Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-424

10 424. országos ülés 1899. inärczius 13-án, hétfőn. állami mindenhatóság, mely nálunk tényleg létezik, a maga odiózus formájában meg fog szíínni bénítóiag hatni mindazon mozgalmakra, a melyeknek kiindulási pontja ma nem az állami akarat, és meg fog szűnni azon befolyás és nyomás is, a mely csirájában megfojtott eddig minden oly törekvést, a mely esetleg nem volt összeegyeztethető az állami hatalmat kezelök nézetével és véleményével. (Élénk helyeslés balfelöl) Én, t. ház, ezen "alkalommal az előttünk fekvő állami költségvetés pénzügyi oldalával nem szándékozom foglalkozni; átengedem ezt azoknak, a kik e téren nálamnál több hivatottsággal, és több gyakorlattal bírnak. A mennyiben azonban a jelenlegi költségvetés kelte nem a jog, törvény és igazság korából való, és a mennyiben a jelenlegi kormány a volt kormányétól bizonyos mértékben eltérő programmpontokat sorolt fel, és nagyoib szabású konczepcziókat igért, nem tudom, vájjon azon kép, a melyet a miniszterelnök úr oly ragyogó, oly Bzép, oly fénylő színekben ecsetelt előttünk, beleilleszthető e ezen költségvetés keretébe: tisztelettel kérdem tehát, hogy azon reformokat, a melyeket a miniszterelnök úr igért, legalább részben még ezen köliségvetés keretétien óhajtja-e megvalósítani? (Helyeslés a baloldalon.) Végűi még egyet. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A megváltozott politikai viszonyokból kifolyólag, daczára annak, hogy bennünket elvi különbség választ el a t. kormánytól; daczára annak, hogy az ebenzék s/ámban való CBÖkkenése következtében az ellenzéki kritika jogát és kötelességét sokkal szigorúbban, sokkal szorgalmasabban, sokkal intenzivebben akarjuk gyakorolni, mint eddig; daczára ennek, mondom, t. képviselőház, valamint akkor, a mikor sem jog, sem törvény, sem igazság nem uralkodott ebben a házban, a rombadőlt alkotmányos élet feltámasztása érdekében oly eszközök és oíy fegyverek használatától sem riadt vissza e párt, a melyekkel való küzdést ceak a legvégső szükség indokolhatja, épúgy mindaddig, míg jog, törvényes igazság fog uralkodni ebben a hazában, mi mindig tisztelettel leszünk az ellenfél elvi meggyőződései iránt, mindenkor loyális fegyverekkel fogunk küzdeni, és bár gyarapodjék a kormánynak pártja és csökkenjen is a mi pártunk az összemért elvek ragyogó fegyvereinek tüzében, mi nem fogunk megszűnni a kormányt segíteni a tiszta parlamentarizmus és az előttünk félveféltett alkotmányos élet fentartásában. Mert, t. ház, minden törvényben gyökerező intézmény csak annyiban bir előttünk értékkel, a mennyiben az alkotmányunk márványtalapzatán nyugszik. (Éljenzés balfeUl.) Most pedig, t. ház, pártom nevében és megbízásából kijelentem, hogy a mennyiben az eddig itt dívott felfogás szerint a költségvetésnek megszavazása politikai bizalmat involvál, és a mennyiben politikai bizalommal a t. kormány irányában az általam kifejtett elvek alapján mi nem viseltethetünk, a költségvetést általában a részletes tárgyalás alapjául sem fogadjuk el. (Élénk helyeslés balMöl.) Lakatos Miklós jegyző: Asbóth János! ÁsbÓth János: A történelem logikája nyilvánul abban, hogy a kiegyezésnek súlyos válságában oly férfiú jutott az ügyek vezetésére, a ki Deák Ferencz békülékeny, bölcs, mérsékelt politikai hagyományainak örököse. A legközelebbi jövőben, de azt hiszem, hogy a legközelebbi években a politikai helyzetet a kiegyezési kérdések fogják dominálni; hogyha azon súlyos válságnak, a mely az alkotmány alapjait érintette, az lesz a következménye, hogy a ház asztalán levő kiegyezési javaslatok sorsa immár biztosítva van, akkor az mindenesetre örvendetes eredmény. Hiszem és remélem, hogy a monarchia súlyos betegségében Magyarországból kiindult gyógyulási proczesszus érvényesülni fog Ausztriában is, és akkor ezen kiegyezési javaslatok a Reichsrathnak döntése elé is fognak kerülni, mert hiszen az ottani 14. § al csak interim létesülhet és a végső döntés mégis csak a Reichsrathra vár. De már egy esztendőn belül jelentkezni fog a quótü kérdése is és optimizmus nélkül — a mennyire én magamat legdäbb tájékozni tudom, — nem lehet teljes biztonsággal számítani arra, hogy a kiegyezési javaslatok is minden változás nélkül fognak a Reichsrathban keresztűlmenni. De miután a jelenlegi rendezés csak 1903-ig van kontemplálva, fel fog merülni aránylag rövid időalatt újabb tárgyalásoknak szüksége. Mert hiszen felette óhajtandó és kívánatos, hogy mielőtt a külfölddel kötött szerződések lejárnak és megujítandók, önmagunk tisztába jöjjünk avval és tisztába hozva állítsuk a külföld elé azt, hogy vájjon a külföld egy nagy monarchia területével, vagy pedig csak két középállammal fog szerződni, mert ha eziránt bizonytalanság áll fenn, akkor feltételezhető és el kell készülve lenni arra, hogy a külföld ezt a bizonytalanságot súlyosan fogja eszkomptálni, és hogy nem lesz oly súlylyal latba vethető a mi érdekünk sem, mintha e kérdés tisztázva volna. Mindezen nehézségekben és problémákban, t. ház, én azt hiszem, hogy a konzervatív elemeknek — és természetesen nem pártállásra vonatkoztatom ezt a kifejezést, mert tudom, hogy ilyen párt nem létezik, sőt, hogy az arra irányult törekvések meghiúsultak, de értem az érzület dolgára és azt hiszem, hogy senkisem tagadhatja, a ki az országot ismeri, hogy konzervatív érzelmű elemek és férfiak vannak nagy számmal; magam is min-