Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-431

184 481. ortzágos Ölés 1899. márcziug 22-éit, szerdán. tot el is költötték a régi kormányok, de ez informatív szolgálatunk époly kevés nyoma volt, mint hatása az európai sajtóban.* Ez annyit tesz, hogy az előző kormányok megszavaztatták az összeget, de másra költötték el, mert e czélnál semmiféle rendeltetését be nem töltötte. Méltóztassék még ezt is meghallgatni. Azt mondja itt ez a röpirat, hogy 1894. végén, mikor a Bánffy - kormány átvette az ügyek vezetését, ilyenforma volt a nemzeti kérdést illetőleg a helyzet képe (olvassa): »Egyik része öntudatos akezió minden vonalon, és a legerősebb szolidaritás.« — Ez vonatkozik a románokra. — »A másik részén a helyzet teljes félreismerése, tervtelenség, kapkodás és az aggodalmasjelenségek gőgös lenézése, vagy fejvesztett rérotildözés.« Ez volt a Bánffy-korinány előtt a magyar kormánypolitika. Talán nem felesleges, ha a volt Wekerle kabinet, ha a volt Szapáry-kabinet és a volt Tisza-kabinet tagjai szíveskednének tudomásul venni, hogy az a dolog reájuk vonatkozik és meg vannak vádolva a Bánffyröpirat által azzal, hogy ők kormányzásuk ideje alatt a nemzetiségi kérdésben a magyar állam érdekeit nemcsak nem is táplálták, hanem a legelitélendőbb módon súlyosan elhanyagolták. Most rátérek ezen kérdések politikai jelentőségére. Itt tárgyalja Bánffy azt, hogyan buktatta ő meg Kálnoky grófot. Én nem tudom, mióta vált divattá az, hogy ilyen nagy állami kérdésekben egy megbukott miniszter ilyen leleplezésekkel álljon elő. Nem is tartozik rám. Az azonban igenis rám tartozik, hogy ma már Bánffy azt hiresztelteti, s pedig hivatalos akták alapján, hogy Kálnoky tulajdonképen nem az Agliadi kérdés n iatt bukott meg, csak annak idején czélszertí volt ezt hirdetid, mert akkor az hatott a kedélyekre: hanem tulajdonképen a nemzetiségi kérdés miatt bukott el, mert volt egy közös külügyminiszter, ki elég vakmerő volt arra, hogy Magyarország állami, nemzetiségi, faji érdekei ellenére dolgozzon, azért, hogy Romániát a hármas szövetséghez csatolhassa. Ebből az egész Kálnoky dologból a mint én erről elég jól informálva vagyok, egy árva betű sem igaz. Nem igaz, hogy Kálnokyt Bánffy buktatta volna meg. Erről most nem szándékozom beszélni, csak annyit mondok, emlékezzék mindenki a Felség kéziratára, melyet Kálnoky annak idején kapott s mely kizárólag ő tőle tette függővé, akar-e tovább maradni miniszter, vagy sem. Hanem mikor egy volt miniszterelnök megbízásából, Vagy az ő informácziói alapján megvádolnak egy volt közös külügyminisztert azzal, hogy ő a magyar állameszme érdekei ellen és a magyar nemcet ellen folytat külügyi politikát, akkor talán szükséges tudnunk, hogy kitől, hol. mikor kapunk mi az irányban megnyugtató felvilágosítást, hogy ez történhetett-e, vagy nem? Ebben a röpiratban el van mondva a magyar nemzetiségi kérdésben elért kulmináczió is: Jeszenszky Sándor miniszteri tanácsos kitüntetése. El van mondva mint góczpontja, vagy elukrubácziója annak a nagy nemzetiségi akcziőnak, melyet a Bánffy-korszak elért, s a melyben kicsúcsosodott az a rendkívül nagy horderejű eredmény, melyet ő a nemzetiségi politika terén elért. Én nem tudom, hogy a magyar eszmének szolgálatában ez a kitüntetés mennyire birt értékkel, C3ak arra emlékszem, hogy mikor ebben a házban ez a dolog interpelláczió tárgyává tétetett, akkor annak a kitüntetésnek egészen más magyarázatot adtak, mint a mi ebben a röpiratban most szerepel. De foglalkozik ez a röpirat a legapróbb minucziozitással és felsorolja mindazokat az intézkedéseket, a melyeket a magyar kormány négy esztendő alatt a nemzetiségi [izelmekkel szemben tett. És ez az, a mire nekem okvetlenül rá kellett utalnom. Ilyen hóborttal találkozunk ebben a röpiratban, nem akarom szó szerint felolvasni, hogy önöket ne untassam, mikor azt mondja, hogy báró Bánffynak az érdeme, hogy a volt román kormány megbuktatásával Sturdza került miniszterelnökségre, még pedig a legfurcsább, a világon sohasem hallott és luminozus észjárással : azért, mert azt mondja, hogy a memorandum-pör hősei a Sturdza hivei voltak. A román ligának emberei Sturdza hivei voltak! Hogy tehát a román liga által Magyarország ellen folytatott üzelmeket meg lehessen gyógyítani, báró Bánffy arra törekedett G-oluchowskival, hogy Sturdza legyen a miniszterelnök. Hogy ilyet valaha valaki komolyan elfogadhasson egy volt miniszterelnöknek a védelmében, hogy egy külföldi államban arra dolgozzék egy miniszterelnök, hogy az legyen a miniszterelnök, a ki az egész propagandát ellenünk szervezte, az inkább a beszámíthatatlanság bizonyos jeleit mutatja. Bármiként álljon is a dolog, én azért szólaltam fel, mert azt nem szabad megtűrnünk, hogy ilyen nagy állami érdekeket érintő kérdésekben bárki is ilyen brosürökkel az államtitkokat Európa piaczára vigye. Ennek a röpiratnak, nem mondom, hogy ez a czélja, de ez lesz az eredménye, hogy tudniillik ha igazak ezek az intézkedések, a melyek ebben a röpiratban foglaltatnak, akkor nyilvánvaló, hogy dobbal akar verebet fogni és figyelmeztetni az összes nemzetiségeket arra, hogy ime, most már tudjátok meg, hogy a magyar állam a ti üzelmeitekkel szemben milyen eszközökkel dolgozik, tehát tudjátok meg, hogy mikép kell magatokat vé-