Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-424

424. orsiágoe Illés 1809, m&rczlus IS-ftit, hétfSn. ?. vend most kedvező konjunktúráknak. Végül — és ezt utolsó szempontnak egyáltalán nem tekintem — érzékeny hátránynyal van a költségvetés elhúzódása az állam azon tisztviselőire, kiknek jogos és régen várt előmenetele csak akkor történhetik meg, mikor a költségvetés végleg meg van szavazva. Ez is egyik oka annak, hogy a legszükségesebbeknek előadására fogok szorítkozni, ezzel is hozzájárulni akarván a költségvetés gyorsabb elintézéséhez. T. ház! A pénzügyi bizottság tevékenysége a költségvetés körííl — mint a bizottság jelentése is kiemeli — már évek óta nem abban áll, hogy egyes tételeket törüljön, vagy leszállítson. Ellenkezőleg, bármily bizarrnak tessék is, inkább mondhatnám, hogy feladatunkat most abban látjuk, hogy egyes tételeket emeljünk, másokat pedig a költségvetés keretébe beilleszszünk, — persze nem azzal a szándékkal, hogy az állam terheit növeljük, hanem csakis azzal a szándékkal, hogy az igazi terhekről igaz képet adjunk, oly képet, melyet a törvényhozás és a közvélemény minden pillanatban könnyen áttekinthet, ellenőrizhet és megítélhet. Mert költségvetésünk a multakkal szemben most már igen nagy haladást mutat, a mennyiben mindinkább közeledünk a normál-budget ideáljához, a melynek megvalósítása magánembernél a biztosított jobb módot jelenti, államnál pedig azt, hogy a kultúrállam szinvonalat elérte, melynek háztartásában meglepetések nem szerepelnek, a mely fix szükségleteket fix bevételekkel fedez és fedezni képes olykor is, mikor ideiglenesen egyes pontokon visszaesés, vagy előre nem látott magasabb szükséglet mutatkozik. Ez most már a mi állapotunk is. Ebből következik, hogy a költségvetésen sok változtatni valónk nincs, különösen pedig, hogy kiadásokat redukálni alig van módunkban, mivel a beállított kiadási tételek legnagyobbrészt vagy elvállalt kötelezettségeknek teljesítésére, vagy meghozott törvényeknek végrehajtására, vagy pedig az állami üzemek funkeziójának ellátására szolgálnak, a mely üzemeket súlyos zavarok és az államkincstárnak hátránya nélkül megakasztani nem lehet. Mindezeknél fogva a bizottság első feladatát most már abban látja: vizsgálni az államháztartást és a költségvetést a budgetjog, a nyilvántartás és a helyes ellenőrzés szempontjából, és abból a szempontból, hogy az államháztartás egyensúlyát az időközben megalkotott törvények mikép befolyásolják. Ebben a tekintetben az utolsó évek alatt a parlament igen nagyon buzgólkodott, és a kötelességszerű őszinteséggel kell konstatálnom, hogy nem mindig az államháztartási rend nagyobb dicsőségére buzgólkodott. Attól a nemes törekvéstől vezettetve, hogy az országot minél több közhaszuú intézménynyel ellássuk és adminisztrativ szervezetünket kiegészítsük, a ház némelykor a költségvetései kivííl egészen új költségvetéseket teremtett. Volt esztendőnk, mikor a megszavazott költségvetésen kivűl tíz törvvnyes intézkedéssel tízféle új kiadást szavaztunk meg, részben már a folyó évre, részben csak a következő esztendő terhére. Részben oly kiadásokat szavaztunk meg, melyek csak egyszer jelentkeznek, részben olyanokat, melyek a költségvetést állandóan évről-évre terhelik. Részben megszavaztunk olyanokat, melyek azonnal, a költségvetés megfelelő czímei alatt elhelyezhetők, részben pedig megszavaztunk oly kiadásokat, melyek a költségvetésen kivűl autonóm, hogy ne mondjam, nomád, hajléktalan életet éltek. Ezt a rendszert ha folytatnék, költségvetést teremtenénk a tulajdonképeni költségvetésen kivűl, államterheket, még pedig igen komoly terheket teremtenénk, a melyekről az, a ki csak a költségvetést vizsgálja, magának számot adni nem birna. Innen van, t. ház, hogy a pénzügyi bizottság tárgyalásainak súlypontja némileg átterelődik a költségvetésről ezeknek a specziális törvényeknek bírálatára. Ezért törekszünk rá, hogy minden ilyen törvénynek megalkotásakor előzetesen tisztázzuk, milyen hatással lesz az a költségvetés egészére. A pénzügyi bizottság — a mely ebben a tekintetben mindig a legbensőbb egyetértésben járt el a pénzügyminiszterrel — állást foglalt minden külön gazdálkodás ellen, bármi ezímen folytassák is azt, induljon ki akár egyes minisztériumoktól, vagy épen magának ezen t. háznak a kezdeményezéséből. A helyzet azonban e tekintetben is javult, mert míg az 1898. évi állami költségvetés körülbelül 23 millióval haladta meg az 1897-iki költségelőirányzatot, ebből a 23 millióból pedig nem kevesebb, mint 19 millió forint kiadás esett időközben megalkotott törvényeknek végrehajtására, addig az 1899-iki költségvetés csak 4Y2 millióval nagyobb az előzőnél, mely összegből igaz, hogy szintén 3"6 millió a ház által meghozott külön törvényeknek eredménye, és ennélfogva újabb birálatnak nem lehetett tárgya, sem elutasítható nem volt. Mégis, t. ház, az új alkotásoknak a tempója jóval lassúbb lett. Ugyanettől az eszmétől vezéreltetve, hangsúlyozta a bizottság múlt évi tárgyalásainak során és hangsúlyozza mostani jelentésében is annak szükségét, hogy az úgynevezett tárczaadósságokat lehetőleg kiküszöböljük. A régebben fennállott legnagyobb tárczaadósságra nézve, a mely a kereskedelmi minisztériumot terhelte, a törvényhozás az inveszticzionális kölcsönről szóló 1897: XXX. törvényczikkel megadta a módot, hogy régi, épen nem tetszetős alakjában megszüntethető legyen, és hogy új ilyen czéiá köl-