Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-432

482. országos ülés 1899. márczius 28-án, esiitUrtSklfn. 225 kérdéshez hozzászólani, mert meggyőződésem szerint rendkívül fontos az országra nézve az, hogy a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat mennél előbb törvényerőre emelkedjek, még pedig mielőtt a választási liszták ebben az évben elkészülnek. Ebből a szempontból indulva ki, csakis egy igen rövid kérdést vagyok bátor a t. miniszter úrhoz intézni, mit azért teszek, hogy neki alkalma legyen erre nézve nyilatkozni. Mindnyájan tudjuk, hogy Ausztriával a vám- és kereskedelmi ügyek ideiglenesen úgy vannak elrendezve, hogy a tényleges állapot a recziproczitásnak elvén tartatik fenn. Ebből az következik, hogyha az osztrákok a reeziproczitással nem élnek velünk szemben, akkor Magyarországnak nemcsak joga, de kötelessége is, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) sőt elkerülhetetlen és elmúlaszthatatlan kötelessége az önálló vámterület tényleges állapotát létesíteni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A t. miniszter úr nem tudhatja azt és nem tudhatja semmi halandó, hogy az osztrákoknak van-e szándékuk a recziproczitás elvét fentartani, és azt sem tudhatja, hogy ezen szándék, ha meg is van, meddig fog tartani. Ennek következtében a miniszter úrnak kötelessége lesz az országot előkészülettel olyan helyzetbe juttatni, hogy ha az osztrákok a recziproczitás elvét megszegik, Magyarország teljes törvényes jogát érvényesíthesse. Ennélfogva a t. miniszter úrhoz azt a kérdést vagyok bátor intézni, van-e szándéka olyan intézkedéseket létesíteni, melyek Magyarországot biztosítanák arra nézve, hogy teljes jogának élvezetébe juthasson. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Molnár..Antal jegyző: Barta Ödön! Barta Ödön: T. ház! Ha nem is épen azon okokból, a melyeket most előttem szólott t. képviselőtársam és pártom vezére elmondott, hogy tudniillik az idővel annyira gazdálkodjunk, hogy a választási törvényben eszközlendő pótlások még az új campagne előtt elkészüljenek, más okokból én is röviden akarok a tárgyhoz szólni. De ha nem is ugyanazon okból teszem ezt, ezzel nem foglalok el ellentétes álláspontot pártom vezérével szemben, mert meg vagyok győződve, hogy a reklamaczionális idő bekövetkezéséig a sokszor hangoztatott és oly nagy pan;\czeának mondott választási törvényjavaslat törvényerőre emelkedni nem fog. Nem tartom azért sem veszélyesnek az esetleges késedelmet, mert meg vagyok győződve, hogyha csakugyan komoly azon törekvés, hogy a kúriai bíráskodásban netalán rejlő garancziák egy legközelebbi összeirásban már kifejezésre jussanak, ezt egy átmeneti szakaszszal igen könnyen lehet pótolni, ha tudniillik az mondatik, hogy az ezen törKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXI. KÖTBT. vényben rejlő minden jogkedvezmények a polgárok által igénybe vehetők, ha ezt a törvény életbeléptétől számított hatvan nap alatt kérik. Rövid akarok lenni azért, mert én igenis respektálom a kereskedelmi miniszter úr azon álláspontját, a melyet abban a tekintetben foglal el, hogy mint új tárczakezelő új irányelveket a kereskedelmi tárcza költségvetésébe be nem vihetett. És itt rektifikálom a t. miniszter úr álláspontját annyiban, a mennyiben különbség van kettőnk kijelentései között. Programmszerü új elveket a t. miniszter úr igenis propagálhat már most is, de a költségvetés tárgyalása alkalmával, a költségvetés kereteihez kellvén alkalmazkodnia, egészen természetesnek tartom, hogy elvei és kijelentései abban a keretben mozognak, a mely keretet eléje tár egy, a pénzügyi bizottság által letárgyalt s nagy retortán átment költségvetés. Épen azért, mert teljes jóhiszeműségét ismerem a t. miniszter úrnak, és mert azon meggyőződésben akarok maradni, hogy a legközelebbi költségvetés, a mely általa lesz előterjesztve, már oly elveket is fog magában foglalni, a melyek ezen költségvetésben eddig kifejezésre nem jutottak, nem akarok a nagy kereskedelmi politikával ez idő szerint foglalkozni, Nem akarok azért sem, mert hónapok, vagy hetek választanak el bennünket attól a nagy ütközettől, a mely előreláthatólag megvívandó lesz ezen ház kebelében a felett a nagy kérdés felett, lehet-e magyar államférfi iának helyes ipari és kereskedelmi politikát követni az önálló vámterület mellőzésével, igen, vagy nem. Az én meggyőződésem szerint nem lehet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azért én ezen arguraentáezió nagy mezejére ma belépni nem akarok; de méltóztassék nekem megengedni, hogy azon szíík keretben is, a melyet magam elé tűztem, egy pár megjegyzést tegyek és oly térre vigyem a t. miniszter urat, a melyre tegnapi progratnmbeszédében ki nem terjeszkedett. Őszintén mondom, feltűnőnek találtam azt a hiányt, a mely abban mutatkozik, hogy a kereskedelmi törvénynek már eddig is tapasztalt nagy hiányaival szemben a revízió kérdését egyetlen szóra sem méltatta. Ebben a tekintetben szintén nagyon rövid kijelentésre akarok szorítkozni. A kereskedelmi törvény rendelkezéseinek van egy csoportja, a mely a biztosítási ügyekkel foglalkozik. Nincsen a büntetőtörvénykönyvnek olyan általánosan és oly gyakran megsértett szakasza, még a népszokásból annyiszor megsértett verekedési paragrafust sem véve ki, mint az a paragrfaus, a mely a kereskedelmi törvény és a büntetőtörvény mesgyéjén sétál örökösen. Egész légiója az embereknek él abból, hogy a kereskedelmi törvény szabványai nincsenek szoros összefüggésbe hozva a büntetőtörvénykönyv 29