Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-388

388, országos filés 1899. január 4-én, szerdán. 3 rí ellenállásunkat megszüntessük, ez mást nem bizonyíthatna, mint azt, hogy ellenállásunk eddig nem volt őszinte, és nem eredt meggyőződésünk egész teljességéből. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A növekedő erőszak, t. ház, csakis növekedő ellenállást idézhet elő, (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Horánszky NÁndor: Helyes! Egészen helyes! Kossuth Ferencz: .. .és mi el fagyunk határozva arra, (Ralijuk! Halljuk!) hogy mindaddig, a mig a többség nem tér vissza a törvények keretei közé, (Mozgás a jobboldalon.) mi ellenállásunkat megszüntetni nem fogjuk. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem akarok tovább érvelni a felett, (Halljuk ! Halljuk!) hogy ki a hibás a mai helyzet előidézésében, a ház túlsó oldala-e, vagy mi ? (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Az érvek, t. túloldal, ebben a házban úgy sem használnak seramit. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy mennyire nem használnak, ezt az is mutatja, hogy hazafiúi aggodalmaimat is mosolyogva fogadják a túloldalon. Egész felesleges dolognak tartom tehát az érvelést. De mindamellett a t. túloldal emlékezetébe akarom hozni azt, a mit, igaz, hogy nem ebben a házban, de egy oly alkalommal mondottam el, a midőn a pártok ünnepélyesen nyilatkozni szoktak. Elmondottam ezen alkalommal, hogy miért nincs semmiképen igazolva az, hogy a túloldal megengedte, hogy a kormány az alkotmányt megtámadja és esorbát üssön nemcsak a nemzet százados jogán, de a királyi eskün is, mert akkor, midőn a magyar alkotmányon csorba üttetik, a királyi eskün is üttetik csorba. (Úgy van ! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Elmondtam, hogy mivel kerülhette volna ki a többség ezt a tényt, nem akarom ismételni azt, a mit az említett alkalommal elmondtam, (Halljuk! Halljuk!) csak azt akarom kinyilatkoztatni ismételten, hogy a többség azonnal érvényre juttathatná jogos és törvényes akaratát, hogyha a jog és a törvény keretébe vonulna vissza. (Úgyvan! Úgy van! a szélső baloldalon.)Ellenben ha a többség jogát annyira kiakarja domborítani, és annyira a végletekig vinni, hogy a túlságba vitt joggyakorlás valóságos szeszélylyé válik, akkor senkinek sem kötelessége a többség szeszélye előtt meghajolni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már pedig szeszélynek kell, hogy nevezzem, a többek között azt, hogy a többség épen azzal a férfiúval akarja akaratát érvényesíttetni, a ki magát a parlamenti vitatkozások vezetésére képtelenné tette. (Úgy van ! Úgy van! a szélső baloldalon.) A kisebbségnek támadása ezen férfiú ellen nem nevezhető époly szeszélynek, mint a többség akarata, mert a mint már KEPVH. NAPLÓ. 1896 —190 í. XX. KÖTET, elmondtam, e férfiú vallotta be azt, hogy a választásoknál pénzt kezelt, ő fokozta a végletekig a választásoknál a hivatalos visszaéléseket és hatalmaskodásokat, az ő nevében üldözik az egész országban azokat, a kik más véleményben vannak, mint a többség; ő vallotta be annak a pártnak, a melylyel alkudozott, hogy nem akarja a kúriai bíráskodást, ha előbb nem lesz megkötve a vámszövetség és nem ttír tiszta választásokat azért, hogy ne érvényesülhessen esetleg az országnak egy fontos és a törvénybe iktatott joga. (Úgy van! Úgy van! a szélsS baloldalon.) 0 tagadta meg a saját maga és több minisztertársa által adott törvényértelmezést csak azért, hogy meghajolhasson egy felsőbb akarat előtt, a helyett, hogy a királyt fölvilágosította volna arról, hogy mit tartalmaznak a magyar törvények. Mi mint alkotmányos párt azt el nem hihetjük, hogy ha a király erről fel lett volna világosítva, mégis azt követelte volna, hogy a magyar törvények ne hajtassanak végre. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Midőn tehát mi támadásaink keretébe a miniszterelnök úr személyét is bele vontuk, a felsorolt tények igazolják, hogy mi nem hódolunk olyan szeszélyességnek, mint — engedjék meg, hogy megmondjam önöknek t. túloldal, — a hogy önök hódolnak. Nem tagadom, t. ház, hogy a többségnek van joga azt nevezni vezérének, a kit jónak lát, de minthogy a parlament nemcsak a többség gyülekezete, ennélfogva valahányszor választásában az észsugalJatát és nem a szeszélyt, vagy a daczot akarja követni, figyelemmel kell., hogy legyen arra, hogy választása ne essék olyan férfiúra, a ki a parlament egy része előtt lehetetlenné lett. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha erre nem figyel a többség, jogát túlhajtja e téren is, a mely túlhajtás a zsarnoksághoz hasonló; (Igaz! Úgy van! balfelöl.) már pedig jobban szeretek egy zsarnokot, mint 240 zsarnokot, mert egy zsarnoknak van szive, a melyhez néha szólani lehet, van lelke, a mely megérti néha az érvelést és a honfiúi aggodalmakat, de a többséghez hiába szólunk, mindig érzéketlen szivekre találunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha a többség akarata valóságos zsarnoksággá válik, akkor ezen zsarnokság ellen, ezen erőszak ellen kénytelenek vagyunk mi is erőszakot alkalmazni. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Szükségesnek véltem ezeket elmondani azért, hogy figyelmeztessem a t. többséget, hogy van mód arra, hogy ebbe a házba a békés tanácskozás ismét visszatérjen. Elégséges az, hogy ne tapadjon többé azokhoz, a kik hivatva vannak az ország ügyeit vezetni, a törvénysértésés a jogtiprásnak vádja, és elégséges az, hogy maga a többség visszatérjen a törvények ke5