Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-424

g 421. orsE&goe iléfe 1898. márezins 18-án, kéttta. Daczára ennek azonban, t. ház, mégis szükséges, hogy tartózkodó álláspontot foglaljon el pártunk még a kormányzati szellemre való tekintettel is, még pedig azért, mert a kormánynak tagjai között vannak olyanok is, a kik még abból az időből valók, a midőn a törvény, jog és igazság csillagai még nem ragyogták és nem járták be a politikai égboltozatot, és mert a kormánypártnak nagy része azokból áll, a kik, akarom hinni, meggyőződésük egész erejével annak idején azt a kormányelnököt is támogatták, a ki — mérsékelten akarom magamat kifejezni, — az egyenlő mértékkel való mérés fogalmával teljesen tisztában nem volt. (Igaz! Ügy van! balfelöl.) Én sohasem voltam agresszív, most sem akarok az lenni, és a jövőben is igyekszem magamat minden agresszivitástól távol tartani, de tényeket kell konstatálnom, melyek elől az örömmámor pillanatában sem szabad kitérni, eltekintve attól a meggyőződésemtől, hogy a politikában a gyönyörnek magát állandóan és teljesen átengedni nem szabad senkinek. Mi, t. képviselőház, teljesen tisztában vagyunk a kormány intenczióival, ezeknek jóhiszeműségét nem szabad kétségbe vonni senkinek. A mi a kiegyezési kérdéseket illeti, melyekről a miniszterelnök úr prograinmbeszédében nyilatkozott, azokat bővebben fejtegetni most nem akarom, csak azon reményemnek adok kifejezést, hogy valamint sikerült a pártnak a pártközi konferencziák alkalmával és az ott folytatott tárgyalások alapján a kormánynyal ezen kérdéseket illetőleg a 67-iki törvény szellemében és intézkedései szerint megegyezni, épúgy sikerülni fog a jövőben is pártunknak legalább ezen kérdéseket illetőleg a kormánynyal mindig egy és ugyanazt az álláspontot elfoglalni. Az a beszéd, melyet a t. miniszterelnök úr mondott, sok tekintetben megnyugtatott bennünket, mert tagadhatatlanul közeledést jelent a mi programmunkhoz, a mennyiben vannak benne oly momentumok, melyeket mi is program műnk szerint megvalósítandóknak tartunk. T. ház ! A miniszterelnök úr programmbeszédében a kormánynak földmívelésügyi politikájával foglalkozva, elsősorban azt mondja, hogy hazánk földmívelő népének érdekeit és a földbirtokos osztály érdekeit akarja elsősorban védelmezni és istápolni, mert az ő nézete szerint a földbirtokos, a földmívelő osztály képezi a nemzet testének gerinezét. Egyúttal hozzáteszi, hogy úgy kell intézni a dolgokat, miszerint mindig az a birtokos legyen tanácsadója a földmívelő népnek, a mely birtokos azon földmívelő nép körében él és tartózkodik. Én ezt a patriarchális és konzervatív elvet teljesen magamévá teszem és azt hiszem, hogy ezen vezérelv kell, hogy főmotívuma legyen minden mérsékeltebb irányú kormány földmívelésügyi programmjának, (Helyeslés balfelöl.) annyival is inkább, mert ebben egyúttal orvosszer is foglaltatik az agrárszoezializmus bajainak orvoslására, melylyel a múlt évben nagy és nehéz harczokat kellett megvívni. Konstatálom tehát, hogy mi kimondottuk programmunkban ugyanezt, a mit a t. miniszterelnök úr szükségesnek tartott a kormány bemutatása alkalmával hangsúlyozni. De ő tovább is ment, és kijelentette ismét ugyanazt, a mit mi is programmunkba felvettünk, azt tudniillik, hogy a kis gazdák érdekeit államilag támogatott szövetkezetek útján kell gyámolítani. Ezt az eszmét ugyan már a Bánffy-kormány is magáévá tette, de az új miniszterelnök úr szükségesnek tartotta ezt még nagyobb nyomatékkal hangsúlyozni, még intenzivebben felkarolni és megígérte programmunk azon részének megvalósítását is, hogy a kisbirtokos-osztály hitelviszonyainak rendezését határozottan szorgalmazni akarja. (Helyeslés balfelöl.) De bizonyos aggodalommal tölt el engem egy momentum és ez az, hogy a miniszterelnök úr egy szóval sem emlékezett meg a kisiparról. A t. miniszterelnök úr az iparnak tág alapon való nagyszabású fejlesztését helyezi kilátásba, de nem említette meg a kisiparnak nyújtandó védelmet, mely kisipar épen azon nagy versenynél fogva, melynek hullámai közé úgyszólván a viszonyok és körülmények által bele van sodorva, talán ép annyi védelemre tarthat, igényt, mint akár a kisbirtokos osztály maga. (Helyeslés bdfelől.) A munkás kérdésről, valamint az azzal kapcsolatos szocziális kérdésről sem emlékezett meg a miniszterelnök úr, pedig én azt hiszem, hogy ezek is nagy fontosságú, vitális kérdések, melyek mindenütt a napirenden feküsznek, és melyek elől épen nekünk elzárkozódni nem szabad különösen azért, mert a nyugatról jövő szocziális bajokon okulva, államunk keletibb fekvéséből azt az előnyt vonhatnánk ki magunknak, hogy bizonyos preventív intézkedések által megelőzhetjük azokat a szocziális bajokat, gyógyíthatjuk azokat a társadalmi betegségeket, a melyeknek oka a társadalmi egyenetlenségben keresendő, és a melyeknek végeredménye mindig a nyomor. A sok ragyogó, fénylő és nagyszabású konczepcziók között nem lett volna szabad megfeledkezni a kormánynak a szegénytigy rendezéséről sem, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) arról az ügyről, a mely legnagyobb mérvben el van hanyagolva hazánkban, és a mely úgyszólván szégyenfoltját képezi közigazgatásunknak. Nem szabad a kormánynak továbbá az emberbaráti intézetek létesítését és szaporítását majd-