Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-423

428. országos ülés 1899, márcsius 10-én, pénteken. 365 ség fog eldönteni, miután azt mi is elfogadtuk, hogy nem obstruálunk, akkor legalább Magyar ország legj'obb érdekében lehessen eljárni és a miniszterelnök úr abban az útjában, a melyet ezen, a régi politikával szakítandó és az ország javára czélzó útjában fog termi, csakugyan a túlsó — most már óriási kormánypárt — abban neki valósággal segítségére legyen. Én ezt nagyon óhajtanám; de meg annáí is inkább, t. ház, hogyha gondolkozunk a mostani dolgokról és ismét összevesszük a történeti multat, sajátságos egy dolog fordul itt elő megint. (Halljuk! Halljuk!) Tudniillik, ha állana az, hogy Magyarországra egy előnyös kiegyezés jöhet létre, az szakítás lenne Mária Terézia és Józsefnek a nemzetgazdasági politikájával. Már pedig ez sajátságos dolog, hogy Mária Terézia, a kiről tudjuk, hogy Magyarországnak igazán jóakarója volt, de közgazdászat! tekintetben mégis oly sokat ártott, az körülbelül azt a politikai iskolát használta a melyet az előző kormány és az előző kormányelnök, tudniillik királyi kegyekkel, kitüntetésekkel és más dolgokkal volt képes a magyar urakat és magyar irányadó tényezőket politikájának megnyerni. (Úgy van! szélső haloldalon.) Utána József, a ki az egységesítést a németesítéssel együtt akarta keresztülvinni, ő már a kegyeket, ő már ezeket a vagyoni boldogulásokat általában véve félreértette, ő példát akart nyújtani munkásságával és akart egy egységes államot az ő maga ideálig felfogásával, a mely az egyetemesnek, úgyszólván a népnek lesz boldogítására, és követelte az állam tisztviselőitől, hogy dolgozzanak, nemcsak ágy, mint kötelességük, hanem lelkesedéssel, és ő ebben példát nyújtott. Ha visszagondolok arra a kompromisszumra, arra a pártok közti békére, annak pontjaira, mintha analógiát találnék abban, hogy bizonyos tekintetben ez a régi, úgynevezett Mária Terézia-féle gazdálkodás azokkal az előnyökkel, a melyeket a híveinek nyújtott, azt hiszem voltak itt a házban az untatásig előhozva, mintha véget ért volna, mintha helyette egy szakszerű munka lenne az új irányban behozva, az állam teljes lelkesedéssel lenne szolgálva, sőt, ha jól emlékszem és a lapok helyesen közölték, alighanem a kereskedelmi miniszter úr, — az új, nem a régi, — intésében is, a mit nagyon helyesen intézett az ő minisztériumának tisztviselőihez, épen a legfelsőbb helyet jelölte ki mint példát, a hol odaadólag működnek az állam érdekében. Hát igen furcsa lenne, ha nem véletlen dolog, hogy Mária Terézia korszaka után egészen ellenkező jelszavakkal az egyházpolitikában, tulajdonkép a dolog majdnem hasonló körülmények közt történnék meg ebből a szerencsétlen közgazdasági helyzetből való kibontakozásnál, akkor azt lehetne mondani, hogy van a nemezisnek is bizonyos hatása, hanem én megvallva az igazat, babonás nem vagyok. Én a dolgokat történeti levezetés útján, a hogy vannak, úgy képzelem el, legfeljebb kutatom. T. ház! Én azt hiszem, hogy József császárnak az az iskolája, hogy itt egy hatalmas bűrokrácziát teremtsenek meg, a mire megvoltak az előzmények, a melyet csak alig, hogy el tudott buktatni a megyerendszer, és átalában az eddig volt politika, ez akar keresztííívitetni az úgynevezett államosítás által; hát, engedelmet kérek, ez valóságos politikai gőzfürdő, a hol nagy forróságból egyenesen hideg zuhany alá mennek. Mert hiszen az eddigi kormányrendszer, előtt az volt a fő, megvallva az igazat, pártot szerezni minden áron, anyagi előnyök segítségével, a tisztviselőtől azt kívánva, hogy jó kortes legyen ; és most az, hogy a hanyagság után szigorú szolgálat következzék rögtön, ez igen nehezen fog menni, s ezért a fúziónak sem igen hiszek a jövőjébán; mert habár előfordul is, századok alatt, sőt lehet mondani, sok tekintetben helyesen berendezett dolog az, hogy farsang után jön épen a bojt és a húshagyókedd után a hamvazószerda, azért mégis az, hogy emberekből, a kiknek eddig minden szabad volt, ha jó kortesek voltak, most mindjárt jó hivatalnokok legyenek, a kik az államot eszményileg szolgálják, ez igen nehéz dolog. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Hát hiszen meg fogják próbálni. Gorcsakov jól mondta, hogy »L'Autriche n'est pas un etat, il n'est qu'un gouvernement«. 0 ekkor persze nem vett tudomást a magyar államiságról, csak az osztrákról mondotta, hogy »un gouvernement,« hát van három, egy osztrák, egy közös, s egy magyar, a mely tulajdonképen mind osztrák az én felfogásom szerint. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De tény az, hogy a kormányzat volt Ausztriában minden, meg a hadsereg. A hadseregről meg is énekelte egy osztrák költő, hogy: >In deinem Láger ist Österreieh«. Zmeskál Zoltán: Sadova után is? Kolozsváry-tíiss István: Ezt még negyvennyolcában énekelte, fájdalom; bár akkor se lett volna igaz, bár ott se lett volna tanyája Ausztriának; de, fájdalom, nem úgy volt; Ausztriában minden a kormányzattól függött. Tagadhatatlan az, hogy homlokegyenest ellenkező kormányok jöttek egymásután, mert ennek az Ausztriának, megvallva az igazat, van egy óriási tárháza kormányrendszerekből ; onnan csak elő kell valamelyiket venni, azt egyeztetni, kivenni belőle azt, mi már nem megy, beletenni helyette mást, és akkor az államtanács összegyűl, csinál egy mintát, azután Lajthán túl csinálják így, Magyarországon csinálják ágy a kormányzatot, a mint elő van irva. (Derültség a széls'ó baloldalon.) Én előre kijelentettem, hogy a mennyire