Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-424

gO *24, országos filée 1899. m&rczine 13-án, hétfőn, tezett kormányok elleni küzdelem tekintetében j egyetértettünk. így tehát velük szemben a mi elveinket, különállásunkat itt felhozni nem volt mindenkor szükséges, holott ma, a mikor ők a kormánypártba beolvadtak, az<m tekintetek, a melyek bennünket eddig visszatartottak, elmúlt.ik és most igenis kötelességünk elvi szempontból arra rámutatni, velők szembeállani, programmjukat birálni. (Halljuk ! Halljuk ! a szélső baloldalon.) A mint már mondottam, t. ház, a néptől kapott mandátum azon eszméken és törekvéseken nyugszik, a melyeket az illető a nép bizalmára appeliálva, előtte kifejtett. Ha pedig vabiki megváiasztatván, miként már előbb mondottam, pártállását, törekvését és irányát bármily szempontból változtatni akarja, akkor kötelessége a néptől Új mandátumot kérni. (Zaj.) Tárgyaljuk ezt kellő tá"gyila°rossággai, t. ház! (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Ez az általános nézet, a melyet említettem, azt hiszem, minden parlamentáris országban kötelező. Annál inkább kötelező, szerény felfogásom szerint, oly országokban, hol a létező kormánynyal több ellenzéki párt áll szemben a választások alkalmával. Mert méltóztassanak felvenni, — és ez áll úgy a volt nemzeti pártra, mint az ezen oldalon ülő képviselőkre is, — ha a választási harcz megindul, miután mint ellenzékeknek közös törekvésünk egy volt, az tudniillik, hogy azon kormányt az alkotások teréről leszorítsuk, természetes, hogy a kormánypárttal szemben az ellenzéknek, annak úgy egyik, mint másik árnyalatának szövetkeznie kellett a választásoknál. Tették azon hitben, meggyőződésben és tudatban, hogy segédkezzenek egymásnak; egyesüljenek, ha nem is egy törekvésben, de azért, hogy azon győzelmet és azon törekvést, mely a kormány ellen irányúit, élesebbé, hatályosabbá tegyék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Arra, a ki így gondolkozik, azt hiszem, köteless- ge álláspontját bizonyítani. (Ellenmondások abaloldal hátsó padjain.) Én azt hiszem, hogy a mint jogom van nekem így gondolkozni, joga van másnak másként gondolkozni és akkor, midőn a miniszterelnök úr beköszöntő beszédében a békét bejelentette, és azt mondta, hogy a legnagyobb vívmánynak tartja, hogy ezentúl a helyes vitatkozásnak tért fog nyitni, azt hiszem, hogy midőn ezeket én elmondom, ezt egyesek oszthatják is, nem is, de ez ellen kifogást emelni nem lehet, nem szabad. T. ház! Az én felfogásom szerint két tény bizonyos. Az első az, hogy a mostani kormány ugyanazon alapon áll, mint az eddigi kormány; a másik tény pedig, hogy a volt kormánypárttal szemben a volt nemzeti párt a választásoknál határozottan ellenzéki állást foglalt el. Hogy nem helytelen az én felfogásom, azt talán részben ! példákkal is lehetne illusztrálni. Méltóztassék J visszaemlékezni; igy fogják fel ezt sokan az utolsó alkotmányos életünk érájában is, ha egyik-másik férfi potitikai nézetében szükségét érezte a változásnak, akár aggodalom, akár más oknál fogva az ország érdekét más párt táborában szolgálni. Ott voit a Grhiezy-féle időben, de később is a középpárt alakulása idejében. Egyik sem mondta, hogy elveit megváltoztatni akarja és fogja, de mert más táborban akart elvei mellet küzdeni; mindig kikérték annak a népnek jóváhagyását, melynek képviselői voltak. Uj mandátumot kerestek, hogy törekvéseiket más táborban is joggal bírják érvényesíteni. De vájjon nem mellettem bizonyít-e maga az a tény, hogy midőn a többségből alakúi meg a minisztérium, midőn tehát minden kinevezett miniszter ugyanazon elvi alapon marad, még is leteszi mandátumát. Az, hogy ilyen esetben a miniszter mandátumát letéve, más mandátumot kér, az alkotmányos érzék és nép iránti tisztelet kifolyása. T. képviselőház! Elismerem, hogy eddigi előadásom egészen akadémikus volt. Ez az én felfogásom, és nem is új, mert a képviselőházban, ha jól emlékszem, erről az oldalról ennek már annak idejében hangot is adtunk, és már akkor a nemzeti párt részéről, mikor még nem is tudtuk, hogy ők esetlegesen a kormánypárt támogatói közé fognak tartozni, Horánszky Nándor t. képviselő úr kijelentette, hogy azért 8, mikor a választási törvénytelenségről szólott, nem látta szükségét annak, hogy az országgyűlés feloszlattassék. De, t. képviselőház, vegyük azt, hogy ez akadémikus. De abban az esetben is, ha akadémikus, volna még nekem egy másik kifogásom is, a melyet szintén szükségesnek tartok előhozni. Az én felfogásom szerint az igen tisztelt volt nemzeti párt nincs jogosítva arra más okból is, hogy ezt a kormányt, ezt a kormánypártot támogassa. (HaVjuk! Halljuk!) T. képviselőház! Az én felfogásom szerint mondom, nincsen erre joga; nem vállalkozhatik arra, hogy ezt a kormánypártot esetlegesen alkotásában segítse, s nem vállalkozhatik arra, hogy esetlegesen a nép terheit apaszsza vagy feljebb emelésében ő mint tényező szerepeljen. Engedje meg a t. képviselőház, hogy én nagyon szerény tehetségemmel igyekezzem ezen álláspontomnak is jogosultságát és helytfoghatóságát bebizonyítani. Azt hiszem régi, senki által meg nem tagadott elv az, hogy a képviselőház csupán mint a nemzet megbízottja birhat törvényhozói joggal. Tény és senki által meg nem tagadható, hogy a jog átruházása a nemzetről a képviselőházra választás útján történik. Ha a választásban nem nyilvánulna meg szabadon és őszintén a nemzeti akarat, akkor megvan hamisítva maga az alkotmány. Nézetem szerint a volt