Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-388

32 388. országos ülés Í8Ö9, a többség joga az, hogy akaratát érvényesítse, (Helyeslés jobbfelöl. Nagy za) bál felől.) Szentiványi Árpád: Összevásárolt többség ! Kossuth Ferencz: . . . de a többség akaratának van egy határa, és ez a határ a törvény. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha a képviselőháznak egy pártja meggyőződött arról, hogy a többség a törvényt sérti, akkor ennek a pártnak nemcsak joga, hanem kötelessége a törvényt megvédelmezi)!. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A törvények megsértésével hozta a t. miniszterelnök úr ebbe a házb.i az ő többségét. Ö maga a képviselőházban beismerte azt, hogy nagymérvű vesztegetéseket űzött (Ellen-mondások jobbfelöl. Felkiáltások a bal- és széhö baloldalon: Hiszen itt bevallotta!) . , . azért haboztam, meri; nem akartam ezt, a szót kimondani, — ha jobban tetszik, azt mondom, hogy nagy pénzösszegeket kezeit abból a czélbói, hogy magának többséget biztosítson. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mindnyájan tudjak azt, hogy a választási törvény világosan tiltja azt, hogy pénzzel szereztessenek meg szavazatok, sőt azt is jól tudjuk, hogy erre a választási törvény büntetésül pénzbírságot, sőt még börtönt is ró. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon) Azt is tudjuk országszerte, hogy az erőszakoskodásoknak legnagyobb mértéke lett alkalmazva. Horánszky Nándor t. barátom nyilatkozataiból pedig megtudtuk, hogy azt a törvényjavaslatot, a melyet, azért nyújtottak be ide a házba, hogy a választásokat valahogy tisztábbakká lehessen tenni, azért vonta vissza a t. miniszterelnök úr, (Ellenmondások a jobboldalon. Felkiáltások: Nem vonta vissza! Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Kijátszotta?) illetőleg azért nem hozta be ismét ebbe a házba, mikor a főrendiház módosítani akarta, s mert meg akarta akadályozni, hogy vaiamiképen a választásoknál érvényre juthasson az országnak egyik legszentebb joga... Mandel Pál: Hiszen a függetlenségi párt velüak tartott! Rakovszky István: Mandel Pál nyolczvanezer forintot költött a választására! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Kossuth Ferencz: . . . és így valamiképen az ország többsége ne nyilváníthassa akaratát abban az irányban, hogy Magyarországnak közgazdasági önállósága megszerezhető legyen. Midőn ezeket tudjuk, akkor talán önök is természetesnek fogják találni azt, hogy a többség véleménye iránt nem viseltetünk oly tisztelettel, mint a milyennel viseltetnénk, ha az a többség az ország közvéleményének valóságos megnyilatkozása lenne. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) január 4-én, szerdán. A függetlenségi párt harminczegy év óta küzd azért az elvért, hogy Magyarország visszaszerezhesse közgazdasági önállóságát és állami függetlenségét. Most megvolt az alkalom arra, hogy az állam függetlenségének legalább azt a részét, melyet a közgazdasági önállóság képvisel, visszaszerezhesse. Ez egy gondviselésszerű alkalom volt, mert minden rázkódtatás nélkül megnyerhette volna az országnak ezt az óriási vívmányt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A függetlenségi pártnak kötelessége lett volna bár tiltakozni az ellen, hogy az országnak e sarkalatos joga ne érvényesíttessék, mégis kivételes eszközökkel nem akadályozta volna meg azt, hogy a többség akarata érvényesüljön, ha a vámszövetséget törvényes modorban, a törrények keretén belül akarták volna létrehozni, és a törvény rendelkezése szerint lett volna lehetséges Ausztriával ezt megkötni. De kötelességünk volt nekünk, kik harminczegy évig küzdöttünk változatlanul mindig ugyanabban az irányban, igenis kötelességünk volt helyt állani akkor, midőn végre valahára elveinket a fennálló törvények értelmében is érvényre juttathattuk volna; (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) kötelességünk volt azon úton haladni, a melyen haladtunk, és hogyha ezen úton erő szakkal találkoztunk, jogunk volt az erőszak ellen eröszakot alkalmazni. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Nyers erő ellen mást, mint nyers erőt alkalmazni nem lehet. A nyers erő ellen hiába érvelünk hazafiságunk egész meggyőződésével. (Igás! balfelöl.) Szerencsétlenségnek tartom, hogy kénytelenek voltunk ide jutni, de még nagyobb szerencsétlenségnek tartanám azt, hogyha az országnak jogait, törvényeit eltiporhatnák a nélkül, hogy lenne az országban párt, a mely tiltakoznék és küzdene egész erejével ez ellen (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) és ne követelné azt, hogy az országnak jogai, törvényei tiszteletben tartassanak. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon) Ha az ország jogait egyszerűen félre lehetne tenni; ha azon törvényeket, a melyek ezen jogokat biztosítják, merész kézzel össze lehetne tépni, vagy szofizmákkaí félremagyarázni; ha mindezt megtenni lehetne a nélkül, hogy az erőszaknak és a törvényszegésnek ellenállanánk: akkor csakugyan kétségbe kellene esnünk az ország jövendője felett, mert olyan nemzetnek, a melynek nincs érzéke jogai iránt, nincs jövője. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az, hogy a kormány kész mindent lerombolni, ez a tény, ha van az országban egy párt, a mely a töryénytipráBnak ellenáll, nem lehet ok arra, hogy ezen párt megszüntesse ellenállását. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha az erőszak fokozását okúi fogadnók el arra, hogy