Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-423

g76 ^23. országos flléB 1899. márczliis 10-én, pénteken. cziában kellene tartani, hogy ki micsoda finomságú és minőségű ezukrot fogyaszt. Az ellen a kifogás ellen, hogy ez a törvényjavaslat korteseszköz, (Felkiáltások a szélső báloldalon: AB is!) hogy ezzel a javaslattal a kormánynak diszkrecziónális hatalom adatik, hogy azoknak a városoknak, a melyek jól viselik magukat, a melyek nem késnek a díszpolgári oklevelek kiállításával, a kormány jutalmat osztogathasson : (Halljuk! Halljuk!) e tekintetben magának a törvénynek szövegére hivatkozom, a hol legnagyobb világossággal preczizirozva vannak azok a feltételek, a melyek mellett minden egyes várost és községet megillett az a segély, illetőleg kártalanítás, a mely ebben a törvényjavaslatban kontempláltatik, úgy, hogy itt a kormány kedvezésének, rokonszenvének, vagy ellenszenvének egyáltalában semmiféle tér engedve nincsen. Általánosságban, t. képviselőház, én is arra kell, hogy kérjem a t. képviselőházat, a hová az előttem szóló t. képviselő úr konkladált; még ha hiányosnak méltóztatik is találni ezt a törvényjavaslatot, a mint véleményem szerint nem hiányos, mert hiszen azt a czélt, melyet el akarunk érni, elérjük: akkor is arra kell kérnem a t. házat, hogy azt változatlanul, vagy a teendő csekély módosításokkal elfogadni méltóztassék, (Helyeslés. Elfogadjuk!) még pedig azért, mert az sürgős szükséget van hivatva pótolni, a mi miatt már kívánatos lett volna, hogy már ez év elején lépjen életbe. (Helyeslés. Úgy van!) A fogyasztási adók rendszerében történt bizonyos változás teszi szükségessé a városokra nézve, hogy a törvényjavaslatban foglalt intézkedések mielőbb megvalósíttassanak, és épen a városok érdekében kérem a t. házat, méltóztassék e javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfegadni. (Helyeslés.) Elnök: Kíván-e még valaki a törvényjavaslathoz szólani? (Nem! Elfogadjuk!) Ha nem, akkor a tanácskozást befejezettnek jelentem ki. Következik a határozathozatal. A kérdés az: elfogadja-e a ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen, vagy nem? (Elfogadjuk!) Tehát kimondom, hogy a ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta. Következik a részletes tárgyalás, még pedig először is a czím. Molnár Antal jegyző (olvassa a tőrvényjavaslat czíftiét és az 1. §-t, mely észrevétel nélkül elfogadtatik; olvassa a 2. §-t). Elnök: A pénzügyminiszter úr kivan szólani. Lukács László pénzügyminiszter: T. ház! A törvényjavaslat még a múlt évi október 14-én volt benyújtva, úgy, hogy elegendő ideje lett volna a t. háznak annak letárgyalására. Úgy volt kontemplálva, hogy az már 1899. január 1-én életbeléptettessék. Miután ez meg nem történhetett, okvetetlenül szükséges, hogy a törvényjavaslatban foglalt egyes terminusok megváltoztassanak. Azért bátor vagyok mindjárt most jelezni, hogy a 2. §-ban, valamint az összes többi szakaszokban a »január elseje« terminus kelyett a »julius eiseje« terminust kérem beiktatni. Erre vonatkozólag a 2. §-ra nézve van szerencsém benyújtani azt az indítványt, hogy a szakasz első és második bekezdésében a »január hó elseje« helyett »julius hó elseje« tétessék. (Helyeslés.) Elnök: Kíván valaki a2. §-hoz szólni? Molnár Antal jegyző : Radocza János ! Radocza János: T. ház! Ezen szakasznak rendelkezése szerint a községek és városok, az állami adók tárgyát képező fogyasztási czikkek fogyasztása, vagy behozatala után, saját háztartási szükségleteknek fedezésére a törvényjavaslatnak ezen és következő szakaszaiban engedélyezetteken kivííl semminemű fogyasztási adót, vagy beviteli díjat nem szedhetnek, egyetlen kivételével az úgynevezett kövezetvámnak. Budapesten a kövezetvám az 1890: I. törvényczikkben körűiirt s megállapított kövezetvám jellegétől és lényegétől teljesen elüt. A székes fővárosnak e czímen élvezett jövedelme, a különleges belépti és behozatali vára jellegével bír és mint ilyen a községi alapnak jelentékeny jövedelmét képezi. Fizettetik ez a vám nem a főváros kövezetének használata, vagy érintése feltétele alatt, hanem a kövezetvámmal megrótt czikkeknek a főváros területére beléptekor, behozatalakor. A fővárosi kövezetvámnak ezen különleges természetét a kereskedelemügyi és belügyminiszter urak is elismerték egy leiratukban, a mikor abból az okból, hogy a fővárosnak ezen jelentékeny bevételi forrást képező jövedelmét ne kelljen az 1890: I. törvényczikk határozmáuyai szerint elbírálni és kezelni, annak »városi vám« elnevezés alatt leendő fentartását 8 megállapítását javasolta a fővárosnak. A főváros közönsége ehhez hozzá is járult és ide vonatkozó szabályrendeletét ezen irányban megváltoztatta. Ma tehát a fővárosban a kövezetvám »városi vám« elnevezés alatt áll fenn. Nehogy tehát a törvény szigorú, szó szerint magyarázata esetleg félreértésekre adjon alkalmat, bátor vagyok a mélyen tisztelt képviselőháznak indítványozni, hogy a 2. §. Ötödik sorában ezen szó után »kövezetvámnak« a következő szavak > Budapesten városi vámnak* tétessenek. Erre vonatkozó módosításom a következőleg hangzik (olvassa): »A törvényjavaslat 2. §-ának első bekezdésében az ötödik sorban e szó után »kövezetvám«-