Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-431

|gg 4S1. országot ülés 1899. maresrtns 22-én, szerdán. égisze alatt és a míg a sajtószabadság törvényébe nem ütközik, mindenki írhat, a mi neki tetszik, az az ő dolga. Arra azonban mindenesetre ügyelni fogok, hogy oly dolgok ne tör. ténjenek, — hiszem, hogy ez ebben az esetben se történt s azt megengedhetőnek és eítíírhetőnek semmi körülmények között sem tartom, — hogy a miniszterelnökséghez tartozó, vagy bármely hivatalos kötelékben álló tisztviselők akár direkte, akár indirekté ilyen brosürök gyártásába befolynak. Azt pedig, hogy hivatalos akták és ügyek felhasználtassanak, igen súlyos' nagy vétségnek tekintem, ha előfordulna, — remélem, most nem történt, — a legszigorúbban büntetném. (Általános, élénk helyeslés.) Molnár Antal jegyző: Pichler Győző! Pichler Győző: T. ház! Csak egy pár perczig bátorkodom a t. ház figyelmét igénybe venni. Mikor Széll Kálmán miniszterelnök úr megtartotta programmbeszédét, melyet a ház bizonyos osztatlan megelégedéssel fogadott, kiterjeszkedett arra, hogy a nemzetiségekkel szemben is a jog, igazság és törvény alapján áll. Én azt hiszem, kétségtelen, hogy az igen tisztelt miniszterelnök úr nemzetiségek alatt azokat értette, kik ebben az országban laknak, ez országot mint hazájukat elismerik és ennek hű alattvalói, daczára annak, hogy nemzetiségekhez tartoznak. De midőn inczidentaliter egy röpirattal kapcsolatban az előttem szóló képviselő úr hivatkozott arra, akkor engedjék meg, hogy csak rövid pár pillanatra ráutaljak, hogy én a magam részéről igenis szükségesnek tartom azt, hogy a belügyminisztériumban vagy a minisztériumban egy nemzetiségi osztály álljon fenn. Nem tudom, hogy az a sok szállingózó hír tényeken alapúl-e vagy nem, hogy tudniillik ezt az osztályt másra használták fel, de azt az egyet tudom, hogy nemzetiségi osztályra nagyon szükség van. Mert csak nézzük a múlt évben előfordult eseményeket, melyekről közvetlen tudomása van Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter úrnak is, tudniillik midőn kisült, hogy itt Magyarországon egy hatalmas alapítvány kamatait mint ösztöndíjat élvező román ifjak ezt elküldték a román ligához, hogy azzal annak alaptőkéjét gyarapítsák. Ez az a Gozsdu-féle alapítvány, melyet minden román ifjú élvez, mert az oly nagy, hogy annak kamataiban minden ifjú, eltekintve vagyoni viszonyaitól, ha Pestre jön — nem kérdik szegény-e, vagy gazdag — részesül. És ezen ifjak legnagyobb része, amint az ösztöndíját felvette, azonnal a nmgyar ösztöndíjat elküldte román agitátori czélokra Bukarestbe. Nagyon jól tudom, hogy Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter úr e tekintetben vizsgálatot is indított, sőt egyenesen összeírta azon ifjak neveit, kik a Gozsdu-alapítványt élvezik. Ha talán tévesen vagyok ebben a dologban informálva, úgy nagyon köszönöm a közoktatásügyi miniszter úrnak, ha megtisztel azzal, hogy felvilágosít. De tovább megyek. Az egyetem kebelében ma is a román ifjak egész külön álláspontot foglalnak el. Itt van az a testület, melyről azt hiszi a közoktatásügyi miniszter úr, hogy rég feloszlott: a Petru Major egyesület. Pedig ma is létezik, alapszabályok nélkül. De eltekintve ezen Budapesten fészkelő nemzetiségi agitáczióktól, nem akarok kiterjeszkedni azokra, a melyek az országban történnek. Akkor, mikor a nemzetiségi üzelmek oly vakmerők, hogy azok itt Budapesten is előfordulnak, igenis szükséges egy nemzetiségi osztály, mely a legnagyobb erélylyel szembeszálljon ily üzelmekkel, és azoknak kellő eszközökkel elejét vegye. Természetes, hogy teljesen osztom az előttem szóló képviselő úrnak nézetét, hogy ezt az osztályt bármi másra használni határozottan visszaélés; olyan osztályt, a mely tisztán a nemzetiségi kérdésekkel foglalkozik és a nemzeti üzelmeket üldözi, erről teljesen tájékozva van, ilyen osztályt okvetlenül szükségesnek tartok a magyar állameszme érdekében. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Dedovics György jegyző: Gajári Ödön! Gajári Ödön: T. képviselőház! Azok után, a miket a t. miniszterelnök úr mondott, még inkább körülhatárolva látom azokat, a miket a, Polónyi Géza képviselő úr által mondottakra válaszolni kívánok. Nehéz a helyzetem, mert daczára annak, hogy igen kínálkozó alkalmat nyújt a t. képviselő urnak egész előadása arra, hogy a közelmultak eseményeire bizonyos reflexiókat tegyek, másrészt érzem a kötelesség súlyát, a mivel a pártállásnak tartozom, a melyet elfoglalok itt ezen a helyen, hogy épúgy mint mások, tartózkodjam olyan nyilatkozatoktól, a melyek ez&n pártnak tendencziáíval ellenkeznek, a melyek alkalmasak lehetnek arra, hogy bizonyos visszavonás keletkezhessek a tekintetben, hogy a békére vonatkozó, nagyon szépen megindult hangulat bizonyos mértékig megbolygattassék. Én nem akarok semmiféle olyan motívumokat belekeverni ezen reflexiókba, a melyek akárminő tekintetben ilyen természetűek lehetnének. De lehetetlen, hogy a t. elöltem szólott képviselő úrnak fejtegetésére némely megjegyzéseket ne tegyek. Az egyik ez: a t. képviselő úr, gondolom, nem szándékosan, báró Bánffy Dezső röpiratának mond egy röpiratot. Én azt hiszem, a t. képviselő úrnak semmiféle dokumentuma arra nézve nincsen, hogy ezt a röpiratot báró Bánffy Dezső írta volna. (Egy hang balról: Kiss mondta, hogy nem ö irta!) Ha mondta, hogy ezt a röpiratot nem báró Bánffy Dezső írta, akkor hogyan mondhatta azután beszéde végén azt, hogy ez báré