoknak felfogása szerint, a kik az alkotmányosságot úgy fogják fel, mint én, azok az alkotások egyeseknek, egyesek gyülekezetének az alkotásai. de nem a nemzeti akaratnak a kifejezései. Az én felfogásom szerint — lehet, hogy tévedek, — nekünk, a kik a választások után azt az álláspontot foglaltuk el, és be is bizonyítottuk, hogy a törvények kijátszásával, megszegésével voltak csak képesek azt a többséget megteremteni, nekünk a feladatunk igenis, csak az lehet, hogy tiltakozzunk minden alkotásuk ellen. Nekünk oda kell törekednünk és az a fő fel adatunk, hogy előidézhessük, hogy a szabadon megnyilvánuló nemzeti akarat által teremtett országgyűlés vezesse a nemzet ügyeit. Rakovszky István: Akkor semmitsem teszünk száz évig sem! Komjáthy Bélai Hát, t. ház, vagy igaz az, a mit állítottam, vagy nem. Én azt hiszem, hogy nekem igazságom van, hogy az a többség, a mely a nemzeti párton kivűl volt régebben, nem a nemzeti akaratnak a kifejezése. Ha ma a nemzeti párt odaáll és bár saját eddig vallott programmjához híven akar velük alkotásokat tenni, az én alkotmányos felfogásom szerint még akkor sem jár el helyesen, mert a nemzeti párt, kik, mint maguk is állítják, és nem vonom kétségbe, a nemzeti akaratnak igazi kifejezője, tényleg kisebbség, már pedig alkotmányos érzülettel biró embereknek, mint kisebbségnek, a nemzet nyakára alkotásokat tenni nem szabad, Rakovszky István: Hát az egyházpolitikánál hol méltóztatott lenni ? Komjáthy Béla: T. képviselőház! Szeretem ezt a közbevetést. Az egyházpolitikát megelőző választások alkalmával az a párt, a melynek tagja vagyok, voltam és leszek, az egyházpolitikai reformokat igenig az ő alkotásainak a zászlajára irta. Méltóztassanak visszatekinteni ennek a pártnak egész működésére, életének egész lefolyására, és mindig meg fogják találni, hogy az 1867-iki alkotás után épen úgy, mint az előtt is, igenis, mindig az egyházpolitika terén a szabadelvű reformpolitikát mindig saját gyermekének tekintette. (Közbeszólások a baloldalról. Egy hang: Mi is a saját gyermekeinknek tekintjük azokat az alkotásokat, a melyekre most vállalkozunk!) Definiáljunk jól és akkor a differeneziák mindjárt ki fognak egyenlítődni. Én itt azt az állást foglaltam el urbi et orbi, Isten és ember előtt azt az álláspontot foglalom el, és nekem most is az a meggyőződésem, hogy a kormány többsége nem rendszeresen, nem törvényes alapon szereztetett. Ha tehát ezt az álláspontot foglalom el, az ő alkotásukat nem tarthatom a nemzeti akarat kifolyásának. Azt hiszem, hogy igenis, a nemzeti pártnak az állásfoglalása alkotmányos szempontból nem volt és nem lehet helyeselhető. Visontai Soma: Az tiszta fakcziózua oppoziczió volna, ha soha sem járulnánk semmihez ! Komjáthy Bélai Hát, t. képviselőház, szabad választásról csak ott lehet szó, a hol az intézmények és azok lojális alkalmazása biztosítják a polgárokat, hogy meggyőződésök nyilvánúlásában őket hátrány nem éri. Nálunk pedig minden szavazó az ellenkező tudatban járult az urnához. Azt hiszem, kétségtelen dolog, eleget is hangoztattuk' ebben a parlamentben, hogy a múlt választások alkalmával tényleg egyik polgár sem ment ezzel a tudattal a választási urnához, hogy nem lesz abból hátránya. Legyünk őszinték, a többséget a hatalom nyomása s egyéb más eszközök voltak csak képesek megteremteni. Rakovszky István: Jobb lett volna, ha Bánffy maradt volna meg, úgy-e? Elnök : Csendet kérek! Komjáthy Béla: Hát, t. képviselőház, a nálunk megszokott tanácskozási rendbe nem ütközik az, hogyha esetleg közbeszólásokra is reflektálok. Nem kaptam megbízást senkitől, csak a magam nevében beszélek, a midőn kijelentem, hogy az a párt, a mely azt állítja, hogy az 1867 : XII, törvényczikk alapján Magyarországot megmenteni nem lehet, a mely azt állítja, hogy Magyarország jövője azon az alapon nem is biztosítva, hanem veszélyeztetve vau,