Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-424

424. orsiáges «<« 1899. märczlns 18-án, Hétf&H. ! mely ezen t. ház kívánságaival áll szemben és szüksége van rá ezen t. háznak, mely a közvéleménynek sürgető szavával áll szemben. Szükségünk van erre a szigorú önmérsékletre azért, mert ha a helyzetet epigrammszerűen akarom kifejezni, ezt abban a formulában tehetem, hogy jövedelmeinknek nagyobb méretekben való emelkedése oly korszakba esik, mely mögöttünk jóformán lezárult; ellenben némely kiadásaink tetemes és elkerülhetetlen emelkedésének korszaka még csak ezután fog megnyílni. Jövedelmeink három főcsoportjánál látjuk a következőket. Az üzemeknél az államvasutak példájából megítélhetjük, hogy rohamos emelkedések egyideig nem várhatók. A fogyasztási adójövedeímeket intenzív és okszerű fejlesztéssel emelhetjük ugyan némileg; de itt inkább arra kell törekedni, és erre törekszik, még pedig a legnagyobb elismerésre méltó konzequencziával az egyesek és a testületek érdekeinek gondos kímélésével a pénzügyminiszter, hogy némely tarthatatlan állapotok megszűnjenek, és hogy a közönség mindenféle zaklatásoktól felmentessék. Ezen a téren a legnagyobb eredmény, a mit a közel jövőben várhatunk, a kiegyezési javaslatokban van lerakva. A harmadik csoportnál végül, mely az egyenes adókra vonatkozik, a jövő tudvalevően igen nagy reformot tartogat számunkra, melynek vezető gondolata azonban szintén nem lehet a jövedelmeknek feleaigázása, csakis azoknak aránylagos megosztása. Vezető gondolata nem lehet más, mint az a szoeziális kiegyenlítés és igazság, melyről korunkban el lehet mondani, hogy : regnorum fundamentum est. (Helyeslés.) A kiadásoknál ellenben számolnunk kell először is az állami organizmus fejlődésével, melynek útját kijelölte az a momentuózis beszéd, melylyel a kormányelnök úr ebben a házban székét elfoglalta, Ennek a beszédnek egyik legfontosabb része vonatkozik a közigazgatási reformra, melyet, a pénzügyi bizottság is évek óta minden egyes jelentésében sürgetett. Hogy azonban ez a reform, mely minden egyéb reformnak, pénzügyi természetűeknek is, az adóreformnak is az előfeltétele, milyen hatással lesz a költségvetésre, azt körülbelül kiszámíthatjuk, ha előzetesen kiszámítjuk azoknak a parcziális reformoknak a költségvetési effektusát, a melyeknek nyomával a jelen költségvetésben találkozunk. Nem kevesebb áldozatokat igényelnek majd azok a reformok, melyeket a kormányelnök úr az agrárpolitika követelményeiként hangoztatott, és a melyeknek elutasithatatían volta tekintetében a közvélemény szintén teljesen egyetért, mivel nemcsak gazdasági, hanem társadalmi jelenségek is nap-nap után irányítják reájuk figyelmünket. De mindezeknek elviselésére szükséges egy jól I átgondolt és nagy eszközökkel nagy ezé!okra törekvő iparpolitika, a mely később kétségkívül a kincstárnak dúsan fog gyümölcsözni, de amely kezdetben, sb't az évek során át leginkább a kiadásoknak emelkedésében fog jelentkezni. A munkának és az átalakulásnak egy nagy korszaka előtt állunk tehát, t. ház, mely meg fog kezdődni, mihelyt a jelen költségvetés megszavaztatik, és azok a többnyire pénzügyi természetű javaslatok el lesznek intézve, melyek a kiegyezést alkotják. Ennél a munkánál pénzügyi tebintetben lesz szükség arra a kölcsönös megértésre és fegyelmezettségre, melyet a kormányelnök úr abban a programmbeszédben hangoztatott, mely a házban és az országban oly örömteljes viszhangot és annyi hazafias reményt keltett. A jövő éveknek költségvetése ezeknél fogva változni fog ; változni fog számokban és méretekben. De a mi nem fog változni és a mi, hogy változatlanul megmaradjon, a fölött őrködnie ennek a háznak és a háztól a költségvetés előkészítésére kiküldött bizottságnak a feladata, ez az a szellem, mely ezen a költségvetésen végigvonul. Ne változzék — és nem szabad változnia a következetességnek és az előrelátásnak, mindazoknak a financziális eiényeknek a szelleme, a melyet egy elfogadott szóval pénzügyi realitásnak nevezünk. Nem szabad változnia ennek a szellemnek, mely a pénzügyminiszter úr által előterjesztett minden eddigi költségvetésben nyilvánult, de talán egyikben sem oly szembetűnően, mint az 1899. évi előirányzatban, melyre nézve a pénzügyi bizottság megbízásából kérem a t. házat, hogy azt a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Rakovszky István jegyzői Gróf Zichy János ! Gr. Zichy János: T. képviselőház! A folyó évi állami költségvetések tárgyalása egészen más viszonyok közt találja a törvényhozást, mint a minők azon viszonyok voltak, midőn ezen költségvetés itt elsőízben letétetett a ház asztalára. Ma az ellenzék magát egy még nagyobb, számban tetemesebb kormánypárttal találja szemben, a mely azonban — akarom hinni, — megváltozott és pedig azon rendszer tekintetében, a melyre támaszkodott, de elsősorban megváltozott azon kormányzati szellem tekintetében, a mely a miniszterelnök úrnak beszéde óta jogot, törvényt és igazságot jelent. Mi a jelenlegi miniszterelnök úr személyének a legnagyobb fokú bizalmat előlegeztük és akarjuk előlegezni azon beszéd alapján, a melyben kimondta, hogy ő nemzetiségi különbségre való tekintet nélkül, felekezeti különbségre való tekintet nélkül, és társadalmi osztálykülönbségre való tekintet nélkül egyenlő mértékkel akar mérni mindenkinek.