Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-388

388. országos ülés 1899. január 4-én, szerdán. 31 oki, s ember, a ki ezt megczáfolja, miután sok törvénytudó is ül ott. Kubik Béla: Hiszen be sem merik adni! Hódossy Imre: Mindez hiú kísérlet! (Nagy zaj.) Korelnök (csenget) : Képviselő urak, legyenek csendben, különben kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. (Helyeslés balfelöl.) Hódossy Imre: Mindez hiú kísérlet a mentegetésére annak a ténynek, hogy önök a törvényt most figyelembe nem veszik, azt mintegy hatályon kívül levőnek veszik és törvény* ellenesen kormányoznak. Ez hiú mentség, mert ez csak már a második lépés az önök részéről. Az alkotmányosság és az önkényuralom abban különbözik egymástól, hogy az alkotmányosságban a nép akarata, a nemzet akarata érvényesül, és a ki ezen népakarat megnyilatkozásának és érvényesülésének útját állja a szabad választások megakadályozásával, az már az első lépést megtette az önkényuralom felé. (Úgy van! balfelöl.) Ez már a második lépés és ezzel önök ráléptek már arra az útra, a melyre e században már kétszer előbb megkísértett kormányzás faktorai léptek, az önkényuralom útjára. (Úgy van! balfelöl) A különbség nagy, az igaz, mert először is úgy 1820-ban, valamint 1849-benés 50-ben is nem magyarok kormányoztak itt alkotmányellenesen, nem magyarok kormányoztak az alkotmányjogi törvények féiretételéveí. (Úgy van! balfelöl.) Sőt más is történt. Midőn 1820-ban az országgyűlés által meg nem szavazott adót akarták itt behajtatni, akkor a magyar királyi udvari kanezellária és összes tanácsosai reprezentáltak ez ellen a király ő Felségénél, és csak Almássy Ignácz alkauczellár és Püchler udvari tanácsos adott kisebbségi vótumot, a melyben azt fejtettették ki, hogy igenis Magyarországon lehet adót felszedni a nélkül, hogy azt az országgyűlés megszavazta volna. Máma pedig, t. képviselőház, a magyar államférfiak teszik ezt és köztük csak egyetlenegy (Nagy zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! balfelöl) miniszter akadt, aki külön vótumot adott és az is horvát miniszter. (Élénk éljenzés balfelöl. Mozgás jóbbfelől.) De a további különbség az előzmények közt és a mai eset közt az. hogy midőn a nemzet 1848-ban a felelős magyar független minisztérium intézményét megalkotta, azt hitte, hogy örök időkre ment lesz oly kísérletektől, a melyek a magyar alkotmány garancziáit hatályon kívül helyezni akarják. És máma mégis azt látjuk, hogy a felelős magyar független miniszterek teszik ezt. (Egy hang balfelöl; Gyalázat!) T. képviselőház! Az én szerény nézetem szerint egy alkotmányos felelős parlamenti miniszter addig maradhat ott azon a széken az alkotmány szellemében és értelmében, a míg ahhoz meghatalmazást a törvényhozástói megkapja. (Úgy van! Helyeslés és taps bal felől.) A mely perczben ezt a meghatalmazást bármilyen oknál fogva magának a törvényhozástól kieszközölni nem tudja (Úgy van! balfelöl.) és nem megy arról a székről, hanem alkotmányellenesei! kormányoz, ezzel nyilvánvalóvá tette, hogy többre becsüli azt a széket az alkotmánynál. (Hosszantartó,, zajos helyeslés, éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon.) A kormány az alkotmány biztosítékait képező törvények félretételével rendeletekkel kormányoz Magyarországon. (Úgy van! balfelöl.) És ilyen viszonyok között én a felelős magyar királyi független minisztérium emlékezetébe kell, hogy hozzam, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) tudniillik az 1848 : III. törvónyezikk 32. §-át, a mely azt mondja, hogy a miniszterek feleletre vonathatnak minden oly tettért, vagy rendeletért a mely az ország függetlenségét, az alkotmány biztosítékait, a fennálló törvények rendeleteit sérti. Ha azt hiszik, hogy többé sohasem fog Magyarországon az igazi alkotmányosság lábrakaphatni, ha itt a nemzet akarata sohasem fog többé érvényesülhetni, akkor erre nincs ok súlyt helyezni, de ha igen, akkor mindig jó íesz ezt szem előtt tartani, és magukat további esélyeknek ki nem tenni. (Élénk tetszés balfelöl.) Azt hittem, t. képviselőház, hogy ily komoly pillanatban, mint a milyen az országban januárius 1-én bekövetkezett, mindezeket felhozni e házban szükség volt, és ezzel befejezem felszólalásomat. (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Korelnök: Kossuth Ferencz képviselő urat illeti a szó. Kossuth Ferencz: T. ház! Hódossy Imre t. barátom rámutatott azokra a törvényekre, a melyek tiltják azt, hogy megszavazott törvény nélkül adó behajtassák, vagy adó kifizettessék. Csodálkozom azon, hogy egy magyar országgyűlésen van oly párt, mely a többséget képezi, a mely igyekszik lerombolni Magyarország ősi törvényeit, (Úgy van! a szélső baloldalon.) a mely ősi törvényekben rejlik alkotmányunknak egész biztosítéka. (Ügy van ! a szélső baloldalon.) Hódossy Imre érveit teljes mérvben magamévá teszem, és minthogy felszólalok, alkalmat kívánok magamnak venni, hogy azon párt nevében, a melyhez tartozom, kinyilatkoztassam azt, a mit egyébiránt egész múltunk bizonyít, hogy rni szorosan alkotmánytisztelő párt vagyunk. (Ugy van! a szélső baloldalon. Mozgás jóbbfelől.) Jól tudjuk, hogy alkotmányos országban