Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-432

226 482, országos fiiéi 1809. márcslu* 23-án, csütOrtSkSn. szabványaival. Milliókra megy Magyarországon azon kifosztott emberek száma, kik szédelgő biztosító társaságok még szédelgőbb biztosítási ügynökei által a legrútabb, legaljasabb módon, a legképtelenebb ráfogásokkal, a leggyalázatosabb merényletekkel ki lettek fosztva. (Élénk felkiáltások: Igát! Ügy van!) Mi történik ezzel szemben ? A nagy méltósága magyar királyi Knria tehetetlenül áll szemben ezzel a rablóhadjárattal, a mely Magyarország gazdaközönsége ellen folyamatban van, mert meg van íiva, hogy a mi a biztosítási szerződésben benne nincs, arra hivatkozni, azzal védekezni nem lehet. Ebből mi következik? Az, hogy az a kereskedelmi meghatalmazott, a ki fel van jogosítva a biztosító-társaságok részére ügyleteket szerezni, a mely ügyletek nyeresége a társaság pénztárába milliók alakjában folyik be, esak addig kereskedelmi meghatalmazottja a társaságnak, a míg az ő érdekeinek megfelelően jár el; mihelyt érdekeit sérti, azt mondja: erre nem volt felhatalmazva, mert ez nincs benn a biztosítási szerződésben. (Igaz! Úgy van!) Nem akarok nagy kazuisztikát itt a t. ház előtt feltárni; a t. miniszter úr ismeri, épen olyan jól, mint én, ha talán nem látta is olyan közvetlenül feljajdulni a közönséget az alatt a nyomasztó impertinenczia alatt, a mely itt uralkodik, és a törvény uralma alatt áll. De én igen kérem a t. miniszter urat, ne méltóztassék azt várni, míg a kereskedelmi törvény egész komplexuma a mostani modernebb viszonyoknak megfelelőbb átalakításban részesülhet, hanem méltóztassék novelláris úton odahatni, hogy e gyalázatos viszszaélés végre-valahára megszüntettessék, (Élénk helyeslés.) annyival is inkább, mert ez nemcsak a biztosításnál, hanem a gépszállításnál és más gazdasági czikkek bevásárlásánál épen a legszegényebb, a legtávolabb vidékeken levő gazdaközönség rovására van állandóan folyamatban, úgy, hogy ennek mielőbbi gyors orvoslása elodázhatatlan hazafiúi kötelesség. (Élénk helyeslés.) Csak mellesleg említem, hogy ugyanezen szempontból sürgős intézkedést várunk arra nézve, — s reméljük a t. miniszter úrtól, hogy ezt végre-valahára nem várjuk hiába, — hogy a külföldi biztosító-társaságok azokat a nagy, óriási hosszú szalagokon hirdetett milliárdokat legalább tartaléktőkéjük alapjában magyar papírokban helyezzék el, (Élénk helyeslés ) és teremtsenek a magyar papíroknak olyan fogyasztási piaczot, a mely mellett a magyar papir itthon kelendőséget találhat. Ez a legkevesebb, a mit tőlük joggal követelhetünk, azzal az óriási üzlettel szemben, a melyet itt elérnek, szemben azzal a kihasználással, a melyet itt mintegy a gyarmaton űznek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy egy kis lokális politikát is szóba hozzak ezen tárcza tárgyalásánál, a mely csak azért lokális, mert egyes helyeken talán már túlhaladott álláspont, de azt hiszem, hogyha összegeznők azon t képviselőtársaimat, a kik hasonló bajokról tudomással birnak, bízvást mondhatnám, hogy a pars pro totó nyilatkozik meg bennem, a n.ikor arra kérem a t. miniszterelnök urat, hogy méltóztassék az ő gondoskodó kezét kiterjeszteni egy olyan mizériára is, a mely épen a legapróbb exisztencziákat sújtja legmélyebben. Értem alatta az útadó általánosítását és egységesítését. Méltóztatnak azt igen jól tudni, hogy minél szegényebb egy vidék, annál gyérebb a lakossága. Tudtommal Győrnek van a legsűrűb lakossága az országban. De méltóztassék megnézni az észak-keleti Kárpátok alján lakó népeket, hol vannak azok elhelyezve. A hol legelő néven sfírn erdő, sűrű bozótok, a hol kaszáló néven cserjék vannak, a melyeket előbb ki kell irtani, oda nem nagyon vágynak az emberek, nem sietnek a településsel. Ezeknek az embereknek az első és legnélkülözlietetlenebb szükséglete az út. Az ilyen népesség mellett az utak járhatatlan volta mindig súlyosabban nehezedik a nép vállaira, mint másutt, és ezek legkevcsblé képesek arra, hogy az utakat önerejükből kiépítsék. És mi történik? Azt látjuk, hogy míg egyes vármegyék fél, í, vagy 2°/o útadóval fényesen exisztálnak, még viczinális vasutat is tudnak belőle építeni, addig más vármegyék, különösen az éjszaki vármegyék, ezek közt Bereg vármegye és a szomszédos vármegyék, 10°/o-os útadóval olyan állapotban tengődnek, a mely igazán még az ázsiainál is ázsiaibb. Csak annyit mondok a t. miniszter urnak, méltóztassék meggyőződni arról, hogy vannak az észak-keleti vidéken olyan községek, a melyek lakosai hírből ismerik csak az út fogalmát; járhatatlan, elképzelhetetlen rengetegeken és kőlialmazokon keresztül járnak ezek és épúgy fizetik az útadót, mint az, a ki az országút szélén robog a fogatával. És ezt a mizériát nem lehet máskép megszüntetni, ezt általánosítani kell, az erősnek sietni kell a szegény segítségére és olyan panaezeát kell szerezni, a melylyel a polgárok egyenlő teherviselési kötelezettségének elve mellett az egyenlő jogosultság elve is létesíthető legyen. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Olyan kérdést kívánok most érinteni, a mely a kereskedelemügyi miniszter urat nem egyedül, hanem a földművelésügyi miniszter úrral együttesen közelről érdekli. Értem alatta a gyümölcsszállítás berendezését. Nem új dolog ez, a mit említek; csak nem akarom, hogy az igen tisztelt miniszter úr székfoglalója alkalmával ne hallotta légyen itt annak az óhajtásnak felhangzását, hogy igenis sürgős és erélyes beavatkozást kérünk e tekintetben. Azokhoz a t. közegekhez, a kiket az igen