Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-424

Jg 424. országos ülés 1899. márczins 18-án, hétfőn. a kikkel eddig is egy táborban küzdöttem, és a kikkel ég a kiknek elveivel magamat eddig is azonosítottam és támogatását kérem azoknak, a kik az én politikai alapomon állanak és az én programmornat elfogadják.« Felfogásom szerint, t. ház, az első feladat annak a kutatása, hogy vájjon a kortoányeínök úrnak ezen progranimszeríí nyilatkozata és a múlt kormánynak viselkedése, ténye és programmja eltérnek-e egymástól, különböznek-e egymástól, vagy nem ? Mert ha ridegen veszszük a t. miniszterelnök úr beszédét, akkor a kettő közt a különbséget feltalálni teljesen lehetetlenség. Midőn a t. miniszterelnök úr beszédének bevezető részében azt mondta, hogy én a béke alapján állok, a békét megkötöttem és proklamálom, ugyanakkor hozzátette azt is, hogy pedig ezt a, békét, a melyet megkötöttünk, úgy kötöttük meg, hogy senki nem adott fel elvi programmjából semmit. (Ügy van!a szélső baloldalon.) Hát ha ez igaz, akkor ha senkisem adott fel programmjából semmit, a t. miniszterelnök úr ugyanazon prograinm alapján áll, mint állott az a párt, a melynek nemcsak tagja, nemcsak támogatója volt, a melylyel magát azonosította, és amely pártban a legerősebb és nagyobb támadás alapjául szolgáló úgynevezett Tisza lex-et is aláírni jónak látta. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát t. ház, a miniszterelnök úrnak ez a kijelentése, — mert az ellenzék részéről is volt egy közbeszólás, mely azt mondta, hogy igaz, úgy van, senkisem adott fel elveihői semmit, — ez azt jelenti, hogy az ellenzéki pártok is megmaradtak ridegen elvi álláspontjukon és programmjuk mellett. Hát, t. képviselőház, elemezzük egy kicsit a miniszterelnök úrnak beköszöntő beszédét. 0 azt mondja,, hogy áll, mint az eddigi kormány és kormányok állottak, a 67-iki jogalapon. Tehát azon jogalapot akarja fentartani, a mely eddig is kormány-programm volt, a mit ez a párt, a melyhez tartozom, megalkotása óta mindig a leghatározottabban ellenzett. Sőt hogy ezen alapot még egy kissé kedvezőbbé tegye, azon kijelentéssel élt, hogy az 1867 : XII. törvéuyczikkhez azért is ragaszkodik, mert az biztosította minden téren a szabadságot, az önálló haladást és a fejlődést. Ez a kijentés nagyon ügyes lehet, de azt hiszem, hogy a 30 év alatt történt összes tényeknek a letagad ása. Mert hogy a mi izmosodásunk mint ment előre, hogy a szabadságnak biztosítékai mint erősödtek meg, és hogy a haladás és fejlődés milyen stádiumában vagyunk, arról azt hiszem, nem sokat lehet beszélni, sőt rá lehetne mutatni, hogy nemhogy erősen mennénk előre és biztosabb volna az a talaj, a melyen az új Magyarországot fel akarjuk építeni, hanem a megsemmisülés felé haladunk. Azt mondta a miniszterelnök úr; »az én irányom a szabadelvű irány lesz*. Hát ez sem új, hiszen a volt minisztérium, sőt évek hosszú sora óta azok, a kik intézték az ország ügyeit, mind azt mondták, hogy: »szabadelvtíek vagyunk«, és mindig azt írták zászlójukra. Igaz, ez a tényeknek mindig egy kis tagadása volt, mert a nemességek, báróságok osztogatása, hitbizományok felállítása, szóv.il mindaz, a mi a szabadelvüséggel homlok egyenest ellenkezik, épúgy programmjában volt és ténykedésében nyilvánult a volt kormányoknak, mint ennek a kormánynak is bizonyára programmjäban lesz. Azt mondta a t. miniszterelnök úr beszédében, hogy folytatni fogja a magyar állam egységének a kiépítését. Hát ez valami új ? Hiszen minden kormány hangoztatta, hogy oda kell törekedni, hogy az egységes magyar államot felépítsük. Evvel újat a miniszterelnök úr egyáltalában nem mondott. Azt hiszem azonban, hogy épen azon programúi alapján, a melyen áll, ebben az értelemben többet mint elődei tettek, nem fog tenni. Azon az alapon, a melyen áll, az egységes magyar állam kiépítése felé haladni nem lehet. Azt mondta a miniszterelnök úr beszédében, hogy a külügyek terén ismerni fogja kötelességét. Hát hiszen báró Bánffy Dezső is ezt modta. Valahányszor nagy ritkán itt a külügyekről szóltunk, — mert hiszen fájdalom, nagyon keveset szólunk, azt áttettük egészen a delegácziók terére, — mindig azt mondta a kormány, hogy befolyását gyakorolja, de a vége mindig az volt, hogy a befejezett tényeket épúgy, mint más közönséges halandó, a miniszterelnök is tudomásul vette a hírlapokból. Említette a miniszterelnök, — és erre az előadó is kitért, — hogy az ország háztartásának egyensúlya helyreállításának a híve. Ez sem új dolog, mert minden kormány nemcsak evvel hozakodott elő, hanem dicsekedett avval. Igaz, hogy mi nagyon megérezzük ezen dicsőséget, mert fizetési képességünk a végsőig ki van már csigázva Ott van egy, nagyon lényeges kérdés, a melyről azt mondja a miniszterelnök úr, hogy lehetőleg meg akarja oldani. Ebben kissé visszament, mert tanúm talán a t. pénzügyminiszter úr, hogy ő nem mondta azt, hogy lehetőleg, hanem azt, hogy minden esetre meg fogjuk csinálni. Beszélt az egyenes adók reformjáról. Minden kormánynak bent volt ez eddig is a programmjäban. Mondta, — erre előttem szólott t. barátom kiterjeszkedett már, — hogy el kell készülve lennünk arra, hogy hadügyi költségvetés megint áldozatot fog követelni a nemzettől. És az az érdekes, hogy mikor ő előreveti, hogy ez be