Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.
Ülésnapok - 1896-433
252 433. országos ülés 1899. márczlus 24-én, pénteken. kegyeskedjék odabatni, hogy azok, a kik sokszor nagy anyagi áldozattal is odaadják magukat a gazdasági pályára, iparkodnak magukat ott kellően kiképezni, azok aztán az ő képzettségüknek megfelelő ellátást is kapjanak. Az is meglehet azonban, hogy az iiyeu tanúit gazdáktól való idegenkedésnek egyik oka az is, a mint hallottam, hogy közöttük sokan vannak keztyűsök és napernyősök; a mi gazdatiszteknél nagyon furcsán veszi ki magát, hogy a mikor kimennek a mezőre keztyüvel és napernyővel mennek ki. Megvallom, ha én volnék az a földbirtokos, nekem sem tetszenék az ilyen gazdatiszt. (Zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget): Kérem a t. képviselő urakat, ne méltóztassék olyan hangosan beszélgetni. (Helyeslés balról.) Mócsy Antal.' Nem akarok, t. képviselőház, a magasabb gazdasági kiképzéssel foglalkozni, de még az úgynevezett földmívesiskoläkkal sem, azonban akarok foglalkozni a gazdasági kiképzésnek legalsóbb fokozatával. Mert e tekintetben azt tapasztaltam, hogy a t. miniszter urak — miniszterekről beszélek, mert a kultusz miniszternek is van hozzá köze — nem egészen helyes útra tértek, és az intézkedések nincsenek egész összhangban a törvény rendelkezéseivel, az intencziójával megengedem, de világos szavaival nem. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Méltóztatik tudni, hogy 1894-ben megalkottatott a mezőgazdasági rendőrségről szóló törvény, a melynek bizonyos szakasza elrendeli, hogy minden községben kisebb-nagyobb számban faiskolákat kell felállítani. Ezen szakaszra támaszkodva az igen tisztelt szakminiszter úr, a ki a tárczájába tartozó ügyeket nagy buzgalommal iparkodik előbbrevinni, ezt a szakaszt arra használta fel, hogy a legalsóbb fokú oktatást, a gazdasági ismétlőiskolák vezetését a kultuszminisztertől elragadja. (Folytonos zaj jobb/elől. Elnök csenget.) Ennek következtében bizonyos anomália, bizonyos kétlakiság fejlődött ki, mert az 1868: XXXVIII. törvényczikk, a mely a népoktatásról szól, ötvenedik szakaszában elrendeli, hogy ismétlőiskolák mindenütt állíttassanak fel, a mely iskolákba mindkét nemű 13—15 éves gyermek köteles eljárni. A törvény elrendeli továbbá, hogy már a mindennapi iskolában is a gazdasági, kertészeti gyakorlatok végzésére az iskolák faiskolákkal, kísérleti kertekkel, területekkel látandók el. Erre nézve tehát törvény van, rendeletek is vannak. Sőt az a törvény, hogy a tanítók csakugyan eleget tegyenek kötelességüknek, elrendeli, hogy a tanítóképezdékben ne csak gyakorlatilag tanulják az illetők a gazdálkodás egyes ágait, hanem elméletileg is, és elrendeltetett, hogy legalább kót hold kert legyen az intézethez csatolva, sőt az állami intézetekben állami tehenészetet és egyéb állattenyésztést is akartak létesíteni. Az azonban igaz, t. ház, hogy a törvénynek eme rendelkezései, különösen a népiskoláknak kertekkel való ellátása, nem igen lettek végrehajtva. Nem abban van tehát a hiba, hogy nem lett volna törvény és miniszteri rendelet. Abban nem volt hiány, de nem volt meg a végrehajtás és a kellő ellenőrzés. Ha már most a mezőrendőrségről szóló törvény 43. §-a, a mely minden községben faiskola felállítását rendeli el, szintén ilyen mértékű figyelemben fog részesíttetni, hogy tudniillik nem fog végrehajtatni, akkor, uraim, csak ott leszünk, a hol voltunk azelőtt, hogy tudniillik ez az ügy előbbrevitetni nem fog. De hát a t. szakminiszter úr, a mint mondám, a vallásügyi miniszter kezéből mintegy kiragadta ezt az ügyet, a törvény illető szakaszára támaszkodva, holott ott is jó kezekben lett volna, ha végrehajtják, sőt a dolog természete szerint ott is kellene lennie. Hogy miért, arra majd rátérek. Különben e tekintetben is csak az érvényesült, a mi az életben, hogy tudniillik az élelmesebb jobban halad a czél felé. (Derültség.) Most azonban az a furcsa anomália jött létre, hogy ezen gazdasági ismétlőiskolák számára, a melyeknek felállítását semmiféle törvény sem rendeli el, mert az oktatásügyi törvény csak azt rendeli el, hogy ismétlőiskolák állíttassanak fel, nagyon természetes, hogy a földmíves községekben az ismétlőoktatás leglényegesebb ágát a mezei gazdálkodás és kertészet képezi, mert a gyermekeket az életnek kell nevelni. Ezen szakiskolák számára a kultuszminiszter csináltatta meg a tervezetet és a kultuszminiszter urnak közegei ügyelik fel. Azonban már ezen gazdasági iskolák számára az olvasókönyvet az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter úr irattá meg. Visontai Soma í Igazán nagyon szép ! Mócsy Antal: Hogy milyen szép, arra mindjárt rátérek. Mivel igen tisztelt képviselőtársam igen szépnek találja, meg sem merem mondani a szerzőket, mert nekem kifogásaim vannak ellene. Annyi bizonyos, hogy az igen tisztelt miniszter úr e könyvnek kiadásával is igen jót akart; mutatja ezt azon körülmény, hogy e könyv vaskossága daczára is csak 50 krajezárba kerül. A mit most akarok mondani, azt világért sem akarom az igen tisztelt miniszter úr rovására íratni, mert hiszen lehetetlen, még ha tízannyi ideje volna is, mint a mennyi van, és a buzgósága húszszor akkora lenne, akkor sem terjeszthetné ki figyelmét mindenre s különösen erre nem, mert ide pedagógiai szaktudás is kell, és mindenhez egyes ember nem érthet, még Komjáthy Béla és Major Ferencz t. képviselőtársaim sem érthetnek mindenhez. Erről
