Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-424

14 424. országos ülés 1899. m&rczin« 18-án, hétfon. rosok költségvetése. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen tudjuk, hogy vannak városok, községek, melyeknek pótadója a 100 százalékot is meghaladja. Van akárhány község, a melynek pótadója 70—80 százalék közt, de talán a legtöbbé 50—60 százalék közt variál. E második költségvetésen kiytíi, sajnos, még számos súlyos adó is terheli a nép vállait. Itt van az útadó, itt van a megyei adó, a katonai beszálláaolási adó, a betegápolási adó, a terhes egyházi és iskolai adó; hát még az életet annyira megdrágító fogyasztási adó! (Úgy van! a szélső haloldalon.) Ha mi mindezeket az adóösszegeket összeszámítjuk, akkor a tulajdonképeni szükséglet nem 500 millió forinttal, hanem túlzás nélkül mondhatom, körülbelül 700 millió forinttal terheli az adózó népet. Már most végjük számba, hogy mennyi ennek [az országnak a népessége. Körülbelül kitesz 18 milliót. Már most oszszuk el ezen óriási adóösszeget fejenként, és azt fogjuk látni, hogy minden fejre, beleértve a munkaképteleneket, a keresetképteleneket;, az aggastyánokat és csecsemőket, majdnem 40 forint adóteher esik. Ez olyan irtózatos teher, a mely alatt a szegény adófizetőknek össze kell roskadniok. (Igaz! Úgy van! a széls'é haloldalon.) Ezt, t. ház, nem én mondom, nem én állítom, hanem sajnos, ezt az elvitázhatatlan tények igazolják. Hiszen vegyük, hogy hová jutott a középbirtokos osztály máris? És pedig ne felejtsük el, hogy ez az osztály volt Magyarországon annak előtte az államfentartó osztály. Ez az osztály most körülbelül eltűnt, elpusztult, eladósodott és helyébe lépett a tulajdonképeni hivatalnoki osztály. Tehát erről az osztályról már jóformán beszélni sem lehet ma. A mi a néhány nagybirtokost illeti, azok nem sokan vannak, azokról nem szólok. De különben ezeket is megviselték a roppant adóterhek, különösen jövedelmük csökkentése által, üe szólok a legszámosabb néposztályról, a közbirtokosokról. Hogy ez az osztály mennyire pusztul, azt tényekkel fogom igazolni. Látjuk, hogy e hajdan jómódban élő osztály nagy része kénytelen kivándorolni. A kivándorlás az országban rohamosan terjed. Azelőtt csak az ország sterilis vidékéről vándoroltak ki a szegény tótok, de most már a kivándorlás az ország szivében fekvő Pestmegyéből is történik. Vannak községek e megyében, honnét tömegesen vándorolnak ki. Az Alföldről és a Balaton mellől is számos kivándorlás történik. A székelyek is kivándorol uak, de ezt nem lehet csodálni, meit ott sííríí a népesség. De hogy az egykor gazdag Alföldről kivándorol a nép, ez bizonyítéka a súlyos anyagi helyzetnek. Mert az, kinek csak tűrhetően jól megy a dolga, magát e lépésre el nem határozza. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Igazolja a kisbirtokos osztály súlyos annyagi helyzetét a mindinkább terjedő szocziálizmus. Igaz, hogy az idén a szocziálismus csillapodófélben van, de ne áltassuk magunkat azzal, hogy megszűnt; nem szűnt az meg, csak alszik. A szocziálizmus alapoka a nyomorúság, mert a jómódban élő, vagyonos ember nem lesz szocziálista. Sokan azt mondják, hogy a szocziálizmust^ az izgatók idézik elő. De kérdem, szocziálista lesz-e az a vagyonosabb ember, a kihez szocziálista izgató jön és felszólítja, hogy legyen híve a szoeziálizmusnak? Az bizony nem lesz híve, hanem csak a szegény ember lesz szocziálista. De nézzünk csak kissé széjjel az országban és tegyünk összehasonlítást, hogy minő terhek nyomták a földet azelőtt és manapság. Erről meggyőződést szerezhetünk, ha betekintünk a telekkönyvbe. Nemcsak a jelzálogos terhek szaporodnak óriási mértékben, hanem sajnos, a takarékpénztárak váltó-tárczája is. Ha statisztikai adatokkal bírnánk, megdöbbennénk az eredmény előtt. Előadtam röviden a nagy-, közép- és kisbirtokos helyzetét, de nem szóltam még eddig az iparos helyzetéről. Talán jobb ennek a helyzete ? Azt hiszem, túlzás nélkül mondhatom, hogy az ő helyzetük talán még rosgzabb. Hiszen ezelőtt Magyarországon a kisiparosnak nagyon jól ment a dolga, ma pedig ez az osztály egészen a tönk széléhez jutott. Ennek főoka a vámnélkül beözönlő, gyárilag előállított, hitvány osztrák ipartermékek; ezekkel a mi szegény, szolidan dolgozó iparosaink nem versenyezhetnek, ezekkel a rossz, selejtes osztrák iparczikkekkel a versenyt kibírni nem képesek. Ezek a mi kisiparosaink oly súlyos helyzetben vannak, hogy nagyon sokan közülök és olyanok, kik ezelőtt nagy anyagi jólétnek örvendtek, ma napszámba menni kénytelenek, mert üzletük nem jövedelmez semmit. T. képviselőtársaim bizonyára mindnyájan tudni fogják, mennyien özönlenek be a vidékről azelőtt jó módban volt iparosok s a fővárosban keresnek maguknak munkát és megélhetést, mivel odahaza megélni nem tudnak. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon) Ez elvitázhatatlan szomorú tény és valóság. Ezeken a bajokon nekünk mindnyájunknak pártkülönbség nélkül kötelességünk segíteni. Ne felejtsük el, hogy mi mindnyájan, tartozzunk bármely párthoz, azért vagyunk itt, hogy elsősorban a nép helyzetén javítsunk. De már mostan annyira szegény lett jobb sorsra méltó népünk, hogy ezen helyzetén segíteni rendkívül nehéz, de még nem lehetetlen. Most az a kérdés merül fel, mikép segítsünk rajta. Sokan előhozzák, hogy lehet rajta segíteni a kilátásba helyezett adóreform által is. Egy, vagy két évtized előtt lehetett volna rajta ezzel segíteni, de már most