Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-424

4S4. országos ülés T899. márezln* 18-ÄM, ftétfftn. 17 neveznek, minden inkább, csak nem magyar. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Osztrák az egészen. Itt van aztán, t. ház, költségvetésünknek egy nagy hátránya: az államadóssági kamatok óriási volta. Nekünk többféle államadóssgi kamatunk yan : először az, a melylyel hozzájárul az ország évenként az osztrák államadóssághoz. Itt van aztán a mi saját államadósságunknak a kamatja. Igaz, t. ház, hogy nemcsak mi vagyunk abban a bajban, hogy nagy az államadósságunk. Ebben a bajban más ország is szenved, többek közt a leggazdagabb országok egyike a kontinensen, Francziaország, hiszen Francziaország államadós­sága sokkal nagyobb, mint a mienk, de azért a francziákra nézve ez az óriási államadóssági ka­mat nem teher, hanem előny, míg reánk nézve csak teher és csak hátrány. Hiszen tudjuk, t. ház, hogy a franczia nemzet egyszersmind hitele­zője is az államnak és így az az óriási összeg, a melyet az állam államadóssági kötvények kamatja fejében fizet, az adófizetők zsebébe folyik, holott itt minálunk azzal a nagy összeggel, a melyet államadósságaink kamatjában fizetni kénytelenek vagyunk, nem magunknak, hanem a külföldnek és Ausztriának adózunk. Mert hiszen, t. ház, az két­ségbe vonhatatlan tény, szomorú valóság, hogy az államadóssági kötvényeknek csak egy csekély része van elhelyezve minálunk, legnagyobb részük külföldön és Ausztriában van elhelyezve, tehát az a nagy összeg, a melyet kamat fejében fize­tünk külföldre, Ausztriába vándorol. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezáltal természetesen az ország nem gyarapodik, hanem fogy és szegényedik. Ez a két dolog, a melyet előhoztam, költség­vetésünk legnagyobb hátránya, sőt lehet mondani, valódi betegsége. Igaz ugyan, t. ház, ezt elismerem az igaz­ság érdekében, hogy költségvetésünknek ezen a két baján segíteni most már nem lehet, hadügyi költségvetésünket legalább eddig minden okos­kodás daczára nem sikerült leszállítani, még kilá­tásba sincs helyezve, hogy ez a meddő költség­vetés leszállíttassék és azáltal fináncziáinkon javítva legyen. De most már látom, hogy a t. ház kezdi elveszíteni türelmét hosszabra nyúlt beszédem folytán, (Halljuk! Halljuk!) és azért jónak látom azt befejezni. Kijelentem, hogy a mi az előttünk fekvő költségvetést illeti, az egészen eltekintve pártállásomtól, nem fogadom el. Nem fogadhatom el, mert erős meggyőződésem az, hogy kifejtett oknál fogva, szegény országunk szegény népe azt huzamos ideig elviselni egy részről nem képes (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) másrészről nem fogadhatom el már azért sem, mert sajnál­kozva látom, hogy a t. kormány részéről semmi olyan nagyszabású intézkedés nem kezdeményez­tetik, a melyek hivatva volnának ezeken a bajo­kon segíteni. (Igaz! Úgy van! szélső baloldalon.) KÄPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXI. KÖTET. Ezen czélból sem fogadom el a költségvetést. Egyébiránt kijelentem, hogy pártolom a pártom t. elnöke által beterjesztendő határozati javasla­tot. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnöki Öt perezre az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést folytatjuk. Dedovics György jegyző: Komjáthy Béla! Komjáthy Béla: T. ház! Ha egy külföldi ember, a ki a magyar nemzetet a mint mi óhajtjuk, úgy ismeri, hogy az alkotmányához ragaszkodik, a szabadságért lelkesül, ha egy oly külföldi ember, a ki azzal a tudattal jön be Magyarországba, hogy itt egy néppel fog találkozni, mely jogai­nak védelmében, ha kell, a legvégső határig el­megy, ha egy ilyen külföldi ember bejönne ide a parlamentbe, és látná azt az érdeklődés nélküli­séget, mely nyilvánul akkor, midőn a költség­vetést tárgyaljuk, midőn egy félmilliárdos költség­vetésről van szó, a melyet ennek a szegény népnek kell megfizetnie, azt hiszem, eddigi véle­ményét sutba lökné és azt mondaná, ebben a népben bizni nem lehet, és ha a viszonyok és körülmények szükségessé nem tennék, hogy fenn­álljon, ez a nemzet ugyan nem fogna sokáig fennállani. Mert, t. ház, nemcsak a pártok mérkő­zésének tere ez, hanem a legjobb alkalom arra, hogy a nemzet jajkiáltásának hangot adjunk, hogy kimutassuk a súlyos, elviselhetetlen terhek nagyságát. Magára az illetőre is, a ki itt mondani akar valamit, deprimálólag hat az az érdekiiélküliség, és meggondolja, hogy azt a jogot és köteles­séget, mely a képviselőt, mint például engemet, ideállított és állít,teljesítse-e, vagy nem. Én mind­ennek daczára a mellett foglalok állást, hogyha még nagyobb lesz is az érdeklődtelenség, ez engem a kötelesség teljesítésének útjában meg nem akaszt, (Helyeslés a szélső baloldalon.) én mégis elmondom azt, a mit szükségesnek tartok, mert választóim iránti kötelességemnek akkor teszek eleget. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, mint gróf Zichy János t. kép« viselő úr is mondotta, most egy más kormány­nyal állunk szemben, és ő az uj kormányéin ök­nek a beszédét az ő elvi szempontjából igye­kezett taglalni és méltatni, engedje meg a t. ház, hogy én pedig mint ennek a pártnak a tagja, szintén a magam pártállásából kifolyólag igye­kezem a kormánynak állásfoglalást és általában véve a monstani politikai helyzetet a tapasztal­ható kevés érdeklődés daczára is megvilágítani. (Halljuk! Halljuk !) A t. miniszterelnök úr beköszöntő beszéd­jében azt mondja: »Támogatását kérem azoknak, 3

Next

/
Thumbnails
Contents