Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.
Ülésnapok - 1896-431
481, országos ülés 1899. márczins 23-én, szerdám. |g<J Bánffy Dezső röpirata ? Vagy ez ismét az a megszokott mondás, hogy az egyik pillanatban mond valamit, a másik pillanatban pedig annak ellenkezőjét bizonyítja? (Úgy van! Tetszés jobb felől.) Én azt tartom, feltűnően különös, hogy valaki a radikális párt részéről feláll és azt mondja: van itt egy röpirat, a kormány intézkedjék, hogy ilyen röpiratok ne jöhessenek létre. Ebben a röpiratban, a melyet nekem is megküldték, a melynek szerzőjét én sem tudom, és a melyet elolvastam figyelmesen, nem találtam semmiféle új dolgot; nem találtam semmi olyant, a mi a hivatalos titkoknak elárulását czélozhatja. Egyszerűen reaszummálása az azoknak a közkézen forgó és a hírlapokban is megjelent tényeknek, a melyeket mindenki ismer. (Úgy van! Úgy van! jobbról.) Az illető — mint a röpirat-írók legtöbbje — bizonyos előszeretettel kezelvén a maga thémáját, lehet, hogy túlzott bizonyos irányban. Igaza van a t. miniszterelnök úrnak: a contemporainek Ítélete azért nem mindig elfogulatlan, mert hiszen az előszeretet játszik leginkább közre abban az irányban, a melyet védelmezni óhajtanak. De ha lefejtjük az ilyen napi politika termékeiből egyrészt az előszeretetet, másrészt a gyűlölséget, a melyek rendesen az író tollát vezetik, akkor bizonyos igazság mindig megmarad, melyet azután a teljesen elfogulatlan történetíró a jövőben felhasználhat. Ez van ebben a röpiratban is. Össze vannak abban hordva azok a tények, a melyek igazolják, hogy a volt kormányzat, a melyet épen a t. képviselő úr minden tekintetben olyan tehetetlennek igyekezett felmutatni, bizonyos sikereket ért el a nemzetiségi politika terén is. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) És engedjen meg a t. képviselő úr, odáig a béke érzete sem kötelez bennünket, hogy igazat adjunk a t. képviselő úrnak abban, hogy a nemzetiségi politika helyes kezelése terén nem történt semmi a Bánffy-kormányzat alatt. (Helyeslés jobbfelöl.) Igenis történt nagyon sok, nagyon üdvös dolog, (Úgy van! Úgy van! jobbról.) azt nem tagadhatja le még a legnagyobb gyűlölség sem. (Igaz! Úgy van / a jobboldalon.) A másik reflexió, a mit tenni óhajtok, — és szintén nem akarom az intencziókat gyanúsítani, mert az távol áll tőlem — az, hogy a t. képviselő úr, úgy a mint ezt az osztrák sajtó következetesen teszi, az én t. elvbarátomnak, gróf Tisza Istvánnak minapi nyilatkozatát is belekeveri a nemzetiségi politika körébe. Hogy mennyire illik bele azokba az állításokba, a melyeket t. képviselőtársam báró Bánffy Dezsővel szemben folytonosan használt, főleg azon tehetetlenséget illetőleg, a melyet a Bánffy-kormányzatnak minden úton-útfélen szemére vetett, t. képviselőtársamnak az az állítása, hogy a Bánffykormányzat volt tulajdonképen az, a mely Ausztriában a szlávságot elősegítette: annak megítélését a t. képviselő úrra és pártfeleire bízom. Hanem az bizonyos, hogy ha az a tehetetlen magyar kormány mégis oly hatalmas volt, hogy az ő magatartása Ausztria belső életének alakulására döntő volt, akkor vagy nem volt tehetetlen, és akkor a t. képviselő uraknak nincs igazuk, vagy pedig egy határozott irányzatot követett, a melyet, hogy követett volna, én tagadom, mert a Bánffy-kormánynak is, valamint minden elődének, az volt a helyes álláspontja, a mit gróf Tisza István ezen padokról kifejtett: hogy épen úgy, a mint az osztrák kormánynak Magyarország belügyeibe és Magyarország belső életének alakulásába beavatkoznia nem lehet és nincs joga, a magyar kormányférfiak sem arrogálhatják azt a jogot, hogy az osztrák beléíet viszonyaiba tevőlegesen befolyjanak. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Én azt hiszem, hogy gróf Tisza István t. barátom minapi fejtegetései ezen elv precziz kifejezését foglalták magukban, és csak sajnálni tudom, hogy azok annyi félreértéssel találkoztak úgy a magyar, mint az osztrák sajtóban. És nem csodálom, azt az anímozást tekintve, a melylyel t. képviselőtársam a Bánffy-kormány politikáját mindig támadta, hogy most, a midőn gróf Tisza István minapi nyilatkozatát annyira megtámadva tudja, t. képviselőtársam is hozzájárul azokhoz, a kik az '6 minapi fejtegetéseit oly félszeg irányban igyekeznek feltűntetni. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Egyébként visszatérve magára a brosürre, a melyet t. képviselőtársam itt taglalt, bármi nézetünk legyen is a korábbi kormánynak működése iránt, ha t. képviselőtársam még ma is ugyanazon gyűlölet által vezetteti magát a lelépett kormányelnök iránt, a mely gyűlöletnek oly gyakran adott itt kifejezést, higyje el és legyen arról meggyőződve, hogy minden egyes ily kifakadás bennünk, a kik teljes jóhiszeműséggel és épen annyi önzetlenséggel támogatjuk a múlt kormányzatot, mint a milyen önzetlenséggel, megengedem, önök támadták a múlt kormányt, az érdemei iránti elismerést minden újabb támadás csak növelni fogja. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszteri T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Pichler Győző képviselő úrnak felszólalására kötelességem néhány észrevételt tenni, mert nem szeretném, ha félreértésekre adna okot. Pichler Győző képviselő úr felhozta a Gozsdu-alapítványt és azt mondotta, hogy a Gozsdu-alapítvány ösztöndíjai román agitatorius czélokra használtatnak fel. Hát erre nézve azt kell megjegyeznem, hogyha ez a felszólalás olyan értelmezésben mondatott volna, hogy eset24*
