Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-424

6 424. országos ülés 1899. niirezius 13>4n, hétfőn. csönnek szüksége fel ne merüljön. A többi tárezáknak kölcsönei minden egyes tárcza költségvetésénél vannak részletezve, idővel azonban ezekre nézve is elérkezik a ház intézkedésének lehetősége és alkalma. Egyet mindenesetre máris elértünk, és ez az, hogy újabb ilyen külön adósságoknak felvétele meglehetősen meg van nehezítve. És minden ilyen adósságnak sokféle barrikádon kell átugornia, mielőtt csak e t. háznak szine elé is kerülhetne. Sürgette a bizottság ezenkívül az úgynevezett alapszertí kezelésnek megszorítását. Bár a kérdéses alapok általánosan helyesnek, üdvösnek, kívánatosnak és törvényesnek elismert czélokat szolgálnak, még sem kívánatos, hogy a költségvetési exterritorialitás előjogait élvezzék. A bizottság egyebek közt a belügyi költségvetésnél úgy intézkedett, hogy az 1898 : XXI. törvényczikk alapján létesítendő országos betegápolási alap bevételei és kiadásai a tárcza költségvetésének megfelelő helyén részletezve beállíttassanak és részletezve bocsáttassanak a ház megszavazása alá. Ettől a szemponttól vezéreltetve, határozta el továbbá a bizottság, hogy a párisi kiállítás költségei, melyek a pénztári készletekből fedeztettek, ne úgy, mint eddig, elkülönítve vezettessenek, hanem hogy a költségvetési törvényben külön szakaszban, a fedezetnek megemlítésével beállíitassanak. Az áttekinthetőségnek ezen czélját szolgálja nagy mértékben az állami számvitelről szóló 1897: XX. törvénvczikk, valamint az azzal kapcsolatos részletes utasítás, melyeknek megfelelően a jelenlegi költségvetés összeállítása megtöri ént. Ezek után az 1899. évi költségvetésre áttérve, konstatálom, t. ház, hogy ez a költségvetés a legszigorúbb takarékosság alapján van összeállítva, és mindenképen megfelel a realitás követelményeinek. Gondosan számbaveszi a közigazgatási helyzetet és azt a pangást, a mely most már évek óta reánk nehezedik, és a melynek kielégítéséhez talán a kiegyezési válságnak hosszú tartama is némileg hozzájárult. Az 1899-iki budgetben már értékesítve vannak az 1898-iki évnek pénzügyi tapasztalatai. Az 1898. év államháztartási eredményei ma még véglegesen meghatározva nincsenek. Nagyban és egészben, és legalább a fejlődés irányára nézveazonban tájékoztatást nyújtanak nemcsak az évnegyedes kimutatások, a melyek ugyancsak a bruttó eredményeket tüntetik ki, hanem más adatok is, mint például az államvasuti kimutatások. Egészben véve az Í898. évnek zárószámadásai igazolni fogják, hogy jobbak az előirányzatnál, sőt ennél tetemesen jobbak, igazolni fogják, hogy jobbak az 1897-iki tény leges eredményeknél is. A részleteknek tanulmányozásából pedig tapasztalni fogjuk, hogy az egyenes adók, amelyeknek összegét 1898-ban némileg emeltük, az előirányzatnál többet eredményeztek ; ellenben a fogyasztási és italadók határozott stagnácziót mutatnak, és ha van is emelkedés az előirányzattal szemben, alig lese emelkedés az előző évnek tényleges eredményeivel szemben. Egy másik nagyjelent íségtí szimptoma az államvasutaknak bevétele. A nagy vasúti hálózatnak jövedelmi kimutatásaiban elvonulnak szemünk előtt a forgalomnak és a közgazdaságnak összes viszonyai egyenkint és összesítve. A ki tudja a magyar államvasutak forgalmi és pénzügyi adatait, az, t. ház, tudja az ország forgalmának és gazdasági helyzetének minden titkát. 1898 ra pedig a magyar államvasutak tiszta bevétele az előirányzathoz képest emelkedést semmíesetre sem fog mutatni. Mindezekből a szimptomákból kiderül, hogy aggodalomra ugyan nincs okunk, még kedvezőtlen években sem, mindaddig, míg a törvényhozás a költségvetés kereteit ki nem feszíti. Az utolsó évtizedek nemzeti munkájának, áldozatkészségének és öomegtagadásának legbecsesebb vívmánya: az államháztartási egyensúly, biztonságban van mindaddig, míg határt szabunk a túlságos expanzóinak, mert a természetes fejlődés által előidézett többköltségeknek fedezetét megtaláljuk a jövedelmeknek természetes fejlődésében, így, hogy csak egyet említsek, az 1899-iki költségvetésben, — bár alig van oly ága az állami életnek, melynél fokozódó igényeket kielégíteni nem kellett, — egészben véve a rendes kiadások mégis valamivel lassabban emelkednek, mint a rendes bevételek. A rendes kiadások szaporodása az előző évhez képest 10'6 millió forintot tesz ki, mig a rendes bevételeké 11.8 millió forintra megy. Pénztári készleteink is annyira jó karban vannak, hogy előre nem látott kiadásoknak nehézség nélkül eleget tehetünk. Elég, ha felemlítem például, hogy az államvasutak inveszticzionális czéljaira összesen a pénztári készletekből 25 millió forintot tudtunk kifizetni. Ez, t. ház, igen figyelemreméltó dolog, mert bizonyítja nem csupán rezerváinknak bő és érintetlen voltát, hanem bizonyos tekintetben függetleníti is az államkincstárt a pénzpiacz alakulásától és vezetőinek befolyásától. Nem csekély dolog az, hogy 25 millió forintot, melynek czímletekkel való fedezésére a törvényhozás felhatalmazást adott, egyszerűen készletekből fedezzünk, a czímletek értékesítésével pedig teljes lelki nyugalommal bevárjuk a jobb konjunktúrát. (Helyeslés.) Mindezek, t. ház, bizonyítják, hogy a költségvetés a legszigorúbb elveken épült fel, de azt is bizonyítják, hogy ezeknek a legszigorúbb elveknek a kérlelhetetlen alkalmazására szükségünk van. Szüksége van rá a kormánynak,