Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-432

182. országos Illés 1899. m&rczius 23-án, cstttortlSkte. 215 Elismeréssel volnék a vasutak iránt, ha azok fejlődésével karöltve járt volna a gyáripar és a kereskedelem fejlődése. De mit látunk ? Azt lát­juk, hogy a viczinális vasutak, miként a minisz­ter úr tegnap kifejtette, 1894 óta, mikor az összes magyar államvasút! vonalaknak csak 6-45%-át képezték, ma már 43'7%-át teszik ki. Kérdem, van-e e háznak tagja, a ki e rohamos fejlődésnek megfelelő fejlődést megtalálja az ipar és kereskedelem terén ? De mi annak az oka, hogy az ipar és ke­reskedelem fejlődése mögötte marad a vasutak fejlődésének ? Részben az, hogy a vasutak rohamos fejlődése úgyszólván útját állotta amazok fejlő­désének, sőt határozottan gátolta azt; gátolta azért, mert az anyagi erőket lekötötte, s a gyár­ipar és a kereskedelem fejlődése terén az anyagi erő hiánya mutatkozott. Én tavaly és harmadéve is kifejezést adtam annak a nézetemnek, hopy a helyett, hogy némely törvényhatóság területén annyi viczinális vasutat építettek, — mi módon és micsoda becsapásokkal, miként gróf Károlyi Sándor t. képviselő úr kifejezte magát, nem keresem — inkább gyártelepet állítottak volna, mely pezsgő életet hozott volna abba a törvény­hatóságba és a megélhetést biztosította volna a munkásnépnek. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház! Épen most egy hang emelkedett mögöttem, hogy vasutak nélkül nem boldogul­hatna a gyáripar. Elismerem, t. ház, azt, hogy a gyáriparhoz szükségesek a vasutak; egyik fő­dolog azonban itt, hogy legyen gyáripar, mert ha a vasutak úgyszólván egész éven át üresen robognak végig a pályákon és csakis oly idő­szakban, midőn a mezőgazdasági termények ki­vitele megindul, vannak elfoglalva, ez az állapot határozottan a legnagyobb súlylyal nehezedik az államháztartásra; mert az állami pályák jövedelme mind kevesebb és a megterheltetés mind nagyobb lesz. És én határozottan tartok attól, hogy ezen a téren a deficzit évről-évre fokozódni fog, s az a költség, a mit tavaly megszavaztunk beruházásokra, az a negyven és néhány millió forint inkább csak azt fedezi, a mi a mai szükségletet képezi. Mert a magyar állami pályáknak sokkal nagyobb befektetési szükséglete van, mint a mit azon kölcsönnel fedezni tudnának. És mi ennek az oka ? Hogy mindig nagyobb szükség lesz beruházásokra; oka ennek azon nagyon sok viczinális, a mely épúgy rongálja a gépeket, épúgy rongálja a kocsikat, és a mely épúgy szükségei befektetéseket, mint az élet­képes pálya, és a mely az életképes pályát rontja folyton és annak a jövedelmét hiúsítja meg. Épen ebből a szempontból nagy örömmel hallot­tam tegnap az igen tisztelt miniszter úr szájá­ból, hogy igenis ő nagyon meg fogja nézni a viczinális vonal engedélyezésénél, hogy az meg­felel-e a közszükségletnek, vagy sem, nehogy esetleg csak magánérdekek "a közérdek rovására tolják a nagyközönségre a terhet, mikép tör­tént eddig, megterhelve az uti alapot oly mérv­ben, hogy azután a tengelyen való kereskedelem és közlekedés majdnem lehetetlenné vált egyes megyékben. T. ház! Nem malaszthatom el, hogy pár szóval meg ne emlékezzem egy másik közleke­dési eszközről és ez a vizi út. Mondhatóna, ezen a téren várok legtöbbet az igen tisztelt minisz­ter úrtól, mert ez a tér volt leginkább elhanya­golva a múltban és itt határozottan csatlakozom azon kijelentéshez, hogy nemcsak meg kell terem­teni az utat, nemcsak az akadályokat kell elhárítani, hanem azt ki is kell használni. És e tekintetben feltétlenül előtérbe lép a kereskedelem ügye. A kereskedelem úgyszólva vérkeringése az állami életnek, a mely pezsgő vérkeringéstől függ, hogy a test milyen mérvben van egészsé­ges vérrel táplálva, épen azért én nagyon nagy súlyt fektetek a kereskedelemre és a kereske­delem minden oly intézményére, a mely a keres­kedelemnek expanzív irányban való fejlesztését lehetővé teszi. T. ház! Abból egyszer már ki kell ábrán­dúlnunk, hogy mi beérhessük a hazánk határain belül való kereskedelemmel, iparral, vagy mező­gazdasággal. Az már a múlté; nekünk a jövőbe kel! tekinteni, és ha nem tekintünk csak ötven évre is előre, úgy akkor határozottan merem állítani, hogyha azon irányban maradunk, a mely­ben ma vagyunk és nem fogjuk teljes mérvben istápolni úgy a kisipart, mint a nagyipart és' a kivitellel leginkább alkalmas kereskedelmet, úgy feltétlenül bekövetkezik előbb, mint várhatjuk, az államhatalom közgazdasági csődje. Igenis, a csőd fog bekövetkezni, mert nem leszünk képe­sek eleget tenni anyagilag azon követelmények­nek, a melyet a haladó kor és a czivilizáczió vállainkra ró. Kállay Lipót: A nép filléreire! Major Ferencz S Mélyen tisztelt ház ! Azt a szót hallom, hogy a nép filléreire; épen a nép filléreinek kellő megbecsülését gyakorolom akkor, mikor erről szólok; azt akarom, hogy a nép fillérei ne a sárba veszszenek, hanem azok jöve­delmezők legyenek, és hogy a kormányzat egy­szer már arra a térre lépjen, hogy a vagyono­sodás és a gazdagodás útját is elérhessük. Igenis, azokat a filléreket fel kell úgy használni, hogy igazán jövedelmező legyen nemcsak stagnálásra és a mindennapi szükséglet fedezésére, és épen ezen meggyőződés mondatja velem azt, a mit mondtam. Azt hiszem, hogy jobb barátja a nép­nek nem lehet, mint én magamat tartom; kis emberek védelmére nem kelhet síkra jobban

Next

/
Thumbnails
Contents