Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-423

423. országos ülés 1899. inárczius 10-én, pénteken. 375 vések azok, a melyek annak a pártnak kebelében, a melyhez tartozom, viszhangra találtak, és a párt meghizásából, ezen kényszerhelyzet megemlítése mellett kijelentem, hogy a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!) Szólásra senki sincsen feljegyezve. A pénzügyminiszter úr kivan szólani. Lukács László pénzügyminiszter: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy lehető rövidséggel reflektáljak azokra, a miket Komjáthy Béla t. képviselő űr a törvényjavaslat ellen felhozott. És itt bocsánatot kérek, ha előadásom hézagos lesz, mert megvallom, hogy az uralkodó zaj miatt nem voltam abban a helyzetben, hogy teljesen és egészen megérthettem volna a képviselő úr felszólalását. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr ezen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával egy nagy pénzügyi politikai tanulmány nyal gyakorolt birálatot e javasla! intézkedései felett és felvetette azt a nagyfontosságú kérdést, hogy vájjon fogyasztási adórendszerünk, sőt talán egyenes adórendszerünk is egyáltalában megfelel-e a modern igényeknek? Abban a véleményben vagyok, hogy ez a tör vényjavaslat nem alkalmas szubsztrátum arra, hogy ennek kapcsán ezzel a nagy kérdéssel behatóan foglalkozzunk. Mert ha el is ismerem, hogy úgy az egyenes adórendszer, a mint az a t. képviselőház előtt ismeretes, az én véleményem szerint is reformra szorul; ha el is ismerem, hogy a fogyasztási adók és elsősorban a pótlékok kérdésében igen nagy reformok szükségesek és elkeríílhetlenek, (Igás! Ügy van!) a melyek nélkül az egyenes adóreform sem ér semmit: mégis azt kell hogy mondjam, hogy ez a pillanat nem alkalmas ennek a kérdésnek behatóbb megvitatására. Ez akkor lesz majd helyén, midőn a kormány abba a helyzetbe jut egy részről, hogy az egyenes adókra vonatkozólag előterjeszsze javaslatát és azzal kapcsolatosan foglalkozzék azon pótlékok kérdéséve], a melyeknek reformja a kormány működési körébe egyáltalában beleesik. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Igaz, t. képviselőház, hogy én az egyenes adók tárgyában összehívott enquete alkalmával kijelentettem, hogy bármilyen helyes legyen is a mi egyenes adórendszerünk, mindaddig, míg a pótlékok kérdését nem rendeztük, az eredményt nem értük el. Azonban meg kell jegyeznem, hogy habár a pótlékok magassága ellen tettein is akkor kifogást, de főkifogásom a pótlékok| rendszertelensége ellen irányúit, az ellen az eljárás ellen, hogy min.den elvi alap és rendszer nélkül fel van jogosítva község, törvényhatósági joggal biró város, vármegye pótlékokat vetni ki, a melyek aztán, ha az alap adórendszer igazságtalan, vagy bármilyen igazságos is, az egész adózást igen nehézzé és a polgárokra nézve egyenetlenné és súlyossá teszik. De, t. képviselőház, ha ez igy van, akkor ezen törvényjavaslat ellen ebből a szempontból kifogást tenni nem lehet, mert abban a szíík keretben, a melyben ez a törvényjavaslat mozog, annak egyik főczélja az, hogy bizonyos irányban, a mennyire ez alkalommal kiterjeszkedhetik, a rendszertelenséget megszüntesse, hogy korlátokat vessen épen azon pótlékok egymásra halmozásával szemben, és megállapítsa azokat a helyes határokat, a melyek között egyáltalában meg lesz engedve a jövőre pótlékokat kivetni. Ki kell jelentenem azt is, hogy az én elvem sohasem volt az, a mit a t. képviselő űr nekem, vagy a megelőző kormánynak imputál, hogy tudniillik, ha nagyobb a szükséglet, több adót kell kivetni. Bocsánatot kérek, a t. képviselő úr igen jól fogja tudni, hogy mióta nekem van szerencsém vezetni az állami pénzügyeket, (Egy hang balról: Nekünk meg szerencsétlenségünk ! Nagy zaj és ellenmondás jobbról.) egyetleuegy alkalommal sem proponáltam a legcsekélyebb adóemelést sem, a mint nem proponálok ez alkalommal sem, hanem igenis proponálom az adó korlátozását, sőt egyes esetekben egyenes adóleszállítást. Méltóztassék a törvényjavaslattal foglalkozni, mielőtt a t. képviselő úr bírálatát gyakorolja, és meg fogja találni, hogy abban a szűk keretben igyekeztem például a sör fogyasztási adópótíékot bizonyos helyeken teljesen megszüntetni, a hol szükségessé vált, korlátozni a szeszadó-pótlékot, egyáltalában minden pótlékra nézve felállítani a korlátozó határt. Ezt csak azon szemrehányás ellen hoztam fel, melyet a t. képviselő úr olyan alakban intézett ellenünk, hogy mi derííre-borűra emeljük az adót. A t. képviselő úr itt visszatért egy olyan javaslatra, a melyet a pénzügyi bizottságban felhozott s mely szerinte arra irányúi, hogy a különböző társadalmi osztályú emberek a fogyasztási adó tekintetében is megkülönböztettessenek. így például a czukornál a különböző nemű czukortermelvényekre különböző adókat vessünk ki, a minek az lenne a következménye, hogy a csekélyebb finomságú czukorra kivetett adó következtében a szegényebb osztályok kevésbbé terheltetnének meg. Ezzel a kérdéssel behatóan foglalkoztam, — egy alkalommal, ha nem csalódám, itt ebben a házban is, — és igyekeztem kimutatni, hogy annak praktikus eredménye vajmi kevés volna a mi viszonyaink között. De ha egyáltalában állana is az, a mit a t. képviselő úr mondott, áll az a termelési adóra, de hogy a fogyasztási adónál míképen lehetne ezt az eszmét keresztülvinni, előttem nem világos, mert hiszen akkor minden egyes háztartásban éviden-