Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-424

424. országos ülés 1899. márczius 13»án, hétfőn. 13 nyék megélhetését támadja meg az adóknak komplexuma és komplikácziója. Mert igaz az, a mit XIII. Leo pápa mond a kormányzókhoz intézett egyik köriratában, hogy: az adózás jogos és köteles, a mennyiben a közterhekhez való arányos hozzájárulás, de olyan adópolitika, a mely a szegény ember megélhetését támadja meg, ellenkezik a tízparancsolattal, mert meg vagyon írva: Ne lopj! A munkásvédelemnek nálunk csak úgyszólván rudimentumai vannak meg, és az is a mi létezik, nincsen az életben keresztűlvive. Tudom, hogy vannak felfogások és vállalkozók, a kik úgy gondolkoznak, hogy az a nagyipari fellendüléshez szükséges, hogy a munkás csak munkaeszköz legyen, Ez azonban gyökeres tévedés, mert soha és sehol nagyipari fellendülés nem következett be, a hol nem gondoskodtak arról is, hogy szellemileg, testileg, erkölcsileg ép és egészséges munkásosztály legyen, a mi pedig munkásvédelmi politika nélkül nem lehetséges. A munkásoknak helyzetét még megsúlyosbította az is, hogy csaknem lehetetlenné tette reájuk nézve még a jogos önvédelmet is az, hogy az egyesületi és gyülekezeti jogok törvényes szabályozása helyett azok elkonfiskált attak. A leglényegesebb és legszükségegebb társadalmi reformnak tartom, hogy vegyük fel az egész vonalon a harczot azon visszaéllések ellen, a melyek népünk egy részét kikergetik az országból a kivándorlás útján, a másik részét belekergetik a szocziális propaganda karjaiba. Ezek a visszaélések, azt lehet mondani, behálózták a népnek egész közgazdasági életét. Az ember nem tudja, hol kezdje? Már nem sporadieze, hanem immár intézményszeríívé emelkedett, hogy egyik évben a másik után, hol az ország egyik sarkán, hol a másik sarkán, néha egyszerre több helyen a szegény ember takarékpénztári betétjei eltűnnek, eltűnnek az árvapénzzel. Beszéljek az élelmi szerek hamisításáról, a hamis mértékekről arról, hogy a portékát más név és jelzés alatt árulják drága pénzen, mint a mi a valódi neve és értéke, nyílt és leplezett uzsora mindenféle neméről és a tisztességtelen üzletekről? Szívesen elismerem, mert igazságtalanság volna tagadni, hogy már az előző kormány ezen a téren kezdeményező lépéseket tett, és különösen határozottsággal és bátorsággal lépett fel ezen a téren a t. földmívelésügyi miniszter úr. Elismerem azt is, hogy ezen a téren úgyszólván egy hidrával állunk szemben és ezt tapasztalhatta a t. földmívelésügyi miniszter úr is; mert vannak, a kik minden szót, minden kezdeményezést, minden propozicziót ezen a téren megtámadnak a liberalizmus és a demokráczia nevében, azok, a kik közgazdasági szabadelvüség alatt a fosztogatás szabadságát, azok, a kik demokráczia alatt azt értik, hogy ilyen visszaélésekből meggazdagodott parvenüt, és csupán csak azért, mert meggazdagodott, megilleti a nemesség, vagy a báróság, de a nemzet csatáiban szerzett nemességet lenézik, a nemzeti hagyományon alapuló arisztokrácziát gyűlölik, lenézik és gyűlölik az egyszerű embert, a munkást, a parasztot, lenézik még azt az újságírót is, a ki saját zsoldjukban dolgozik, mert mindezt csak üzleti objektumnak tekintik, mert nem ismernek más felsőbbséget, más kultuszt, más ideált, mint a pénzt és nem törekszenek egyébre, mint a minden osztályuralom közt a legodiózusabb pénzuralomra. Nem a zsidót kell üldözni, hanem igenis üldözni kell felekezeti különbség nélkül ezen visszaéléseket. Üldözni kell, hogyha a törvénybe ütköznek, de nem csak akkor, hanem akkor is, ha a paragrafusok között bujkálnak és a bizonyítékok hiányából élnek. És hogyha a törvények által adott eszközök nem elegendők, akkor legiszlativ úton kell, proczedálni és érvényesíteni kell az egész vonalon azt az elvet, a mely törvényeikben úgy is megvan, és a melyet, judikaturánk alkalmazni kezd, hogy semmiféle olyan üzleti nyereség bírói úton nem érvényesíthető, a mely a jó erkölcsökkel és tisztességgel ellenkező üzletből ered, legyen evvel ellenkező akár az üzlet maga, akár kiviteli módja. Trtdoin, t. ház, hogy még mindig hallatszanak hangok, hogy nem a jogban, igazságnak és tisztességben, hanem a visszaélések fentartásában van az igazi, a valódi nemzeti politika. Én tisztelek minden meggyőződést, mely hazafias érzelemből fakad, akkor is, ha nem értek vele egyet; de nekem az a meggyőződésem, hogy az a felfogás téves, hogy azt a nagy czélt, melyet a t. miniszterelnök úr maga elé tűzött és a melyet mindnyájan szivünkön hordunk : a nemzeti állam konszolidáczióját, nem fogjuk elérni, hogyha azon visszaélések ellen a háborút meg nem indítjuk; mert akkor nem fogjuk fentarthatni a magyar hazát és a hazának magyar népét. A költségvetést elfogadom. Rakovszky István jegyző: Gróf Benyovszky Sándor! (Felkiáltások balfelöl: Szünetet kérünk.) Elnök: Várjuk meg gróf Benyovszky Sándor képviselő űr felszólalását, majd aztán lesz szünet. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Benyovszky Sándor: T. képviselőház! Az előttünk fekvő féimiliárdos költségvetés engem méltán aggodalommal tölt el; mert erős meggyőződésem, hogy ezt a roppant költségvetést adófizetőink huzamos ideig nem bírják el. Ne felejtsük el, t. ház, hogy ezen költségvetésen kivül van még egy másik költségvetés is, a mely költségvetés pedig szintén súlyosan terheli az adófizetők vállait: a községek és vá-