Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-433

254 433. országos ülés 1899. márczíns 24-én, pénteken. ban nem fogják használhatni. Szerencsére nincs is rá szükség. Mert a katholikus tanügynek és a többi felekezeteknek is tartozom azzal az igazság­szolgáltatással, hogy a közönséges elemi iskolák öt-hatodik osztályú olvasókönyveiben is több gaz­dasági anyag van, mint ebbi n a könyvben, tehát nem is szükséges, hogy erre a könyvre szorul­janak, mert ha a mindennapi olvasókönyvek gaz­dasági részeit felhasználják, akkor is többet ér­nek el, mint ezzel. Ezzel azonban nem azt akarom mondani, hogy a gazdasági ismétlőiskoláknak gazdasági olvasókönyvekre szükségük nincs, mert abba 13—15 éves növendékek járnak, a kik az elemi iskolákat már elvégezték, tehát oly korúak, oly képességűek, hogy a középiskola másod­harmadosztályú növendékeivel bátran egy vo­nalba állíthatók, ez osztályokban pedig a növen­dékeknek ugyancsak kemény dolgokkal kell foglalkozni. Épen azért e növendékek számára oly olvasókönyvet írjanak, a melyek túlnyomóan komolyabb olvasmányokat foglaljanak magukban és csak kisebb részben elbeszélőket, olyan ol­vasmányokat, a melyek által a nüvendékek gaz­dasági ismereteiket valóban s komolyan gyara­píthatják. Különben újra elismerésemet fejezem ki a minifezter úr tevékenységre felett és költségveté­sét nem kifogásolom. (Helyeslés.) Elnök: Visontai Soma képviselő úr sze­mélyes kérdés czímén kivan szólani. Visontai Soma: T. ház! Midőn az előt­tem szólott t. képviselőtársam itt előterjesztette nézeteit a földmívelésügyi költségvetési illetőleg, ugyanakkor említést tett egy könyvről is, a me­lyet a földmívelésügyi minisztérium adott ki, és a mely pályázat útján jött létre. Mikor t. képviselőtársam ezt felhozta, mint­hogy erről a tényről nekem is tudomásom volt, közbeszóltam, hogy ez egy igen szép, elisme­rést érdemlő tény. Ezzel a kifejezéssel azonban nem a könyv tartalmát kívántam bírálat tárgyává tenni, hanem csakis a könyv megjelenésének módját és azt az áldozatkészséget értettem, a mely a könyv megjelenése előtt a földmívelés­ügyi miniszter úr részéről tanúsíttatott. * Nehogy ebből félreértés keletkezzék, ezt határozottan konstatálni kívántam. (Helyeslés.) Dedovics György jegyző: Justh Ferencz! Justh Ferencz: T. ház! (Halljuk! Hall­juk!) A most szőnyegen levő földmívelésügyi költségvetés vitájában a magam részéről azért óhajtottam felszólalni, hogy örömömnek adjak kifejezést a felett, mikép az az irány, a mely már néhány év óta földmívelésügyi kormányza­tunkban tapasztalható, s a mely czélúl tűzte ki magának az ország mezőgazdasági helyzetének tanulmányozását s ezzel kapcsolatosan a mutat­kozó s felismert bajok orvoslását, (Helyeslés jóbbfelöl.) e költségvetésben fokozottan kidombo­rodik. S épen abból az alapelvből kiindulva, hogy a helyzetek nem ismerése rendesen félszeg rendszabályokat, a körülmények helyes ismerete pedig csakis czélirányos intézkezéseket eredmé­nyezhet, a jelen költségvetést, mint igen nagy lépést a gazdasági fejlődés felé, mint gazda és hazafi egyaránt a legmelegebben üdvözölhetem. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) A földmívelésügyi tárcza, t. ház, egy par excellence mezőgazdasági államban, mint a minő Magyarország, annyi ágazatot van hivatva fel­karolni, hogy azok mindegyikéhez megannyi szakember szükséges, s azonfelül azok mind­egyike annyi tényező összejátszásától függ és annyira a talaji, terep- és éghajlati viszonyok befolyása alatt áll, hogy nem lehet csélom e költségvetés méltatásakor annak minden egyes pontjához hozzászólani, már csak azért sem, mert tudom, hogy sokan mélyen tisztelt kép­viselőtársaim közül lényegesen hivatottabb bírálói lehetnek azon vidékek gazdasági viszonyainak, s így természetes szükségleteinek is, a melyek­ben ők maguk mint gazdák működvén, a nép­pel való érintkezésük és személyes tapasztala­taik alapján nálam sokkal alaposabb véleményt mondhatnak. Azért én a t. ház engedelmével hazánk azon vidékének szempontjából szólok e költségvetés­hez, a melyet alaposan ismerni vélek, s a mely­nek egyik kerületét e t. házban képviselni sze­rencsém van, (Halljuk! Halljuk/) tudniillik a felvidéknek szempontjából. (Halljuk! Halljuk!) Egy szegény, talajilag silány, éghajlatilag zord, s hogy legnagyobb baját említsem, e haza mos­toha gyermekéül tekintett vidék ez, a hol eddig esak igen kevés történt a bajok orvoslására. Hiszen sehol az országban nem látunk több ko­pár hegyoldalt és vízmosást, mint a szorosabb értelemben vett felföldön, pedig a lakosságnak mi sincs hivatva nagyobb kereseti, illetve jöve­delmi forrást nyújtani, mint az erdők, (Ügy van! jobbfelöl.) a téves gazdálkodási mód mellett a vidékhez mérten nevelt gazdaosztálynak teljes hiánya pedig a magtermelésnek a takarmány­vetés helyett való erőltetését honosította meg, s innen származik az a csaknem hihetetlennek fel­tűnő tény, hogy a felföldnek a svájczi hava­sokkal vetekedő pompás legelőin egy szarvas­marhának alig nevezhető, elkorcsosodott faj tengődik, (Ügy van! jóbbfelöl.) míglen a termelt gabonamag, a melynek mennyiségét és minősé­gét a talaji és az éghajlati viszonyok a lehető leghátrányosabban befolyásolják, a világpiaczon egyáltalában versenyképtelen. Az állategészség­ügy terén, — bár az a ragadós tüdőlobnak irtása által javult — mindannak daczára még sok a kivánni való; a tej értékesítése és a tej-

Next

/
Thumbnails
Contents