Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-432

228 482. országos ülés 1899. márezins 23-án, csütörtökön. mialatt egyes apróbb, vagy nagyobb dolgokban intézkedéseimet már ismerik, akkor bizonyos ellenőrzési pontokat adtam volna rendelkezésre, melyekből irányomat a törvényhozás inkább megmagyarázhatta volna. így értettem csak sza­vaimat. Továbbá, bocsásson meg t. képviselőtársam, de azon felfogás ellen, mintha én a móltat akár a vasúti politika dolgában, akár más tekintetben elítéltem volna, tiltakoznom kell. Ellenkezőleg. Én elődeimnek érdemeit s különösen legutóbbi tisztelt elődömnek több kérdésben tett intézkedé­seit hálás elismeréssel emeltem ki. (Úgy van! jobbról.) De igenis vannak olyan dolgok, mint például, hogy egyet említsek, a viczinális vas­utak ügye, melyekre nézve, bár ő nem nyilat­kozott, meg vagyok győződve, hogy szintén osz­tozik nézetemben, ezekre vonatkozólag a tapasz­talatok alapján a hiányokat feltártam, ezekre né^ve igénytelen nézetemet elmondottam. De ez nem azt jelenti, hogy ezáltal elítélem a múltat, (Helyeslés jobbról.) mert azt hiszem, évek óta minden párt egyetért abban, hogy ezt a törvényt reformálni kell. (Helyeslés.) Most már ezek előadása után engedje meg a t. ház, hogy az egyenesen hozzám intézett kérdésekre válaszoljak, és ezzel befejezzem fel­szólalásomat. (Halljuk! Halljuk!) A legfontosabb kérdés mindenesetre az, melyet Kossuth Ferencz t. képviselőtársam inté­zett hozzám az Ausztriával való közgazdasági viszony tekintetében. Miután ő kiemelte azt, hogy a mostani provizórium és a később tárgya­landó törvényjavaslat alapján 1903-ig, illetőleg 1904-ig a rendelkezés egyenesen a reczipro­czitás elvére van fektetve, azt kérdezte, mit tesz a kormány abban az esetben, ha Ausztria a re­cziproczitást megszegné, vagy nem teljesítené? Bocsánatot kérek, a kormány álláspontja e tekintetben határozottan a recziproczitásra van fektetve, így tehát mi mindent elkövetünk, hogy e tekintetben a kérdés Ausztria részéről is meg­felelő kötelező intézkedések útján ily módon ol­dassék meg. Tehát nem beszélhetünk előre oly módon, mintha a túlsó félről a mala fides-t téte­lezhetnők fel; ellenkezőleg, a bona fides a túlsó oldalon is teljes mértékben meglévén, egész poli­tikánkat erre fektetjük, és azt hiszem, hogy e tekintetben nem fogunk csalódni. (Helyeslés és tetszés jobbról.) A hozzám intézett kérdések másik csoportja a tárczámmal kapcsolatos némely törvényhozási reformra vonatkozik. Nagyon örülök, hogy ezzel nekem alkalmat szolgáltatnak a nyilatkozásra, mert itt abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy némely intézkedéseimre már is hivatkoz­hatom. (Halljuk! Halljuk!) Talán szabad arra hivatkoznom, hogy a mikor ő Felsége kezébe az esküt letettem, már útközben Plósz Sándor t. barátomnak mindjárt azt mondottam; »Barátom, nálad vannak dolgok, a melyeket én sürgetni fogok«, és hazaérkezve, meg is sürgettem. Ily sürgős elintézésre tartozó­nak tekintem én a biztosítási ügy reformját, (Általános, élénk helyeslés.) ez volt az első dolog, a mit megsürgettem. Azután a részben való el­adás, illetőleg részletív-üzlet kérdése. (Élénk helyeslés.) Szerencsém van itt Plósz Sándor t. kol­legámhoz, hivatkozom rá e tekintetben. Fel kell még említenem azt, hogy az útadó kérdésére nézve, (Halljuk! Halljuk!) mondhatom úgy annak pénzügyi kimerülése, valamint arány­talansága, kezelése tekintetében, rövid működé­sem alatt is igen sok tapasztalatot tettem; ter­mészetesen ezek nem elégségesek arra, hogy engem feljogosítsanak, hogy nézetet vallják és állást foglaljak, de annyit mondhatok, hogy tájé­koztam magam és az anyagot az útadó reform­jára vonatkozólag már nagy mórtékben gyűjtött a tisztelt hivatalbeli elődöm és meglehetős meny­nyiség van már rendelkezésre. Hozzáteszem, hogy adminisztratív úton igen sok anomáliát meg lehet szüntetni, ezt már tapasztalásból mondhatom, és addig is, míg ezen nagy kérdés a törvényhozás elé kerülne, ebben is megvan az álláspontom, azonban vakmerőségnek tartanám már most koez­káztatni, a míg az anyag által nem látom ellen­őrizve álláspontomat teljes mértékben. Engedje meg tehát a ház, hogy ezeket most ne fejteges­sem, mert ez is bizonyítja, hogy hogyan fogom fel a programmot, tudniillik, hogy oly dolgokban, a melyeket szükségesnek tartok, és melyekkel teljesen rendelkezem, azokban nyilat­kozom, de a melyekben nem teljesen rendelkezem, azokban csak jelzem törekvésemet, irányomat. (Helyeslés és tetszés.) Erre vonatkozólag azt vagyok bátor kijelenteni, hogy találtam kész anyagot, de mondhatom, igen nagy a munka és már az eddigi tapasztalások oly óriási ellenmondásokat, oly, lehet mondani, érdekellentéteket jeleznek, hogy megvallom, hogy ezt elhamarkodva egykönnyen megoldani nem tartom lehetségesnek. De arra kötelezem magam — s ezt azért mondom, mert már látom, eddig is tapasztaltam, hogy lehet­séges — adminisztratív úton az anomáliák lehető eloszlatására. (Helyeslés.) A mi pedig a kezelés ellenérzését és az úthálózat érdekeit a viczinális vasúttal szemben is illeti, erre nézve határozott álláspontom van, és biztosítom a t. házat, hogy e tekintetben mindent el fogok követni. (Helyeslés.) A mi a t. képviselőtársam által kért többi részletet illeti, különösen az ipartörvény revizióját, bocsánatot kérek, ebben más álláspontom van, ezt már jeleztem. Én azt tartom, hogy egy ilyen kodexszeríí munkát egyszerre megcsinálni, refor­málni nem lehet, de az anyag erre nézve is meg-

Next

/
Thumbnails
Contents