Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-433

438. országos ülés 1899. márczlns 34-én, pénteken. §53 az olvasókönyvről, ha érdeklődnek iránta, egy kritika jelent meg a »Köztelek« februári első számában. Nem olvasok ki belőle semmit! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Halljuk! Halljuk!) Az a kritika ezt a könyvet gazdasági szempontból, a stílus szempontjából kritizálja meg. Én nem akarok azzal hosszasan foglalkozni, mert hiszen az időből is kifogynánk, azonban pár példában meg akarom mutatni az igen tisztelt képviselőháznak, hogy ezen könyvnek szerkesztése nem sikerült és az igen tisztelt miniszter úr legjobb akarata mellett ezzel ezélt nem ér. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Ezen könyv ellen első kifogásom az, hogy a kötelező tantervvel jóformán semmiféle összhangban nincsen, pedig az a terv igen körülményesen előírta, hogy kellett volna azt a könyvet megcsinálni. Az illető szerzők pedig, mintha sohasem látták volna azt, úgy csinálták meg. Másodszor, ennek a tankönyvnek elsősorban, mivel gazdasági ismétlőiskolák számára van kiadva, a tartalma, mint mindenki gondolja, tán gazdasági körökből van véve? Hát, t. ház, épen a gazdasági olvasmányok száma benne a legkevesebb és hogy parasztmértéket alkalmazzunk, a 418 lapra terjedő olvasókönyvből mindössze 27 lapra terjedő gazdasági olvasmány van. Körülbelül tehát egy tizenketted része az egésznek, holott gazdasági iskolák számára való. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nagyon érdekes!) Tehát épen abból, a minek legjobban kellene benne képviselve lenni, van benne legkevesebb. Azonban vannak benne igen érdekes olvasmányok. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Többi között Mikszáth Kálmán t. képviselőtársunktól is van benne egy olvasmány. Visontai Soma: Bizonyosan politikai! Mócsy Antali Nem politikai: Bedé Anna tartozása; ez igen csinos olvasmány felnőttek számára, vagy legalább házasulandó leányok és legények, tehát érett gondolkozásúak számára. Tekintettel azonban arra, hogy ebben az olvasmányban a hatóság, különösen a bíróság tekintélye van tönkretéve, mert a végén az sül ki, hogy a bíróság igen durva tévedést követett el bizonyos ítéletben, azt hiszem, nem volna szabad ilyen olvasókönyvben ilyen olvasmánynak foglaltatnia. (Ügy van! a baloldal hátsó padjain.) Van itt egy másik olvasmány is. (Halljuk! Halljuk!) Tekintettel kell lennem arra, hogy az igazságügyminiszter úr is felelni fog egy interpelláczióra, be akarom idejekorán végezni beszédemet. Mondom, van itt egy másik olvasmány, »A esodaszarvasról«. Az van róla mondva, hogy történet, pedig tudjuk, hogy csak a magyar képzelet szüleménye, tehát nem történet, hanem mese. Ez ugyan kisebb baj lenne, hanem az a baj, hogy aztán igen-igen érdekesen van leírva, hogy azok a leánytündérek milyen pompásan tánczolnak, Hunor és Magor, mikor nézték, nem is bírtak rájuk nézni, mert mint a nap, úgy ragyogtak, végre arra határozták el magukat, hogy a leányokat mind elrabolják. (Élénk derültség.) Azonban én a másik nem iránti érdeklődésnek ilyen korai felkeltését pedagógiai szempontból sohasem tudnám helyeselni. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Csak még egypár sort szabadjon egy másik olvasmányból felolvasnom. Kérem, van itt egy czikk, »A baktériumok* ezímtí, a mely igen hasznos olvasmány, azonban úgy, a mint van, e könyvbe nem való. Kérem, ebben a czikkben a következő sorok is foglaltatnak. Méltóztassanak, mert a dolog igen komoly, ezt kellő komolysággal meghallgatni. Beszél először a baktériumokról, arról, hogy azok színtelenek, bizonyos behatások következtében azonban különféle színeket mutatnak, akkor aztán így folytatja (olvassa): » Voltak esetek, mikor mint csodát beszélték, hogy a templomban az ostyán vér képződött. Dehogy képződött, olyan baktériumféle telepedett meg rajta, mely azt vérvörösre festette, Az ilyen tünemény okát nem vallási elfogultsággal és vakbuzgósággal, hanem természettudományi ismeretekkel felfegyverkezve kell kutatni.« Igen tisztelt ház! Ez igen komoly dolog. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Lehetnek eltérések a felett, hogy léteznek-e csodák, vagy sem, azonban a felett nem hiszem, hogy a házban legyen eltérés, hogy a vallásos érzelmeket épen a földmíves nép, az egyszerű nép körében nem szabad lazítani és gyengíteni semmiféle indokból sem. Azt a czikket meg lehetett volna írni e részlet nélkül is. Nem akarok abba belebocsátkozni, hogy kinek van igaza, mert itt azt mondták, hogy a babona ellen is kell dolgozni; igen, kell dolgozni, de én nyiltaü bevallom és nem szégyenlem, hogy mert hiszek a természetfeletti világban, hiszek a csodákban is. (Zajos derültség.) Ezt a dolgot nem tartom nevetni valónak, (Igaz! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) sőt midőn serdülő gyermekek kezébe adnak ily könyvet, azt végtelen szomorú dolognak tartom. Ismételve kijelentem, t. ház, hogy e könyvet nem a t. miniszter úr rovására írom. Meg vagyok győződve arról, hogyha az ő figyelme annyira kiterjedhetne, hogy még ezt az olvasókönyvet is átnézhetné, akkor az általam felemlített olvasmányok nem kerültek volna bele, hanem túlnyomóan oly olvasmányok, a melyek megmaradtak volna a mellett, hogy valóban gazdasági ezélra szolgáljanak. Ebben a tervezetben az is van mondva, hogy a gazdasági ismétlőiskolákban csak a kormány által kiadott könyvek használhatók. Mél tóztatnak belátni, hogy ezt katholikus iskolák-