Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.
Ülésnapok - 1896-432
2x4 * 82 * orsságos ftléa 1899, m&rczins 23"án, csütörtökön. dítanunk, a mely alapot nyújt a kisiparosnak, hogy meg tudjon küzdeni az előtte álló nagy versenynyel. Már pedig hogyha mi követeljük, — mert kell is követelnünk és kívánnunk, — hogy a kisiparos-osztály bizonyos műveltségi fokot érjen el, nem önként köveíkezik-e ebből, hogy védelmet is nyújtsunk, hogy a kisipar tízesét magát bizonyos szaktudáshoz, bizonyos feltételekhez kössük. Hiszen ha nem kötjük feltételekhez, — a mint ma nem kötjük — ez csak azt eredményezi, a mit most kifejtettem, hogy a kisiparos pályára nem a jó anyag özönlik, másrészről pedig nem is igyekszik az a kisiparos elérni, mert az üzletnyitáshoz csak két évi segédeskedés kívántatik. A kisiparosok védelmének második főkelléke : a kisiparosok hitelviszonyainak a rendezése. Bármikép is gondoskodjunk a kisiparosok helyzetének javításáról, hiába emeljük az oktatást a legmagasabb fokra, ha nem igyekszünk a hitelviszonyokat megoldani a kisiparosok között, akkor teljes eredményt sohasem fogunk elérni. Csak a ki ismeri a kisiparosoknak hitelviszonyait, csak az tudja mérlegelni, mily fontos, hogy ezen a téren legsürgősebben segítsünk rajta. Múlt évben meghoztuk ugyan a mezőgazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló törvényt, azonban — mikép már a miniszter úr beszédjéből is kivettem — ő is igyekszik ezen a törvényen kivííl is gondoskodni intézményekről, a melyek lehetővé teszik, hogy a kisiparos hitelhez jusson, mert az említett törvény csak illuzórius törvény a kisiparosok hitelviszonyainak javítására; az a törvény igenis megfelel a mezőgazdasági hitelnek, de nem szanálja a kisiparosok hitelviszonyait. A kisiparosoknak egészen más természetű" hitelre van szükségük, és egészen más biztosítékot nyújt az a kisiparos a hitelére vonatkozólag, tehát egészen más módozatok közt kell a kisiparosok hitelviszonyait rendezni, mint a hogy a mezőgazdasági hitelviszonyokat lehet és kell rendezni. Azért teljes bizalommal vagyok ez irányban a szakminiszter úr iránt, a ki ennek fontosságát már beszédében is mérlegelte, a mikor mint említettem, igyekezett ezen törvény keretén kivííl kilátásba helyezni intézményeket, a melyek képesek lesznek a kisiparosok hitelviszonyait rendezni. A hitelviszonyok rendezésével függnek össze mindazon szövetkezeti dolgok és kellékek, a melyek alkalmasak a kisipar emelésére. A hitelviszonyok rendezése nélkül hiába alakítunk akár fogyasztási, akár nyersanyag-beszerzési, akár pedig árúraktári szövetkezeteket, első és fo dolog, hogy hitelt nyújsunk a kisiparnak, még pedig alkalmas módon. Ezzel összefügg a kisiparosoknak szoczialis kérdése is. Áz előttem szólott gróf Károlyi Sándor igen tisztelt képviselőtársam szépen ecsetelte azokat a kívánnivalókat, a melyek ez irányban fenforognak. A kisiparosok a szövetkezeti egyesülésben kell, hogy védelmet találjanak a folytonos uzsora és a más oldalról jövő támadásokkal szemben. A kisiparról és annak felvirágzásáról igen sokat lehetne beszélni. Hisz évek óta sürgetik, hogy sorsukon a törvény revíziójával segíttessék. Azt hiszem, elérkezett az idő, hogy a t. szakminiszter úr ezt méltányolja és megnyugtassa az iparososztályt az ipartörvény revíziójává], még pedig képesítés alapjára fektetve. De a mennyire fontosnak tartom a kisiparososztálynak felvirágzását, épúgy nem zárkózhatom el a nagyipar és a kereskedelem előtt sem, mert nem lehet szemet hunynunk azon óriási behozatal előtt, a melylyel minden iparczikknél hazánkban találkozunk. Ha szétnézünk a budapesti kereskedésekben, azt látjuk, hogy a czikkeknek 99 százaléka idegen gyártmány. Szinte képzelhetetlennek tűnik fel az ember előtt, hogy a gyáripar terén három—négy évtized óta oly csekély eredményt tudunk felmiítatni. És miután agyáripart nagyon fontosnak találom, épúgy, miként a t. szakminiszter úr is kifejtette, hogy azt fejleszteni igyekszik, nekem is az a meggyőződésem, hogy az állam teljes támogatásával és erejével közbe kell lépni e téren is, sőt ha kell, az államnak saját magának kel! gyáripart létesítenie. Mert azt nem lehet tovább elnézni, hogy évenkint milliók és milliók külföldre vándoroljanak. Hiszen nem hiányzik sem a képesség, sem az erre kívántató emberanyag. Tagadhatatlan azonban, t. ház, hogy valamint a kisiparnál, úgy a gyáriparnál is megvan a társadalomnak a maga szerepe. Sajnos, hogy a magyar társadalom divatban, mindenben a külföldet szereti utánozni. Pedig e tekintetben jó lenne, ha soviniszták lennénk. Mert a mit itthon meg lehet szerezni, arra ne adózzunk a külföldnek és ne dobjunk ki milliókat külföldre. Ezen a téren határozottan nemzeti feladatot kell a társadalomnak megoldani, ha máskép nem, egyesülés útján. És gátat kell egyszer már vetni annak, hogy az idegen holmik beözönöljenek. Ezeket voltam bátor az iparra vonatkozólag elmondani. Most szabad legyen áttérnem a vasutak kérdésére. Mondhatom, hogy örömömre és nagy megnyugvásomra szolgált mindaz, a mit tegnap a szakminiszter úr a vasutak építése dolgában elmondott; föltétlenül aláírom azon erős kritikát, a melylyel a múltat illette, a mely ellen mi annyiszor küzdöttünk, s a mely határozottan oly sok állandó terhet és súlyt rakott vállainkra
