Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-432

482. orssAgos ülés 1899. márcsdus 23-án, eefitSrtSkdn. 227 tisztelt előadó úr ágy említett meg, hogy 40.000 család talál ezen tárcza keretében ellátást, ezekhez hozzászámítandó!? azok a vasúti alkalmazottak is, kik a magyar termelőnek véres verejtékkel produkált, nagy gonddal összeállított, pinczra viendő drága gyümölcsét úgy hajigálják, mint a gyerek a labdát, és virtust találnak abban, ha sikerül tízszeres elejtés után bedobni a kocsiba. Ez oly barbarizmus, melyet nem szabad tűrni. (Élénk helyeslés.) Kis dolognak látszik ez, de sokkal nagyobb, mint a milyennek némelyek talán gondolják. Mert Magyarország gyümölcstermelését fejleszteni a gyümölcs oltalma nélkül képtelenség, és ennek következtében a legkevesebb, a mit kívánhatunk, az, hogy minden olyan vidéken, a mely gyümölcstermeléssel foglalkozik, közvetlen kapcsolatban azon piaezokkal, a melyek fogyasztó piaczok, direkt gyümölcsszállító kocsik rendeztessenek be, és pedig úgy, hogy a nyári, meleg időszakban a gombák által a gyümölcs pusztulásnak kitéve ne legyen, jéggel hűtött kocsikban szállíttassák a gyümölcs. Nem új dolog ez, t. képviselőház, hanem ha tudjuk majmolni a külföldet olyan dolgokban, a melyekről nem kellene példát venni, azt hiszem, hogy e tekintetben ezt a kis reparácziót az a 127,000.000 forintos költség-vetés szintén el fogja birni. (Helyeslés a szélső baloldalon) Nem hallgathatom el, t. képviselőház, azt sem. hogy a XIX. század végén nem tarthatom összeegyeztethetőnek sem a czivilizáczióval, sem különösen Magyarország gazdaközönségének érdekeivel azt, hogy a vidék legnagyobb részén vámok által van szabályozva minden közlekedés. Nem kis dolog ez, t. ház, nem vámpolitika ez, hanem azon közlekedési vámok egész exisztencziája már magában véve is oly obszkurus, hogy azokat csak azért vagyunk kénytelenek egy jogállamban eltűrni, mert az erre vonatkozó törvények hatályon kivül helyezve nincsenek; de méltán lehet kétségbe vonni azt is, hogy egyáltalában volt-e valaha jogosultsága ilyen vámok szedésének ott, a hol azokat tényleg szedik. És méltóztassék meggondolni, hogy Magyarország közgazdasági fejlődésére mily akadályt képeznek azok, mily nagy nyomatékkal esnek a gazdasági fejlődés útjába, a mikor a fejlődés gazdasági okokon kivííí nálunk közjogi okokba is ütközik. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Az a szegény gazda, a ki minden szükségletét a vásárból kénytelen beszerezni, hogy csak egy kis juhnyájat mondjak, hogyha azt ide-oda hajtja háromszor, a nélkül, hogy járásának eredménye volna, már a vámon elűzeti azt a kis különbözetet, a mi neki nyereség czímén jutna. Csak egy példát hozok fel, hiszen azért mondottam, hogy ez lokális politika. A szabolcsvídéki embernek egyik fo fogyasztó piacza Munkács. Odáig négy helyen szednek vámot, a melyek közül egy, vagy falán kettő is állami vám. T. ház! Látszólag kis dolog ez. de ha az egész országban így állnak e viszonyok, akkor el kell ismernünk, hogy ezek tényleg a gazdasági és kereskedelmi egészséges fejlődésnek és a közlekedésnek tényleges akadályát képezik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezeket ajánlom, bár kis dolgok, az igen tisztelt miniszter úr figyelmébe; méltóztassék ezeket ép annyira figyelmére méltatni, mint azokat a nagy ezélokat, a melyeket tegnapi beszédében jelzett. Az általam felhozott egyéb okoknál fogva, és mivel a gazdasági politikában önállóságra törekszem, a költségvetést nem fogadom eb (HelyesPs a szélső baloldalon.) Elnök : Kivan még valaki szólani, t. ház? Nem. Ha szólani senkisem kivan, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi miniszter úr kivan szólani. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Engedje meg a t. képviselőház, hogy a hozzám intézett kérdésekre egynéhány rövid nyilatkozatot tegyek. Azért szorítkozom csak nyilatkozatokra, mert polémiába bocsátkozni nem akarok, annyival kevésbbé, mert azon beszédek, a melyeket igénytelen programmbeszédemre vonatkozólag hallottam, reám nézve inkább lekötelező elismerést tartalmaztak, mintsem szigorú kritikát, és így én csak hálával fogadhatom még a megjegyzéseket is, a melyeket tenni méltóztattak. Csakis rektifikálnom kell Komjáthy Béla, t. képviselőtársam némely állítását, különben hamis világításba helyeztem volna álláspontomat. A programm tekintetében t. képviselőtársam félreértett, igaz ugyan, azt mondtam, hogy tüzetes, részletekbe menő, minden egyes kérdésre kiterjeszkedő nyilatkoztot nem fogok tenni, mert arra szükséges, hogy tárczámnak minden részletét és tényezőjét— erre fektettem a súlyt — ismerjem, és hogy az anteaktákat is ismerjem, de a főbb kérdésekre, melyek összefüggésben vannak, irányomat jelzem — ezt mo' dtam — és ez, azt hiszem, programra, és hogy ezt jeleztem, az kitűnik abból, hogy a kritika ezzel az iránynyal foglalkozott. Hogy én hozzátettem, hogy szeretném ezt cselekedetekkel is jelezni, nem azt jelenti, hogy a programmot nem tartom szükségesnek és az irányelvek megjelölését nem tartom kötelességemnek ; csak azt jelenti, hogy interpretácziónak legjobb mégis a cselekedet. S azt tartom, ha a kalendáriumot veszszük, teszem azt, ha oly időben lettem volna szerencsés miniszterré kineveztetni, mikor a költségvetés már megvan és rendelkezésemre áll 8—10 hónap, 39*