Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.
Ülésnapok - 1896-431
tölt országol ülés 1899. márczins 22-én, iseriia. |gg delmezni és ezeket az eszközöket mikép kell elkerülnötök. Az eredmény azonban mindenek felett az lesz, — nem tudom, az volt-e a czélzata is, — hogy ezt a röpiratot, mert hiszen ezt nem vásárolják, de ingyen terjesztik bőségesen, bizonyára megkapják azok is, a kik a magyar nemzet ellenségei és azok Európa előtt ezen röpiratra való hivatkozással fogmik ellenünk vádaskodással fellépni, és fellépnek pretenziókkal, és fellépnek a magyar állam elleni izgatással, talán épen azért Íratott ez a röpirat; de ha nem is azért Íratott, az eredménye minden esetre az lesz, hogy a nemzetiségeket a most alakúit új kormány ellen egyenesen ráuszítsa, és hogy azon eszközöknek alkalmazását azoknak leleplezésével a mostani kormány számára lehetetlené tegye. Miután ezen röpiratnak elolvasása után minden ember arról fog meggyőződni, hogy az lehetetlenség, hogy ezt más írhatta, vagy írathatta légyen, mint a ki az informáczióuális osztálynak összes hivatalos aktáival rendelkezik, én magam részéről csak azt a kötelességet akarom leróni e pillanatban, hogy a t. belügyminiszter és miniszterelnök úrnak ezt a dolgot mint nemzetünket közelről érdeklőt, szíves figyelmébe ajánljam azzal, hogy tegye vizsgálat tárgyává, hogy vájjon honnan és miként kerülnek ki ezen államtitkokat leleplező röpiratok és úgy hiszem, nem kívánok fölösleges dolgot és nem is csalódom, ha a t. miniszterelnök úrról azt teszem fel, hogy intézkedni fog az iránt, hogy a magyar állameszmének szolgálatában esetleg díjazott emberek ilyen visszaéléseket a jövendőben el ne követhessenek, vagy ilyen brosüröknek a megjelenése legalább a hivatalos akták felhasználásával a jövendőben megakadályoztassák. Ez volt a czélom, semmi egyéb, ajánlom azt a t. ház szíves figyelmébe. A tételt elfogadom. (Helyeslés a baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. kép viselőház! (Halljuk! Halljuk. 1 ) Direkt felhívás intéztetvén hozzám az előttem szólott t. képviselő úr által, gondolom, kötelességem pár szóval azokra reflektálni, a miket mondani méltóztatott. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Én két okból nem akarok ennek a kérdésnek a feszegetésébe belemenni. Es pedig két természetes okból. Az egyik az, hogy abból a politikából, a melyre törekedtem, a melynek érvényesítésére beletettem egész politikai egyéniségemet és tevékenységemet, mondhatnám egész lelkemet, és a mely, hála ezen ház minden tényezője részéről mutatott előzékenységnek és az igazság erejének, a mely abban rejlett, teljes mértékben érvényesült is: az folyik, hogy én a közelmúltnak dolgait bírálni, bolygatni és feszegetni nem akarom. (Helyeslés.) Én csinálom a magam politikáját, támaszkodva KÉPVH. NAPLÓ 1896 — 1901. XXI. KÖTET. azokra, a kik ezen politikát szíves bizalmukkal támogatják, nyíltan, őszintén, határozottan. (Élénk helyeslés.) Gondolom a t. háznak alkalma volt meggyőződni, hogy minden kérdésben, a mely három hét óta fel lett vetve, őszintén, nyíltan, kimerítően ős határozottan nyilatkoztam. (Általános helyeslés.) A szerint járok el, a szerint vezetem a vezetésemre bízott ügyeket, az ország ügyeit, a mint legjobb meggyőződésem parancsolja. A t. háznak bölcseségétől függ azután politikám felett ítéletet mondani, A most felvetett kérdés feszegetésébe és bolygatásába belemenni nem fogok, mert abból az én politikámból az folyik, hogy zárjuk le a multat, és az e fajta dolgokra ne térjünk vissza. (Helyeslés.) Ez az egyik ok. A másik ok pedig az, hogy én őszintén megvallva, a histoire contemporaine engem is érdekel, de nem vagyok túlságos nagy barátja, ítéletét pedig mérvadónak és véglegesnek nem tartom, az sohasem elfogulatlan, sohasem igazságos, sem pro, sem contra való állásfoglalásában. És a mennyiben ily természetű irodalmi termékek jelennek meg, bár nagy tisztelettel viseltetem az irodalom és a sajtó iránt, én azoknak, főleg az ilyen természetűeknek olyan nagy súlyt nem tudtam és nem tudok tulajdonítani. És a t. képviselő úr, valamint a t. ház, azt gondolom, el fogja nekem hinni, hogy sokkal több a dolgom és gondom, semhogy megjelent brosürökkel foglalkozzam. (Derültség és helyeslés a jobboldalon.) Tudom, hogy jelentek meg, de azután hogy kitől, mily oldalról jelentek meg, azzal én bizony nem érek rá foglalkozni, sőt azt is megvallom, hogy én azokat nem is olvasom, tartalmukat nem is ismerem, nem is akarom ismerni. Hanem a t. képviselő úr egy dolgot pendített meg, a mire mégis kötelességem konkrété nyilatkozni, és ez az, hogy igenis, a mennyiben azok valamelyikében nyomára jönnék annak, hogy hivatalos titkok elárulása történt, azt természetesen nemcsak hogy nem tudnám helyeselni, hanem annak a dolognak a vizsgálatába is belemennék. De én nem hiszem, kizártnak kell hogy tartsam, (Helyeslés jobbról.) hogy a miniszterelnökség kötelékében működő tisztviselők közöl akármelyik ilyen gravis és nagyon sályos beszámítású vétséget követett volna el. (Helyeslés jobbról.) Ily dolgok sokszor midenféle tekervényes utakon és diskurzusok alapján azt a látszatot veszik magukra, mintha direkt forrásból származnának, pedig sokszor nem abból származnak. (Helyeslés jobbról.) De akármint legyen a dolog, nekem az a nézetem, hogy én az ilyen brosürökre sokat nem adok és jelentőséget azoknak nem tulajdonítok; a kinek kedve tartja, ám tegye, hiszen a sajtószabadság u
